– No, megállj! – mondta Vadmalac, csak úgy, bele a levegőbe, Malacka éppen körülötte foglalatoskodott, mégis érezte, hogy a mondat nem neki szól. De kinek? Az nem lehet, hogy álmában viaskodik, hiszen már meg is reggeliztek. Talán gyerekkori viszályból szólt...