Első fontosabb munkája egy fríz volt, melyet a római Roma Terminire készített. Absztrakt munkákat először 1950-ben alkotott. 1969-ben visszatért Magyarországra, és a Műcsarnokban egy kiállítása is volt ebben az évben. Közülük a leghíresebb a Csurgói Madonna, melyet szülővárosa számára készített. Ugyancsak ismert alkotása „A Mag apoteózisa” című szobra, valamint a vatikáni Szent Péter-bazilika Magyar Kápolnája számára készített történelmi domborműve is. A pécsi Amerigo Tot Múzeum őrzi alkotásainak egy részét.

Örömmel tölt el, hogy szervezőként sikerült a budai Feneketlen tó partján jelenleg helyet kapó intézményben „fényre bábáskodni” ezt a tárlatot. Egy újabb kalocsai siker, amire méltán lehet egészségesen büszke bárki, aki ismeri és szereti az alkotásait, legyen akár kiállítások rendszeres résztvevője, vagy felületes ismerkedő. Aki a városunkban élő, dolgozó és alkotó Farkas Tibor szobrásszal, vagy alkotásaival bármilyen kapcsolatban áll, az tudja, hogy mire számíthat. A klasszikus szobrászat formáiban gondolkodó, mégis kisérletező kedvű alkotó, először kapott lehetőséget, hogy megmérettesse magát a jeles intézményben. Ugyanis a korábban színészklubként működő Rátkai Klub, ami a hazai kulturális élet, és a szellemi táplálkozás egyik neves fellegvára – megkeresésünkre -, látott fantáziát abban, hogy a kalocsai szobrász műveinek egy hónapra otthont adjon.

„Minden műfajban sok a tehetséges ember, akik szerencsés pillanatokban tehetségük, elmélyülésük, komolyságuk erőfeszítésével hasznosat, néha ritkát és gyönyörűt alkotnak.” – ezzel a Márai Sándor – idézettel nyitotta meg a kiállítást Kiss István nyugalmazott rajztanár, az alkotó művészetének ismerője és méltatója. „ Mi, az élők fölényével csodálkozva nézzük ezeket a szobrokat, de ők maradandóbbak, tisztábbak nálunk. Bennük él tovább a rajtuk átfutott idő, mert ők csak születnek, de nem halnak meg. A maga módján mindenki utazó, hiszen mind a kérlelhetetlenül múló idő utasai vagyunk. Szerencse azonban, hogy a bizonytalan hétköznapi vándorok előtt ott vonulnak az ösvénytaposók, a szolgálattevők, akik belső sugallatra indíttatva építik az utat az ismeretlenbe. „ –  hangzott el a megnyitóbeszédben.

Farkas Tibor
szobrász

Farkas Tibor az 1990-es évek elejétől már önállóan, szobrászként dolgozott. Első, nagyobb lélegzetű munkával a Kalocsai Iskolanővérek bízták meg 1991-93 között. 1996–1997-ben a kalocsai börtön falán helyezték el az 1956-os Áldozatok című domborművét. 1998-99-ben a szekszárdi Belvárosi Plébánia részére alkotott egy életnagyságú Szent család szobrot. 2000-2001-ben a Millennium tiszteletére Fajsz község részére, Fajsz fejedelem emlékművét faragta ki. 2002–2004 között Stációkat készített a péterrévei katolikus templom számára. 2011-ben Kalocsa testvérvárosának, Székelykeresztúrnak szánt ajándékát, Berde Mózes mellszobrát készítette el a Berde Mózes Gimnázium részére.

2012-ben az ő keze munkája által készült az uszódi Gubbantós Néptáncverseny I. díja. ; a 2013-ben Ordason felállított II. Rákóczi Ferenc fejedelem-emlékmű; valamint készített 2016-ban egy tabernákulumtartót, mely a zalaegerszegi kórház kápolnájába készült el.

A szobrász alkotásai a mitológia, az őstörténet, és a szakralitás „szentháromságára” épülnek, mert jól tudja, az út, az igazság, az élet gyümölcsterméssel mérhető és igazolható útján érdemes járni. Így válnak a kiállított tárgyak testünk – lelkünk támaszaivá és utat mutatnak a cél nélkül tévelygőknek.

„Mindig is érdekelt a kísérletezés, az, hogy hogyan mutat egymás mellett többféle anyag. Próbáltam valami újdonságot teremteni ezzel, valami mást, mint ami megszokott. – vallja a művész.”

Farkas Tibor alkotásain nemcsak az ábrázolni kívánt alakok és gondolatok jelennek meg, de a természetes anyag iránti alázat és csodálat is – törekvés arra, hogy minél többet megőrizzen a matéria eredeti szépségéből.

Cserenkó Gábor

***

Az alkotásairól bővebben a művész facebookos profilján: https://www.facebook.com/profile.php?id=100014803774311

és a honlapján:

http://wolftibi.atw.hu/