Bábel Antónia: Reggeli torna

Jyll — Sat, 21 Oct 2017 07:40:56 +0000

Vaddisznó Valter otthonában igen nagy örömre adott okot az öt kis csíkos vaddisznó születése. Apjuk alig várta, hogy kivihesse őket a szabadba.
– Amint betöltik a három hónapos kort, azonnal viheted őket, de addig nem! – tartotta magát Vaddisznómama az elhatározásához. – Még megfáznának a kis drágáim!
Vaddisznó Valter nagyon türelmetlenül várta a szóban forgó pillanatot. Azonban, amikor letelt a három hónap, boldogan vitte ki a vaddisznó csemetéket az erdőbe.
Egyik kora reggel aztán furcsa zaj verte fel álmából Medve Móricot.
– Hát, ez meg mi a csoda? – brummogta Medvemamának.
– Egy, két, egy, két… Menetel a malachad, ha lemaradsz, csiga vagy… Mindenünk a hűs avar, egy kis torna kit zavar… Csülköcskédet szedd hamar, büszke rád a fő agyar…
– Nahát… – bámult ki Medve Móric az ablakon. – Vaddisznó Valter és a csemetéi masíroznak a rétre tornázni. – Azzal visszabújt Medvemama mellé az ágyba, de addigra Borcsa és Öcsi bocs is felébredtek.
Kissé lentebb Nyúlmama sem tudott tovább aludni.
– Mi ez a hangoskodás? – kukkantott ki az ablakon. – Éppen, amikor egy hatalmas káposztával álmodtam…
– Szóval te loptad el azt, amelyikkel én álmodtam – ásított Nyúl Ubul.
– Egy, két, egy két… Menetel a malachad, ha lemaradsz, csiga vagy…
Vaddisznó Valter dagadó mellkassal vezette malackáit a tisztásra. Hamarosan elhaladtak Borzék otthona előtt is.
– Nézd csak, mama! Ugyanolyan csíkosak, mint mi! – ujjongott Büdi, a kis borz, amikor meglátta a vadmalacokat.
– Mássz inkább vissza az ágyadba, még nagyon korán van! – intette Borzmama.
Az eset megismétlődött másnap, harmadnap is, és ugyanígy történt a negyedik, ötödik napon is. Az erdei állatok nem bírták tovább.
– Valahogyan rá kellene venni Vaddisznó Valtert, hogy ne hangoskodjanak olyan korán! – javasolta fáradtan Nyúlanyó.
– A testmozgás nagyon fontos, és a napirendet tartani kell! Nem vehetek el időt a délelőtti dagonyázásból, a bemelegítést pedig nem hagyhatom ki! – ágált a kérés ellen Vaddisznó Valter, amikor az állatok nevében Medve Móric csöndesebb menetelésre intette.
– Ugyan már, Valter! – kérlelte tovább Medvepapa. – A kakukkom felmond, ha minden nap te ébresztesz helyette.
– Sajnálom, de a csemetéim egészsége mindennél fontosabb! Azonban bárkit szívesen látunk magunk között, aki sportolni szeretne! – makacskodott tovább a vaddisznó.
Az állatok összedugták a fejüket, hogy mit tegyenek. Csakhamar ki is fundáltak valamit…
Másnap reggel már messziről hallani lehetett, ahogy a vaddisznócsapat közeledett.
– Egy, két, egy két!
Hirtelen Medve Móric és bocsai ugrottak ki az ajtón, és a menetelők felé integettek.
– Várjatok meg! Mi is jövünk!
Aztán a nyúlodú ajtaja is kinyílt.
– Hahó! Mi is csatlakoznánk!
Kisvártatva Büdi, a kis borz és anyukája is ott lihegett a nyomukban.
– Mi is veletek tartunk!
Kint a réten megkezdődött a reggeli torna. Deréknyújtással kezdtek, aztán farkincakörzéssel, fülhegyezéssel folytatták, utána helyben futás következett.
– Jól csinálom? – érdeklődött folyton Medvepapa. – Véletlenül sem szeretnék lemaradni!
– És én? Elég gyors vagyok? – lihegett Büdi. – Remélem, nincs itt a közelben róka, vagy valami félelmetes, mert az nagyon rossz lenne! – mondta Vaddisznó Valternek.
– Rám fér egy kis fogyás! – Nyúlmama pedig folyton a derekát nézegette, és a karcsúságról sutyorgott a mellette tornázó Borzmamának.
Szegény Valter egy idő után nagyon dühös lett a sok kérdéstől és nyaggatástól. Képtelen volt mindenre válaszolni. Ráadásul az állatgyerekek egyfolytában rendetlenkedtek.
Aztán egyszer csak Büdi megijedt valamitől. Orrfacsaró bűz terítette be a környéket, amikor önvédelemből felemelte a farkát és bespriccelt mindent azzal a kibírhatatlan borz parfümmel.
– Fújj, ez elviselhetetlen, fiacskám! – kelt ki magából Vaddisznó Valter.
– Bocsánat, de szegény kis Büdi nagyon félénk gyerek – szabadkozott Borzmama.
Így telt az első közös torna, aztán a következő reggelen Vaddisznó Valter így suttogott a malackáinak:
– Itt most csöndesen haladjunk át, nehogy felébresszünk valakit, még velünk jönne tornázni!
Végül mindenki békésen aludhatott reggel, és Medve Móricék kakukkja sem mondott fel.

***

Bábel Antónia alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

Bábel Antónia író, költő, óvodapedagógus 1982-ben született. Dabason él férjével és kislányával. Meséket, verseket, novellákat és kisregényeket is ír. Történeteivel nemcsak gyönyörködtetni igyekszik, hanem értékeket is közvetít.

Foglalkoztatja a pszichológia, a gyermeklélek, az élet értelme, a természettel harmóniában való lét.

Fontosnak tartja az elesettek, rászorultak megsegítését, ezért 2013 óta a helyi Karitász tagja.

Fontos számára a környezetvédelem, 2013-ban Télessy István környezetvédelmi díjban részesült a helyi újságban publikált cikkéért és környezetvédelmi tevékenységéért, illetve több irodalmi díjat is elnyert.

A Lopott vétkek című remek és fordulatos novellája 2017 májusban az I. Nemzetközi Mécs László Irodalmi Díj osztott első helyét méltán érdemelte ki.

Reggeli torna – Lenolaj

Bábel Antónia: Reggeli torna