A 6. századtól a bizánciak az “első” Miklóst, Myra püspökét tisztelték, a 9. századtól viszont föllángolt a “második” itáliai Miklós-kultusz, majd a tengerészek védőszentjeként az egybeolvadt két Mikulás a 13. századi Németalföldön bukkan fel; ezek szerint átvitorlázott Herkules oszlopai között, vagyis a Gibraltári-szoroson, majd fölhatolt északnak, az örökké háborgó vizcayai-öblön meg a La Manche-on.

Tudjuk, hogy a régi holland hajósgazdák nem kevesebb, mint 23 templomot szenteltek Sinterklaasnak, Miklós püspököt ugyanis így nevezték a németalföldiek, mintha mi “Szentmiklóst” mondanánk. Itt, a hollandusok között lett Mikulás, a matrózok patrónusa, egyúttal a gyermekek vidítója is; névünnepén a Miklósnak szentelt templomok kóristái vidám utcai felvonulást rendeztek a tiszteletére, és ami ennél is fontosabb: adományokat gyűjtöttek rongyos kis társaiknak.

A jótékony Mikulás ezután – kivándorolt Amerikába. Előtte Új-Amszterdamba, amely Nieuw-Amsterdam néven falusias kis holland település volt a Manhattan-félszigeten, amelyet végül az angolok tettek New Yorkká 1664-ben, elhódítva egyúttal a Mikulás is.

Sinterklaas kezdetben ösztövér szent volt, amint az szentekhez illő testalkat, az angolok (és talán már előttük a hollandusok) viszont már egy Falstaff-pocakú, John Bull-kövérségű alakot tiszteltek benne. Vagyis a két Mikulás összeolvadván, szépen kigömbölyödött.

Karácsonykor (és nem december 6-án) Santa Claus boldogítja a gyerekeket Los Angelestől Budapestig, sőt Moszkváig, ahol Télapó a neve. Német földön lett Mikulás névünnepe december 6., a Nikolaustag, amikor Szent Miklós fölvonult az ismert jelmezben, de nem ám egyedül, hanem a hős Ruprecht lovaggal, vagy a krampusszal, akiről még szó esik, és a 12. század óta főként almát-diót osztogat itt is, Észak-Franciaországban is.

Az ördög, a krampusz és a Mikulás többi német kísérője határozottan kereszténység előtti figura, és végső soron a pogány germán mondavilág szülötte. Ez lehet az oka, hogy a Mikulást, szegényt, a római egyház kiiktatta “hivatalos” szentjei sorából, Sárkányölő Szent Györggyel együtt, aki valóban nem történelmi alak.