*

itt szálltam ki, mert
nem indult több szerelvény:
“Föld! Végállomás!”

*

macskabundán a
napfény kéjjel elfekszik
éppen cicázik

*

fent az égbolton
évezredek sétálnak
– csillagjárdákon –

*

magamnak kevés
neked néha sok vagyok.
nem cserélhetnénk?

*

kopott asztalra
ráncos kézből ima hull
friss kenyér mellé

*

mint pók a hálót –
úgy szőtte hajamba az
éj csillagait

*

egyedül vagyok?
vagy mellettem állsz te is?
nem látok Tőled

*

a bágyadt alkony
vöröslő villanydrótról
lógatja lábát

*

fűnyíró halad –
fűszálak halk sikolyát
orromban érzem

*

falra graffiti
így válik egy közhelyből
kortárs művészet

*

utolsó dalát
ház falára kottázta
egy kis pacsirta

*

szembejövök a
sarkon – régi önmagam
már rám sem köszön

*

ok és okozat
semmi sincsen nélkülük
csak a véletlen!

*

az élet olyan
maximális ha a lét:
minimalista

*

relatív idő
szakszerű fogalma: az
einsteinivitás

*

agressziót szül
generációkon át
minden sérelem

*

kockás abrosznál
elborozgat az élet
– retro hangulat-

***

Szórád Anita
Könyvek közt nőttem fel, családom női ága kezében kisgyerekkoromtól kezdve mindig volt egy könyv. Gyerekkoromban tulajdonképpen én is könyvmollyá váltam, az irodalom mindig is szerves része volt az életemnek. Gimnáziumban irodalomból fakultatív külön órákra jártam, itt volt lehetőségem megismerkedni olyan regényekkel, amelyek nem voltak a kötelező tanterv részei (például Sylvia Plath Üvegburája, ami mai napig nagy kedvencem). 18 éves koromtól írok verseket, a haikuval azonban csak 2010 körül találkoztam, a terebess.hu oldalon. Első látásra szerelem! 2010-ben kezdtem haikukat írni, bár nem nevezném a verseimet haikuknak, inkább afféle “hirtelen reflex öndiagnózisok “. Olykor pedig próbálom megragadni a társadalmi problémákat. Igazi logikai játék számomra egy haiku megírása, hiszen szigorú keretek közé van szorítva a vers maga, ám mégis ebben rejlik a szépsége! Egy tökéletes haiku megírása nem könnyű feladat, soraimat erre vonatkozóan egy saját verssel zárnám: “nem szégyen, hogyha/ nem sikerül- próbálni? nemes feladat”