Talán a májust, vagy rögtön a nyarat,
hogy el ne hagyjon minket a remény,
hisz egy sóhaj, s már ősz jár a kert alatt,
s hó fekszik el a házak tetején.

Megtörten üldözöm a négy évszakot,
elolvadnak előttem az évek.
De az ott a tükörben nem én vagyok,
amit láttok, nehogy elhiggyétek.

***

Sárhelyi Erika alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

Kapcsolódó oldal:

Sárhelyi Erika honlapja