Németh László
(1914)

Édesapja a nagybányai Magyar Királyi Állami Főgimnázium tanára volt. Családjával előbb Szolnokra, majd Budapestre költöztek. A Medve utcai elemiben tanult, gimnáziumi tanulmányait a Kemény Zsigmond és a budai Toldy Ferenc Főreáliskolában végezte. Bölcsésznek készült, magyar–francia szakos bölcsészhallgató lett, de később átiratkozott az orvoskarra, ahol fogorvosi diplomát szerzett, majd cselédkönyves orvosként dolgozott a Szent János Kórházban. Ezt követően fogorvosi rendelőt nyitott, és iskolaorvos is volt.

1925 decemberében a Nyugat novellapályázatán a Horváthné meghal című paraszttörténetével első díjat nyert. Ezzel indult írói pályája. Cikkei, könyvismertetései jelentek meg a Nyugatban, a Protestáns Szemlében, a Társadalomtudományban. Később az Erdélyi Helikonba és a Napkeletbe írt, ez utóbbinak sokáig vezető kritikusa is volt.

A Napkeletben jelent meg első regénye, az Emberi színjáték. Debrecenben részt vett az Ady Endre Társaság irodalmi estjén, mely öt „népi író” (Németh László, Erdélyi József, Illyés Gyula, Kodolányi János, Szabó Lőrinc) sikeres bemutatkozása volt a közönség előtt. A Nyugattal nem volt felhőtlen a kapcsolata. Szembekerült Babits Mihállyal, részben a formálódó népi mozgalom (és különösen Kodolányi János), illetve Török Sophie értékelése miatt.

Tanú címmel saját lapot indított, amelyet egymaga írt és szerkesztett. A folyóiratnak 17 kötete jelent meg. Közben a Nemzeti Színház Kamaraszínháza bemutatta Villámfénynél című darabját, melyet két társadalmi drámájának bemutatása követett, a Papucshős és a Cseresznyés. Hamarosan pedig első nagy történelmi drámáját, a VII. Gergely-t mutatták be.

Németh László
(1960)

A II. világháború alatt a Kelet Népe, a Híd és a Magyar Csillag munkatársa volt. Tanulmányait A minőség forradalma címmel gyűjtötte kötetbe.

1943-ban iskolaorvosként nyugdíjba vonult. A háború után főgimnáziumi óraadó tanár volt Hódmezővásárhelyen. Magyar irodalomtörténetet, de emellett sok más tantárgyat, például matematikát is tanított. Utolsó alkotói korszakában a Tihanyhoz tartozó Sajkódon rendezte be írói műhelyét.

Németh László 1975. március 3-án hunyt el agyvérzés következtében.

Négy lányából Magda pedagógus, Ágnes vegyészmérnök, Judit fizikus professzor, Csilla orvos lett. Csodálatosan ápolják édesapjuk emlékét.

Részlet NÉMETH LÁSZLÓ: NAPLÓ-jából:
1945. október 6. – Hódmezővásárhely – Boldogság szigete

“Örömeim közt legnagyobbik az iskola. Tizenegy órám van – irodalom, történet, bölcsészet, biológia –, de mindre készülök, mindre úgy megyek be, mint egy ütközetre, amelyen végső győzelem nincs, de a győzelem csak annál édesb, s ha egyszer-egyszer ki is kapok, végleg leveretni nem hagyom magam. Az én kielégítetlen kísérletező kedvem s magányom (kellően elcsendesedett) vágya fogékony emberlelkek iránt, a „tervhalmozó” optimizmusa öregkoromra, úgy látszik, a tanításban találja meg szenvedélyét. Ami kezdetben a líra, aztán a magyar értékek fölfedezése, Emberi színjáték s a Gyászkorában a regény, a Tanú idejében a tájékozódás tanulmányai, törökvészi rabságomban a dráma, majd már csak a napló: az most e pedagógia. S mért ne élnék neki? Becsapott-e valaha is az, ami „mániám” volt? Mindig csak az, amit én magam vagy körülményeim penitenciaszerűen rám szabtak. Ha negyvennyolc óra volna egy nap, akkor is el tudnám tölteni: órák tervével, fordító és színjátszó körökkel, könyvtárbújással, készüléssel. S amíg ezt csinálom, mintha játszanék: repül az idő.”

Budai Éva
rovata

Kapcsolódó oldal:

http://www.nemethlaszlo.eu/main.html

Dokumentumfilmek:

http://www.nemethlaszlo.eu/film.html