SZERVÁC, azaz Szent Servatius (4.század eleje – 384.)
Legendája szerint ősei Szűz Mária rokonságához tartoztak. Jeruzsálemben szentelték pappá, majd egy angyal tanácsára Tongersba (Németalföld) ment, ahol 7 év után püspökké szentelték. Egész életén át az ariánus hitvallást követők ellen harcolt. Mikor Rómában járt, látomásban Szent Pétertől kapott egy ezüst kulcsot, hogy mindenkinek, aki kéri, kinyithassa a mennyek ajtaját.
A legenda szerint a szabadban lévő sírját soha nem lepte be a hó. Később templomot emeltek fölé, ami búcsújáró hellyé vált, ahol sok beteg meggyógyult, ezért leginkább lábbajok, köszvény, hirtelen halál esetén, illetve patkányok, egerek ellen kérik oltalmát, és segítségül hívják szerencsés kezdet vagy termékenység érdekében is.
Ábrázolásokon főpapi ruhában jelenik meg kezében kulccsal, két angyal között állva, akik könyvet és pásztorbotot tartanak, a lábánál egy sárkánnyal utalásként az ariánusok elleni harcára.
Emléknapja május 13.

BONIFÁC, azaz Szent Bonifatius (? – 303.)
Annyit tudni csak róla, hogy egy ismert, jómódú római asszony vagyonának kezelője, és egyben a szeretője is volt. Vidám életet élt, szeretett szórakozni, finom bort inni. Később a pár megbánva a paráznaságot, bűnbocsánatot remélve elhatározta, hogy Bonifác a vértanúk holttesteinek felkutatására indul, az asszony pedig szétosztva vagyonát, a szolgáit felszabadítva apácaként vezekel.
Bonifác éppen akkor ért Tarsus városába, amikor néhány hithű keresztényt kínoztak szörnyűbbnél szörnyűbb módokon. Látva társai szenvedéseit Bonifác bátorította őket, hogy a kínzások, amiket Istenük iránti szeretetből elszenvednek, csak ideig-óráig tartanak, és rövidesen az örök boldogság örömébe jutnak, ahol együtt örvendezhetnek az angyalokkal és Jézussal. A bíró látva Bonifác tettét, őt még borzasztóbb szenvedéseknek vetette alá, míg végül május 14-én lefejezték. Rómában, a Latinnak nevezett út mentén temették el.

Népi megfigyelések, hagyományok, mondókák:

“Sok bort hoz ám a három ác,
Pongrác, Szervác, Bonifác,
ha felhőt egyiken se látsz!”

“Szervác, Pongrác, Bonifác, megharagszik, fagyot ráz.”

“Szervác, Pongrác, Bonifác, mind a fagyos szentök,
hogy a szőlő el ne fagyjon, füstöljenek kendtök!”