Szabadon nyargalnak, kirobbanó örömöt, vagy gyász-könnyet ejtenek
A zene mennyboltjából ujjaid játékán kikelt hangfüzérek, a
Kék ég alatt, az óceánon át, a Földet megkerülve áradnak
Csilingelve a szél járta völgyekbe, bekopognak ablakainkon
Igéző futamaid, könnyű kezeid csodáin dalok fakadnak.

Liszt-rapszódiák szenvedélyes ütemével jutunk a láng-magasba.
A melódiák százféle alakot öltenek, hajnalének ébreszt,
Költők arany-álmaira rögtönzött hangsorok képeket festenek,
A szív és a szó kel birokra a billentyűkön, új erővel tölt fel,
Tükröt vet, zászlót lenget felénk muzsikád édes hazai üteme.
Olykor szédítő a hangzása, máskor virágkehely illatát hinti,
S bódító tömjénként teríti be, aki az oltár előtt térdre hull.

Bartók zaklatott zenéje éppen úgy megihlet, mint a tarka folklór
Életteli boldog kábulata, nótáid cigány lányok táncoló
Lábát, fekete szemét, omló haját, az ég izzó kedvét idézik.
A zongora hangjai, ha nekünk játszol, a végtelent nyitják elénk.

***

Oláh Tamás alkotásai a Lenolaj.hu oldalán