A valóságban Waterloo városkától négy kilométerrel délre (Brüsszeltől húszra), egy Mont-Saint-Jean nevű falucskán is túl álltak fel a dombtetőre az angolok, amíg a nehéz, sáros talajon a Hougmont-La Belle Alliance faluk közötti vonalon támadtak kétségbeesve a franciák. Egészen addig, amíg a Lignynél június 16-án szétszórt poroszok, észak felé húzódva vissza, Wavre-nál, Waterlootól keletre nem rendezik soraikat, hogy tizenvalahány kilométer menetelve oldalba ne kapják a már fáradt franciákat.

A sokszor sajnált Napóleon egyébként létszámfölényben volt: 70 000 edzett harcosa állt szemben 67 000 szövetséges katonával, akik közül 25 000 volt angol, több mint fele porosz, a többi holland.

Éppen a franciák hadállásának földrajzi helye miatt a waterlooi csatát szokás La Belle Alliance-inak is emlegetni, ami kétségkívül pontosabb, ráadásul festői név, jelentése “a szép szövetség”.

Egy másik waterlooi legenda szerint a császári gárda parancsnoka Cambronne, így válaszolt az angolok megadási felszólítására: “A gárda meghal, de magát meg nem adja.” Fültanúk szerint Cambronne, amint az jó francia veteránhoz illik, csak egyetlen szót kiállott vissza: “Merde! Ezt tárgyesetben kell értenünk: Szart! (Cambronne egyébként épen és egészségesen, fogságba esett.)