Csak azért írok, mert szeretném megköszönni, hogy vagy. Nélküled elképzelhetetlen lenne az élet, mind szó szerint, mind átvitt értelemben. Csodálatos teremtmény vagy, akihez hasonló nincs még egy a földön.

Lélegzetelállító az, ahogy túllépsz a nehézségeiden, ahogyan helytállsz az élet minden területén, és ahogy megbirkózol azokkal a feladatokkal, amelyek csak téged terhelnek. Ráadásul mindezt úgy teszed, hogy nem látják rajtad hogyha szenvedsz, hogyha majdnem összeesel a fáradtságtól, és ha már csak egy hajszál választ el a szakadéktól. Nem hagyod, hogy ez nyomot hagyjon rajtad, mert tudod, hogy másoknak ezzel adsz erőt, és ezért erősnek mutatod magad akkor is, ha belül összetörtél.

Különleges ember vagy, a mosolyod, a szemed ragyogása boldoggá tesz mindenkit, ölelésedtől elfelejti az ember minden gondját. Amikor megfogod a kezem, vagy csak egy puszit adsz az arcomra, megmagyarázhatatlan melegség árasztja el a lelkem, és rövid pillanatra úgy érzem, itt a helyem ahol vagyok: veled.

Érzékiséged csodálatra méltó, tested vonala mint egy festmény, a szemed, az alakod, a hajadtól a lábujjadig tökéletes. Mestermű vagy, amelyet a legnagyobb szobrászok sem tudnának utánozni. Karjaidban, csókjaid közt az ember olyan mennyei magasságokba repül, és olyan gyönyöröket él át, amilyenről az ókori Istenek álmodni sem mertek. Sokan keresik a túlvilági boldogságot, de rossz irányba néznek, hiszen Te itt vagy köztünk, csak rád kell lelni.

Sokan mondják, hogy bonyolult vagy, és ez igaz is, de ez benned a szép. Kiismerhetetlen vagy, aki mindig képes meglepetésekkel előállni, és ha az ember ráveszi magát, hogy lelked labirintusában elindulva válaszokat keressen a veled kapcsolatos miértekre, óriási ajándékban lehet része. Hiszen, ha megengeded neki, hogy megismerjen téged, és szerethessen, akkor mit sem számítanak az olykor-olykor elhangzó rossz szavak vagy veszekedések.

Persze ezek a sorok kissé félrevezetőek lehetnek, tekintve, hogy nem is tudom kinek írom. Vagyis pontosan tudom: Neked. A Nőnek. Minden nőnek. Lehet, hogy túlságosan szentimentális, de ez a minimum, amit megérdemelsz minden férfitől. Soha ne érd be kevesebbel! Ne köss alkut! Ne várj arra, hogy hátha majd megbecsül! Nem ismerlek, nem tudom ki vagy, de egy dolgot tudok: különleges vagy, ezt soha ne feledd! Miért? Mert nőnek születtél.

Utóirat:

Megfogalmazódott bennem, és úgy éreztem kiírhatom magamból, mert túl sok alábecsült és szomorú nő van a környezetemben. Egy ilyennel beszéltem tegnap, és ennek kapcsán született a fenti írás.