Hétvári Andrea: KICSINNYÉ LESZ
Szétosztja magát kőbe, virágokba,
mohák frottírján villan zöldje is,
csöndjeit nehéz gránitokba zárja,
titok nevében az, hogy berberis,
elbújik apró sóskaborbolyába,
madár csőrével továbbvándorol,
hogy féljünk tőle, azt ő nem szeretné,
szélzúgás mögött fázik valahol,
gyöngének mutatja hóvirágszirom,
fehérnek, zöldnek, és arca porcelán
emlékeit − ha vulkán kénje rázza −
elsírja fönn az ég domborzatán,
kimossa létünk földi szennyesét,
vasalja, hajtja, s szórja szerteszét.
(A vers A KERT retorikája című szonettkötetben jelent meg, Napkút Kiadó 2015)
***
Legfrissebb hozzászólások