Shakespeare szülővárosának határában valóban ott csörgedezik az Avon folyócska, de a helybeliek igen szigorúak: szerintük az ő városukat ne emlegesse senki Stratford-on-Avonként, helyesebb ugyanis a Stratford-upon-Avon, ami ugyanazt az “-on, -en, ön”-t jelenti, csak kissé ünnepélyesebb, választékosabb elöljáró. Az utóbbi névalak áll az útjelzőtáblákon is. Van ugyanis másik Stratford: London közelében, ez Wet Ham része. De Avon nevű folyóból is van másik, sőt egy harmadik is.

Hogy a keveredést elkerüljék, komoly kézikönyvek így osztályozzák az Avonokat:

1. “Shakespeare Avon folyója”, amely Warwick grófságban ered, hogy vizét Severnbe öntse.

2. Egy Hampshire grófságbeli, amely délnek tart, hogy a La Manche vizével vegyüljön Dél-Angliában.

3. Végül a “bristoli” Avon; ez a Cotswolds dombvidéken fakad, ugyanott, mint sokkal híresebb fivére, a Temze, majd Bath, az egykor divatos fürdőhely medencéit táplálja, végül Bristol városán átsietve ugyancsak a Severnbe ömlik.

Mindez azért, nehogy összekeverjük a három Avont és a két Stratfordot.

***

Az életét igazoló adatok meglehetősen hiányosak, emiatt később a személyisége, de főleg a műveinek szerzői hitele is megkérdőjeleződött, ezektől a véleményektől függetlenül azonban a művelődéstörténet valós önálló személynek és szerzőnek tekinti.

Épp az életrajzi bizonytalanságok okán inkább csak a legfontosabb kulcsfogalmakkal emlékezzünk rá. (És persze ne feledjük: a születésnapján halt meg, ami állítólag csak a kivételezetteknek jár.)

• Stratford-upon-Avon
• Anne Hathawayt
• Globe
• Hamlet
• Othello
• Lear király
• Rómeó és Júlia
• VI. Henrik
• Titus Andronicus
• Tévedések vígjátéka
• A makrancos hölgy
• A két veronai nemes
• Szentivánéji álom
• A velencei kalmár
• Sok hűhó semmiért
• Ahogy tetszik
• Vízkereszt, vagy amit akartok
• Macbeth
• Antonius és Kleopátra
• Cymbeline
• Téli regét
• A vihar
• Szonettek
• Vénusz és Adonisz
• Lucretia meggyalázása

A kor szokásainak megfelelően Shakespeare nem minden esetben dolgozott egyedül. A társszerzőkkel írott művek száma, illetve egyes művek esetében a társszerzőség ténye ugyanakkor a mai napig kérdéses. A kutatók (annak ellenére, hogy számos vita van a kérdés körül) a következő művek kapcsán vetik fel a társszerzővel való munka valószínűségét:

• Cardenio ( „Elveszett Shakespeare-művek”),
• VI. Henrik, I. rész
• VIII. Henrik
• Szeget szeggel
• Pericles
• Athéni Timon
• Titus Andronicus
• A két nemes rokon

Budai Éva
rovatvezető

WIILIAM SHAKESPEARE: I. szonett

A gyönyörűt szaporítani vágyunk,
Hogy így örökké rózsáljon a Szép,
S emlékét, ha hull érettebb virágunk,
Őrizhesse a zsenge ivadék:
De te, saját fényszemed rabja, rőzsét
Lángodra tápnak: önmagad dobod,
Ínségbe fojtva, ami csupa bőség
Mézed ürme, te, önnön gyilkosod.
Te, aki a világ friss dísze vagy
S a víg tavasz előtt még csak herold,
Bimbódba temeted tartalmadat
S, édes vadóc, fukaron tékozolsz.
Szánj meg; szűnj külső jusst habzsolni: másképp
Megeszitek, a sír s te, a világét.

VIII. szonett

Ki Zene vagy, mért bús a zene néked?
Méz nem ront mézet, kéj új kéjre vár
Mért szereted azt, ami kínnal éget?
Mért fogadod gyönyörrel, ami fáj?
Ha egybezsongó ütemek kimért
Frigye, összhangja bántja füledet,
Mind csak korhol, szelíden, amiért,
Nőtlen, te, rossz a társas-éneked.
Halld, egymásnak mily édesen felelget
Kölcsönös rendben s hitvesként a húr,
Mint mikor férj s a boldog nő s a gyermek
Dala egyetlen dallammá simul:
Szövegtelen dal, s dús egysége csak
Azt zengi, hogy magadban senki vagy.

(Szabó Lőrinc fordításai)

Kapcsolódó írásaink:

Hol született William Shakespeare?

Miért nem írhatta Francis Bacon Shakespeare drámáit?

***

Plavecz László
rovatvezető

*

(William Shakespeare: Hamlet, dán királyfi, Arany János fordítása)

]]> https://lenolaj.hu/2024/04/23/nincs-a-vilagon-se-jo-se-rossz-gondolkozas-teszi-azza/feed/ 0 https://lenolaj.hu/2024/03/31/121-eve-1900-marcius-31-en-szuletett-szabo-lorinc-kolto-mufordito/ https://lenolaj.hu/2024/03/31/121-eve-1900-marcius-31-en-szuletett-szabo-lorinc-kolto-mufordito/#respond Sat, 30 Mar 2024 23:02:26 +0000 http://lenolaj.hu/?p=32064 Édesapja mozdonyvezető, vasúti fékező volt, édesanyja kálvinista lelkészek és tanítók leszármazottja. A protestantizmust és a magyarságot a harmincéves háború idején védelmező Bethlen Gábor erdélyi fejedelemtől a család nemességet is kapott, „gáborjáni” előnévvel. Családja hamar elköltözött Miskolcról, iskoláit már Balassagyarmaton és Debrecenben végezte. 1918-ban besorozták, ezért hadiérettségit tett. A Tanácsköztársaság után egyetemistaként került Budapestre; először gépészmérnöknek készült, de pár hét múlva átiratkozott a Budapesti Egyetem bölcsészettudományi karára. Tanulmányait nem fejezte be.
Első, még parnasszista hangvételű verseivel a Nyugat szerkesztőjénél, Babits Mihálynál személyesen jelentkezett, aki verseit csak később közölte ugyan, de bevezette az írók akkori kedvelt találkozóhelyére, a Centrál Kávéházba. Rövid egyetemi tanársága idején demonstrátorává fogadta, majd utóbb lakását is megosztotta az albérletekben nyomorgó egyetemi hallgatóval.
Diákként már latinból, görögből (mindjárt a legnehezebbet, Pindaroszt!), németből és franciából fordított. Jegyzeteit gyorsírással készítette, és Babits közvetlen tanítványaként angolból magyarította kiadók számára a Fitzgerald-féle Omar Khajjám-verseket, majd Shakespeare összes szonettjét, és Samuel Taylor Coleridge Ének a vén tengerészről című balladás remeklését. A Baudelaire-centenáriumra készülve pedig két nagynevű költő és műfordító, Babits Mihály és Tóth Árpád választotta társául, hogy hárman fordítsák le a múlt századi költő gyűjteményes verskötetét (Les Fleurs du Mal, (A romlás virágai). Ez a fordítás nemcsak Baudelaire bemutatása, hanem a századelő magyar versnyelvének, a szecessziónak is összefoglaló emlékműve lett.
Első versei a Nyugat 1920. júniusi számában jelentek meg. Ekkorra már járatos volt a legújabb európai költészetben. Első kötete, az 1922-ben megjelent Föld, Erdő, Isten ritka elismerést váltott ki. Még külalakját is külön méltatta a Nyugat: hiszen a híres Kner kiadó és nyomda egyik legszebb kiállítású kiadványa volt. A kötet még Babits baráti védettségében, ifjonti szerelmek és egyetemi társasági élet sikerei idején keletkezett. Megjelenése pillanatában ez a védettség már a múlté volt. A fiatalember fokozatosan elveszítette mestere barátságát. Menyasszonyát, Tanner Ilonkát, a később felvett nevén Török Sophie-ként ismert költőnőt Babits vette feleségül, és ez a kezdetben baráti hármasság egy életre szóló személyes ellentét forrásává vált.
Egyetemi tanulmányait abbahagyva megnősült. Az Est-lapok irodalmi szerkesztőjének, Mikes Lajosnak lányát, Mikes Klárát vette feleségül Ő lett a családfenntartó, akire rászakadt az értelmiségi nyomor. Állást vállalt Az Est-lapoknál, előbb hírek gyorsírásos lejegyzője, majd stílusszerkesztő volt.

(forrás: wikipédia)

És jöttek a kötetek:
• Kalibán
• Fény, fény, fény
• A Sátán műremekei
• Te meg a világ
• Különbéke
• Harc az ünnepért
• Régen és most
• Valami szép
• A huszonhatodik év
• TÜCSÖKZENE (amely kötetben található a magyar líra egyik legszebb sora: „Álommá zsongul a tücsökzene.”)

SZABÓ LŐRINC: BABITS

Mit láttam benned? Hőst, szentet, királyt.
Mit láttál bennem? Rendetlen szabályt.
Mit láttam benned? Magam végzetét.
Mit láttál bennem? Egy út kezdetét.
Mit benned én? Gyászt, magányt, titkokat.
Mit bennem te? Dacot és szitkokat.
Aztán, mit én? Jövőm rémálmait.
S te? Egy torzonborz állat vágyait.
Én? Istent, akit meg kell váltani.
Te? Hogy jönnek a pokol zászlai.
S később? Hogy az ellenség én vagyok?
S én? Azt, akit soha el nem hagyok.
Te, tíz év múlva? – Tán mégis fiad?
S én, húsz év múlva? Láss már, égi Vak!
S húsz év múlva, te? Nincs mit tenni, kár.
Húsz év múlva, én? Nincs mit tenni, fáj!
S a legvégén, te? Igy rendeltetett.
S én, ma s mindig? Nincs senkim kivüled.

Illusztráció: (A kép Rippl-Rónai József festménye a költőről, forrás: wikipedia.hu)

Ki hinné, hogy van nyelvünkben egy másik walesi kelta szó is, amelyet minduntalan használunk: a pingvin. A régebbi angol értelmezőszótárak a francia pingouin átvételének hitték, de a Webster-szótár kiadásában már ezt olvassuk róla: „valószínűleg walesi szó”, minthogy pen-gwyn walesi kelta nyelven annyit jelent: fehér fejű. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára már bizonyosnak tartja, hogy a „pingvin” angol közvetítéssel (talán útleírások nyomán?) került a magyarba, de a szó „végső forrását tisztázatlannak” tartja.

A szó első előfordulása nem ismeretes. De valószínű, hogy walesi tengerész nevezhette el egy délsarki expedíció alkalmával a furcsa madarat – édes anyanyelvén.

Apja gazdag bankár, a felvilágosodás híres filozófusának, Moses Mendelssohnnak a fia volt. A család, amikor Berlinbe költözött, áttért az evangélikus hitre, és nevét – hogy megkülönböztesse magát a család zsidó hiten maradt ágától – Mendelssohn-Bartholdyra változtatta. A gyerekeket nívós házitanítók oktatták, egy elismert nyelvész, egy festő, egy zongoratanár, egy hegedűművész. A szellemileg és művészileg egyaránt felvilágosult légkörű családnál megfordult többek közt Heinrich Heine is.

A maga korában gyakran hasonlították Mozarthoz, kilencévesen lépett fel először mint zongorista, tizenkét éves korától már rendszeresen komponált. A zene mellett Wilhelm von Humboldt hatására az irodalomban, nyelvekben is jártas lett, mindemellett úszott, vívott, lovagolt. 1825-ben – Cherubini elismerő szavai hatására – eldőlt a sorsa: zeneszerző lesz. Ettől kezdve opus-számmal látta el műveit. Nővére, Fanny is rendkívüli tehetség volt, zeneszerzéssel is foglalkozott, de akkoriban a nők társadalmi helyzete még nem engedte a „férfias” pályaválasztást.

Tizenhét éves volt, amikor Shakespeare Szentivánéji álom című színdarabjához a nyitányt komponálta. Egy barátja, a berlini énekakadémia igazgatója révén megismerkedhetett Goethe-vel a költőfejedelemmel. A Mendelssohn-ház vasárnapi hangversenyein fedezte fel az abban az időben csaknem elfelejtett Johann Sebastian Bach muzsikáját. Ezután európai körútra indult. Anglia és Skócia után Weimar (itt találkozott utoljára Goethével), Nürnberg, München, Bécs és Pozsony következett. Ezután Itália városaiba látogatott: Velence, Firenze, Róma, Nápoly. Hosszabb időt töltött Párizsban, majd ismét Angliába utazott. Benyomásait zeneművekben örökítette meg.

Miután hazatért, Düsseldorfban vállalt városi zeneigazgatói állást, majd lipcsei meghívásra elvállalta a Gewandhaus-zenekar vezetését. Itt jól érezte magát, kibontakoztathatta mindazokat az értékeket, amiket a zenében fontosnak tartott. A zenekart Európa egyik vezető együttesévé, Lipcsét nemzetközi rangú zenei központtá fejlesztette. Händel-oratóriumokat, Schumann-szimfóniákat, Beethovent és Schubertet vezényelt. 1829-ben mutatta be a Máté-passió-t, amivel elindította Bach németországi reneszánszát.

Magánéletében biztos támaszra lelt feleségénél, Cécile Charlotte Sophie Jeanrenaud-nál, aki öt gyermekkel ajándékozta meg. Életét a család és a lipcsei munka töltötte ki. Mindeközben azért utazgatott is, hangversenyeket adott Birminghamben, Frankfurtban és más városokban. A szász király „udvari karmester” címmel tüntette ki, Berlinbe hívták zenei vezetőnek, de Mendelssohn Lipcsében maradt. Írt azért műveket Berlinnek is, elsősorban színpadi zenéket.

Szülei halála nagyon megviselte, egyre inkább befelé fordult, elfáradt. Az Éliás bemutatója után még eleget tett egy angliai meghívásnak. Kedves Fanny nővére is elhunyt, és őrajta erőt vett a teljes depresszió. 1847. november 4-én halt meg többszörös agyvérzés következtében.

A sors furcsa fintora, hogy – csakúgy, mint az általa újra felfedezett Baché – az ő neve is csaknem feledésbe merült halála után, az életében kiadott 72, illetve a 49 posztumusz műve közül is csak keveset mutattak be. Ehhez a Németországban erősödő antiszemitizmus éppúgy hozzájárult, mint az az előítélet, ami szerint Mendelssohn muzsikája ugyan szép és elegáns, de „lapos”. Reneszánsza 1959-ben kezdődött, amikor születésének 150. évfordulójáról emlékezett meg a világ.

GOETHE: SZÉLCSEND

Néma csönd a tenger színén,
Békeség fönt és alant –
És a hajós szorúlt szívvel
Tükröt lát, határtalant.

Nem fú szellet, nincs lehellet,
Rémes, temetői csend,
Egy habocska sem zavarja
Az egyforma végtelent.

(Dóczi Lajos fordítása)

SCHIFF ANDRÁS írta róla: „ Egy vallomással kezdem. Kisgyermekkorom óta rajongva szeretem Mendelssohnt. Édesapám nőgyógyász főorvos volt, és sok pályatársához hasonlóan műkedvelő szinten hegedült. Ezért nem véletlen, hogy hanglemezgyűjteményének zömét hegedűs felvételek alkották. Az első zenemű, amit tudatosan hallottam, Mendelssohn e-moll hegedűversenye volt, 78-as fordulatszámú lemezeken -Yehudi Menuhin hegedült, a zenekart George Enescu dirigálta.
Engem elbűvölt ez a muzsika és ez az előadás. Első benyomásaim a mai napig sem halványultak el. /…/

A mendelssohni zene azonnal felismerhető saját, egyéni hangvételéről. A shakespeare-i tündérvilág, amely scherzo-tételeiben varázslatosan feltárul, az ő találmánya, a „Lieder ohne Worte” műfaja úgyszintén. Már ebből is látszik, mennyire alaptalan a vád, miszerint semmi újat nem alkotott. Ami az eredetiséget illeti, tulajdonképpen Bach és Mozart sem forradalmi újítók, hanem egy korszak összefoglaló géniuszai voltak.
Mendelssohn számomra több mint nagy zeneszerző – a tizenkilencedik század európai kultúrájának egyik kulcsalakja ő. Szemem előtt van egy korabeli festmény, amelyen az ifjú titán az idős Goethének Beethovent játszik. Ezért is lehetett őt irigyelni.
Kérem, ne haragudjanak rám ezért az kis védőbeszédért, talán nincs is rá szükség. Nem várhatom el, hogy mindenki úgy lelkesedjék Mendelssohnért, mint én. Kétségtelen, hogy még nem jött el az ideje, amikor elfoglalhatja méltó helyét a zene Parnasszusán.”

Az Első Folió címlapja Shakespeare portréjával
(1623)

De nem is a sznob osztályszempontok oldaláról kell a nem létező Bacon-Shakespeare-vitához közelítenünk. A feltevés, botcsinálta irodalomtörténeti magánnyomozók feltevése – képtelenség. Képtelenség, mert ha igaz lenne, olyan széleskörű összeesküvésre kellene gyanakodnunk, amely az Erzsébet- és Jakab-korabeli Anglia szinte minden társadalmi osztályát érinti.

A stratfordi templomban ma is megtekintetők a Shakespeare születésére és házasságára utaló dokumentumok, a gyermekeinek keresztelését és a költő halálát bizonyító iratok. Arra is írásos forrásaink vannak, hogy I. Erzsébet és I. Jakab udvarában William Shakespeare neve alatt mutattak be drámákat és vígjátékokat.

A “Bacon-összeesküvés” részeseinek kellett volna lenniük a kor kiváló íróinak, például Ben Jonsonnak és a Shakespeare-társulat tucatnyi színészének is, hiszen a költő 1616-ban bekövetkezett halála után két esztendővel ezek az emberek gyűjtötték egybe Shakespeare műveit az Első Folió néven híressé lett kötetbe. Az Első Foliót igen drágán hozták forgalomba, ez is Shakespeare hírnevének bizonyítéka, a bevezetőt pedig az írótárs, Ben Jonson írta, válogatottan szép szavakkal magasztalva a költőfejedelmet. A Folió előszavában a színészcsoport huszonhat tagjának neve szerepel, akiket így neveztek: the King’s Men, “a Király Emberei“; ez volt az udvari színtársulat, amely számára az “avoni hattyú” annyi remekművet írt, és onnan gondoljuk, hogy némelyikben maga is fellépett, mert a névsor elején az ő neve áll.

Shakespeare zsenije előtt tisztelgett a stratfordi pap, amikor a költő földi maradványait nem a templomkertben, hanem magában a templomban helyeztette örök nyugalomra; ilyen megtiszteltetés kijárt volna egy csalónak?

De készült komputeres vizsgálat is, amelynek során egy amerikai titkosírás-szakértő számítógépbe táplálta Sir Francis Bacon és William Shakespeare műveinek minden egyes szavát, szókapcsolatát. A számítógép által kiadott eredmény egyértelműen a Bacon-elmélet ellen szólt, amiről végezetül elég annyit mondanunk: kár volt ennyit vesződnünk vele.

***