Egyetemi tanulmányait az ELTE matematika szakán kezdte, a bölcsészkar filozófia szakán folytatta, majd filmrendezői diplomát szerzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Rövidfilmjei számos díjat nyertek fesztiválokon.
1989-ben, a romániai forradalom alatt haditudósítóként dolgozott a japán és a francia televízió megbízásából, valamint tudósítója volt a Szabad Európa Rádiónak. Ez idő alatt Makk Károllyal is dolgozott, mint forgatókönyvíró és társrendező. Első játékfilmjét 1990-ben forgatta Halálutak és angyalok címmel, melynek bemutatója a cannes-i filmfesztiválon volt. Második játékfilmjét Az Alkimista és a szűz címmel rendezte. Ezután huszonöt órás dokumentumfilmet rendezett Petri György költő életéről és munkásságáról, In Memoriam Petri György címmel. Miután befejezte következő filmjét, a Kísértéseket, tanítani kezdett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Hamarosan befejezte Dolina című, korábban megkezdett negyedik játékfilmjét, amely Bodor Ádám Az érsek látogatása című novellája alapján készült.
1992-ben kezdett színházban is dolgozni. Először kísérleti műhelyt alapított Pécsen. Itt rendezte a Szív bűnei című előadást, majd a Miskolci Nemzeti Színházban kezdett dolgozni, ahol a Salomé-t rendezte. A darab az Országos Színházi Találkozón a legjobb női alakítás díját nyerte és a kritikusok az évad legjobb előadásának tartották. Ezután Miskolcon is kísérleti színházi műhelyt alapított, Csarnok Kultusz Motel néven. Az Egymást érintő című előadássorozat az ő ötletéből jött létre, s az első darabját is ő rendezte. A négy évig folytatódó sorozat szakmai és közönségsikert szerzett. A British Council támogatásával Londonba utazott, hogy az ottani színházi életet tanulmányozhassa. A Holland Színházi Intézet meghívására részt vett az Amsterdami Színház Fesztiválon. Ugyanebben az évben saját társulatával, a Bolygó Kultusz Motel tagjaival megrendezte a Candide-ot a Thália Színházban.

EGY INTERJÚ a legutolsó időkből: (Kovács Bodor Sándor készítette az interjút, amelynek teljes változatát a Tarjáni Városlakó Magazin 2015/3-as száma közölte.)
– Miért döntött Márton László novellája mellett, hogy ebből készít filmet?
– Azért lett ez a film alapja, mert zseniális írásnak tartom, és amikor elolvastam rögtön megfogott.
– Elolvasva a novellát és összevetve a sajtóközleményben felvázolt filmbeli cselekménnyel, nekem Antonioni Nagyítása jutott az eszembe, mert ő az ismert Cortázar novellának csak egyetlen momentumát használta fel. Mintha itt is ez történne.
– A novellának, mint műfajnak gyakran jellemzője, hogy egy hosszabb történetnek egyetlen szeletét mutatja meg. Minél jobb az írás, annál inkább továbbgondolható. Tulajdonképpen itt is ez történt, kiinduló pontnak vettük és a forgatókönyvben tovább fejlesztettük az íróval, illetve Veres Attila kollégámmal.
– Miért pont Salgótarján lett a film egyik helyszíne?
– A film jelmez- és díszlettervezője, Pallós Nelli rendszeresen dolgozik a Zenthe Ferenc Színház produkcióiban. Ő hívta fel a figyelmemet a városra, amikor helyszíneket kerestünk. Ez egy tetszhalott állapotban lévő város, tele gyönyörű, de funkciójukat vesztett épületekkel, ennek ellenére vidám emberekkel és különlegesen szép tájakkal. Itt megállt az idő. Amikor egyszer a városban jártam, és megláttam az elhagyott Karancs Szálló épületét, tudtam, hogy kezdenem kell vele valamit. Aztán megismertem a város környékét is, a gyönyörű horgásztavat és a zagyvarónai vidéket. Egyébként a Susán Ferenc vezette Zenthe Színház dolgozói nagyon sokat segítettek a produkció sikeres lebonyolításában, itteni menedzselésében, nem csak lelkesedést adtak, hanem kellékeket is biztosítottak, valamint a díszletépítésben is közreműködtek.
– Az ön munkáit nagyon hangsúlyos képi világ jellemezte ez idáig, elég csak a legutóbbi játékfilmjére, a Dolinára gondolni. Ez a kézjegy most is dominál majd, vagy a groteszk stílus miatt máshol lesz a hangsúly?
– Ebben a filmben a képi világ, a színészi játék és a dramaturgiai csavarok egyformán hangsúlyosak lesznek.
– Mit gondol az európai film jövőjéről?
– Az európai filmek nincs jövője, mert megszűnt, ugyanis Hollywood felszippantotta már évtizedekkel ezelőtt. Ami a ’70-es évek végéig élt és működött a filmművészetben, beleértve az európait is, már régen eltűnt. Ami maradt, az már hollywoodi mintákat követ.
– Tehát 1980 előtt egy olyan támogatási rendszer működött Európában, amely kedvezett a művészfilmek készítésének, mára pedig az a hollywoodi szisztéma érvényesül mindenütt, amely szerint a film egy olyan ipari termék, ami a befektetés gyors megtérülését, illetve nagy profitot eredményez a magas nézőszámból és az ebből eredő bevételből következően.
– Így van.
– 16 éves korában mi volt a kedvenc filmje?
– Egy japán film, Sindo Kaneto Kopár szigete.
– Ha megbízást kapna egy videoklip elkészítésére és szabadon választhatna a zenék közül, melyiket rendezné meg?
– Talán Janis Joplin valamelyik számát. Mondjuk a Mercedes Benz címűt.

Budai Éva
(forrás: wikipedia)

„Petri György költészetének … az a legtágabb értelemben vett szuverenitás a legszembetűnőbb, eltérő ízlésvilágok felől sem elvitatható vonása, amit legjobb ismerője összefoglalóan a felismerhetőség fogalmával nevezett meg, – s aminek jelentése itt a tehetség öntörvényűségén messze túlmutat. Az egyébként korántsem magától értetődő, kiváló költőkre sem feltétlen jellemző felismerhető hangban megnyilvánuló autonómia ugyanis ez esetben olyan költői magatartással, attitűddel azonos, melynek gyökerei a pálya minden periódusában a hagyományos versfelfogás közmegegyezéses területén kívülről eredeztethetők… a poétikai módosulások a pályaív lényegi pontjain mindig döntések, mérlegelések eredményei, s melynek hátterében a költői érzékenység esetlegességeit abszolút módon kiiktatni akaró racionális, erős személyiség fedezete áll. …Petri György lírája az őszinteségnek újfajta értelmet ad – annak lényegét a legmélyebb érzések, gondolatok kimondása helyett az ideológiai megrendülés, a létszemléleti változások poétikai következményeinek vállalásában, levonásában mutatva föl.”

Önjellemzéséhez pedig mi szólna jobban, mint Pályabér című négysorosa?

Az „életművemért” a bér?
Néhány rézérme, oklevél.
De majd a halálművemet
rendesen megfizetitek.

EGY NAGYON SZUBJEKTÍV (és emiatt igencsak nehéz) VÁLOGATÁS:

HORGODRA TŰZTÉL, URAM

Horgodra tűztél, uram.
Huszonhat éve
kunkorodok, tekergek
csábosan, mégsem
feszült ki a zsinór.
Nyilvánvaló,
hogy a folyódban nincs hal.
Ha mégis remélsz,
válassz más kukacot.
Szép volt
kiválasztottnak lenni.
De most már szeretnék
szárítkozni, mászkálni a napon.

MÁR CSAK

már csak a zápor mocskos kopogása
már csak lucskos cipők nehéz kabátok
már csak gőzben zsivajló talponállók
már csak fűrészporos kő tapodása

már csak a celofán alatt dohos pogácsa
már csak a pezsegő híg ködbe mállott
utcalámpák az aprópénzből váltott
utolsó blokk a rendőr jótanácsa

már csak a kihalt villamosmegállók
már csak a szél szabálytalan futása
a sokközű városon át hiába

már csak a félbehagyott ásatások
már csak az éj gazos kutatóárka
már csak a didergések ásitások

IMP

Nagy ember vagyok-e? Szent vagyok-e?
És e kérdések érdekesek-e?
Vagy a többiek igyekezete?
Törekedjünk-e, és ha, mire?

Vagy tartózkodjunk? Igen? Nem? S mitől?
Befogad-e, s ha mégis, milyen öl?
Szabad-e elcsevegni bármiről?
És az oltalmat adó fal merre dől?

Szabad-e bármit nem gondolni el?
És ha nem, ki büntet meg és mivel?
És ha szabad, ki mondja, hogy szabad?

Lehet-e soha nem igaz szavad?
Rulett-e a rulett, ha nem forog?
Lehet-e fontos egyetlen dolog?

MÉG EGY KICSIT HUMORIZÁLTAM AZ UTOLSÓ PILLA

Az egyik fél, a másik fél
egymástól rettentően fél:
így alkothatnak oly egészet,
melyben nincs helye semmi résznek.
Úgy is mondhatnám schwarz auf weiss:
nincsen hely élni már, csak helyz
NÉGYSOROS
Gyuri vagyok. Tudom, hogy mire lettem.
Ellógom, lelógatom életem.
Ha fellógatnak, csak nyerés nekem.
Elvesztem s visszanyerem életem.

BELEBOTLOM HALÁLOMBA

részeg napok
részeg éjek
ami közel
messze széled

lucsok mocsok
zokog tocsog
öreg majom
motyog makog

száraz éjek
száraz napok
sara pereg
sívó homok

homok évek
évtizedek
sivatagi
szele sziszeg

holott élek
holott halok
halott élő
élő halott

egész valóm
nemvalóság
koszorú-drót
rothadt rózsák

amit én csak
félve sejtek
tudván tudják
már a sejtek

egész lényem
lüktet gennyed
nem fogadnak
be a mennyek

nem fogadnak
be a poklok
halálomba
belebotlok

esetlen be
verem orrom
mint a bohóc
a porondon

valaki más
nem én vagyok
ki az ágyon
hűlten vacog

kiben étel
nem maradik
már a száján
által szarik

hasa püffed
szára szárad
zsibbad lüktet
szíve fárad

szikla közöny
tompa foglya
már csak sugár
szike fogja

aztán néha
mégis mégis
föllobbantja
a poézis

de többnyire
mégse mégse
nem érdekli
már a vég se

állandó kín
éle tompul
bizony már csak
egyet gondol

bárha végre
odalenne
és fekünne
odalenn e.

KORNISHOZ

Számít, hogyne, hogy találkozunk vagy sem.
Sok minden elmarad, illetve bekövetkezik
annak következtében, hogy igen vagy sem.
De amit kellett, megtudtuk egymásról.
Te úgy írsz, mint amikor a szél a függöny
miatt nem tudja bevágni az ablakot,
én, mint amikor leesik a hamutartó
a szőnyegre. Te a csattanás, én a cserép
lehetőségéről. (Te talán fordítva
gondolod.) Az üvegszilánkokat, a csikkeket
együtt szedjük össze, és a hamut is
együtt porszívózzuk a lakatlan lakásban
a gyönyörű szőnyegen.

HÍRÖSSZEFOGLALÓ

Mint lépcsőzugban a pormacska:
gyűlik puhán a korszak mocska.

MONDOGATNIVALÓ

Cipőmre nézek: fűző benne!
Nem lehet, hogy ez börtön lenne.

ÉPÍTKEZÉS

Zuhog az ész
a gazdátlan tényrakásokra.

HIDEGBÉKE

Béke híján – vélnénk a paraszti eszünkkel:
háború lesz. Háború nem lévén
– a tanult eszünkkel – azt hinnők,
béke van. Ám egyik sincs/lesz.

SZISZIFOSZ VISSZALÉP

Rettenthetetlen hülyék kora jő.
Pojácák vagy gazemberek? Is-is.
Egyszerre félem és röhögöm általlátni:
a szikla óhatatlan visszafelé görög.

SCHILLER – NEGATÍV

Az öröm – oda.

Szabó Lajos vagyok, a Szilfa- Líra- Kávéház alapítója, szerkesztője. Alapvetően nehezen nyílok meg, nehéz magamról beszélni. Honnan jövök? Ha a kérdés fizikai értelemben értendő, akkor a válasz Hajdúszoboszlóról. Bár, gondolom nem ez a lényeg. A 70-es évek, a másik rendszer szülöttje vagyok. Mást kaptunk gyerekként, mint a következő generációk. Nem mondom, hogy jobb volt, de mégis más. A mai napig onnan táplálkozok, és onnan vannak a legerősebb emberi kapcsolataim. Hová tartok? Fogalmam sincs. Írok, mert ehhez van kedvem. Írok, mert szeretek írni. Nekem az írás az út keresésről szól. Izgalmas. Szerintem mindenki próbálja megtalálni a maga helyét ebben a hatalmas káoszban. Én is próbálom. Valahogy mindig vonzottak a művészetek, már gyerekkoromban is. Zene, festészet, művészfilmek. A versekhez való kötődés csak később kezdet kialakulni. Tinédzserként próbáltunk zenélni néhány barátommal, akkor kezdődött az írás. Szövegekre volt szükségünk és rám hárult a feladat, amit egyáltalán nem bántam. Ezek voltak az első lépések. Később elmaradt, aztán újra indult, de nem volt folytonos. Adyt, Radnótit, József Attilát és Jim Morrisont olvastam akkoriban. Angliába költözésem után valahogy megint előkerültek a versek. Írogattam, elküldtem ide-oda. Tóth Gyula költő barátságát is ennek az időszaknak köszönhetem. Szerencsés vagyok, mert barátomnak tudhatom. Általa kezdtem nyitni a kortárs költészet felé. Nagyon szeretem a ,,ma” irodalmát. Csodálom és a rabjává váltam. Megváltoztatott. Manapság a kortárs és a huszadik-századvégi költők írásai foglalkoztatnak. Hogy kikről van szó? Nos vannak néhányan. Röhrig Géza, Simon Márton, Charles Bukowski, Petri György, Faludy György, André Ferenc, a már említett Tóth Gyula és természetesen még sokan mások.

Szabó Lajos alkotásai a Lenolaj.hu oldalán