2024-04-17
Paulovics Tamás 10
Paulovics Tamás: V É G ÜL
Végül az utolsó órán,
amikor még a tudatod tiszta,
de emlékeidet, fehér fénylőeket
és sötétlő feketéket
a folyó fövenye mind beissza,
múlt és jelen egybeolvad,
világító számok a nagy óra lapján
gyorsan pörögnek vissza.
Végül ama mérleg nyelve
merre mu...
Paulovics Tamás: L U C I
Fölugrik az asztalra, az ablaknál terem,
majd az ajtóhoz rohan, megdermed,
hall valamit a lépcsőházból, feszülten figyel.
Véresre karmolja kézfejem,
de ez neki csak játék, a szeretet jele.
Megsértődik , duzzogva elvonul
majd törleszkedik és dorombol,
Ő ...
Paulovics Tamás: MONDD MIÉRT…
A templomkertben gyöngyvirág szőnyeget
terített az április szerte-szét,
tágra nyílt szemmel ittam a tavasz ígéretét.
Mondd a színek miért az alkonyi órán
ragyognak legszebben?
Mondd miért a legrészegítőbb a virágok illata,
mikor bársonytalpain közeledik ...
Paulovics Tamás: NYOLCVANEGY TAVASZÁN
Az óceán hullámai - tajtékos sörényű lovak
vágtattak felém - a lábam előtt torlódtak,
porladtak el. Dübörgés, vihar korbácsolta fák,
sós ízű permet. Tágra nyílt tekintetem
magába itta, szívta, véste a végtelent.
Tajtékos sörényű hullám-paripák.
Ketten vo...
Paulovics Tamás: Cigánymeggy
Segítenem kellett cigánymeggyet szedni
Nagyanyámnak.
Lehettem tizenkettő-tizenhárom éves.
Untam nagyon az egészet.
Indultam volna le a strandra
Sarokfogózni.
Tördeltem az ágat,
tépdestem a meggyet, megszorítottam,
vöröslő vére serkent.
Aztán egyszerűe...
Paulovics Tamás: LÁTOM A SZÜLŐFALUT
Hideg lett hirtelen: az égi szövőszék
fonalán megdermedt angyalok ujja,
mézízű ifjúságom tereit kerestem,
bár tudtam, nem találhatom meg újra.
Egy film mégis peregni kezdett előttem,
látom a szülőfalut Tiszaföldvárt, ahol
először indultam háromévesen hár...
Paulovics Tamás: Ha elkezdődik utazásod
Ha a magad építette szobor
már nem a tiéd,
ne dobáld be sárral.
Szólj a Holdnak, hogy segítsen,
vagy menj el a folyóval,
kérleld a pirkadat vonatát,
hívjon , vigyen magával.
Ha elkezdődik utazásod:
zárd be az ablakaid,
ereszd le a redőnyt és
ne beszé...
Paulovics Tamás: ÁLMODTAM EGY VERSET
Álmodtam egy verset, gyönyörűt.
Volt ritmusa, ríme, tavasz volt benne,
virágzó almafák és ősz is.
Fiatal voltam és Ő is.
Felkeltem botorkálva, papucsom keresve.
Föloltottam a villanyt. Lefőztem a kávét.
Az asztalhoz ültem. Fogtam a tollat,
hörpöltem a k...
Paulovics Tamás: HARMINC KILÓNYI VERS
Egy verseskötetem százötven gramm vagyis tizenöt deka,
kétszáz kötet harminc kiló, húsz helyes kis csomag,
megpakoltuk a válltáskámat és egy erős műanyag szatyrot
- a nyomdászlányok segítettek- , úgy indultam haza.
A Pano előtt egy Padon megpihentem, a tás...
Paulovics Tamás: Olvasó nő
Bronz nő a könyvtár előtt egy padon
a téren, regénnyel bronz kezében.
Ruhája fodra szoborrá merevedett,
a hosszú elomló szoknya a
kilencszáz-tizenhármas év divatja lehetett.
Ott ül a padon és olvas egy érzelgős,
szerelmes regényt, ábrándos hölgyek,
epek...