A „négerre” sült arcbőr csupán annak a jele, hogy a szóban forgó személy bőre védekezni próbált az ibolyántúli napsugárzás ellen, látható sikerrel. De a napbarnított arcú ember lehet súlyos beteg is.
A reneszánsztól fogva egészen a 1900-as évek elejéig a napbarnított arcbőr nem volt sem divatos, sem előkelő. Az úri kisasszonykáknak forró nyáron is hófehér arcbőrrel kellett sétálniuk a promenádon, a napsugarak ellen pedig napernyővel védekeztek.
A „csoki”-színű arcbőr szinte automatikusan kétkezi munkáról árulkodott, ha már az öltözék nem jelezte volna viselőjének társadalmi származását. De ettől még az úri kisasszonyka is, a barna bőrű arató is lehetett tuberkulotikus beteg, sajnos, eléggé gyakran az is volt mind a kettő.
A „milyen jó színben vagy!” felkiáltás csak az első világháború után jött divatba. Az ózonréteg elvékonyodása óta a dicséret kissé megfakult.
Legfrissebb hozzászólások