A hajdani tömegsírok helye – itt: Cimetière de Picpus.

A Párizsba látogatókat legkevésbé a sírkertek érdeklik, de ha mégis, főként a legismertebb Père-Lachaise, a Montmartre-i vagy a Montparnasse-i temetők síremlékei között sétálnak. Arra végképpen nem gondolnak, hogy „A Nemzet tere” (Place de la Nation) szomszédságában rejtőzködő, még a párizsiak által sem nagyon ismert Picpus-i temetőt keressék fel, ami több szempontból is egyedülálló hely:

1. ez a francia főváros két magántemetőjének egyike;

2. létesítésének különleges célja volt;

3. csak egy meghatározott kör temetkezhet ide.

Története 1794 elején kezdődik, amikor is két évvel a nyaktiló „Forradalom terén” (ma Place de la Concorde) történt felállítása után egyre több panasz érkezett a véres, bűzlő holttesteket a belvárosban tömegsírba szállító szekerek gyomorforgató látványa és szaga miatt. A hatóságok ezért a „nemzeti bárdot” kijjebb telepítették, egy másik, a Szent Margit templom temetőjéhez közelebb eső „Bastille térre”, majd a „Trón teréről” „Ledöntött Trón terére” átkeresztelt (ma Place de la Nation) helyre vitték, később annak is egy eldugott szegletére a jelenlegi Place de l’Île-de-la-Réunion-ra telepítették. Ott már csak a tetemek eltüntetésére alkalmas helyet kellett megtalálni.

“Miasszonyunk, a béke királynője” kápolna – egyben a temető bejárata… – itt: Cimetière de Picpus.

Meg is lelték. Néhány száz méterre a tértől volt egy épületekkel körülzárt 300 x 70 méteres park, amely a forradalomban elüldözött ágostonos kanonisszák kolostorához tartozott; az elkobzott épületeket egy „hazafi” gondjaira bízták.

Minden együtt volt tehát: megfelelő nagyságú, kíváncsi szemek elől elzárt terület, ráadásul a nemzet tulajdonában. Azonnal két hatalmas, több száz áldozat befogadására alkalmas árkot ástak, egy harmadik nyomvonalát pedig kijelölték.

A tömegsírok helyét a hatóságok titokban tartották, hogy senki se tudja meg, hova szállítják a holttesteket az éjszaka leple alatt. Pedig nem kevesen voltak: a Nagy Terror másfél hónapja alatt 1306 alkalommal csapott le a nyaktiló a „forradalom ellenségeire”: nemesekre, egyházfikra, katonákra és közemberekre. 1109 különböző korú, rendű és rangú férfi, valamint 197 nő neve szerepel ma a temető falán elhelyezett emléktáblán.

A direktórium idején a birtokot felosztották, részeit magánszemélyeknek adták el, akik többnyire nem tudták, mi is történt ott néhány évvel korábban. Csak néhány tisztviselő és kiváltságos tudta, hogy pár méterre a föld alatt bomló tetemek ezrei találhatók.

Itt állt egykor az ágostonos kanonissza nővérek barlangkápolnája.– itt: Cimetière de Picpus.

Három nő kitartásának köszönhető, hogy a régi kolostor titkai nyilvánosságra kerültek.

1797-ben Amélie de Salm-Kyrburg hercegnő kezdte keresni bátyja és szeretője, Alexandre de Beauharnais nyughelyét, mindkettőt 1794. július 23-án fejezték le a „Ledöntött Trón terén”. Néhány helyi lakos segítségével talált rá a parkra, és vásárolta meg az egyik parcellát.

Öt évvel később, 1802-ben, Madame de Montagu és nővére, Madame de La Fayette, a neves márki felesége tette ugyanezt, mivel nagyanyjuk, anyjuk és idősebb nővérük lelte halálát guillotine által és pihent valamelyik tömegsírban. Ők is megvették a birtok egy részét, majd társaságot alapítottak a „Ledöntött Trón terén” lefejezettek életben maradt családtagjaival. Az ismét egyesített park e családok emlék- és temetkezési helyévé vált. Még napjainkban is kizárólag az 1794 júniusában és júliusában, a francia forradalom legvéresebb időszaka, a Nagy Terror idején lefejezett személyek leszármazottjait szabad eltemetni e magas házak közt rejtőző, csendes sírkertben.

La Fayette márki síremléke… – itt: Cimetière de Picpus.

1834-ben ide, a 27 évvel korábban elhunyt hitvese mellé temették magát La Fayette márkit is, a liberális gondolkodású francia arisztokrata katonát, aki az amerikai függetlenségi háború tábornokaként George Washington mellett szerzett múlhatatlan érdemeket, majd hazatérve a francia forradalomban, de különösen az 1830-as júliusi forradalom idején játszott jelentős politikai szerepet. A 2002-ben az Amerikai Egyesült Államok tiszteletbeli polgárának avatott márki sírját minden év július 4-én megkoszorúzza egy amerikai küldöttség, a párizsi nagykövettel az élen.

(A Paris ZigZag és Wikipédia cikkei alapján; képek: Wikimedia Commons [CC BY-SA 4.0])

Kapcsolódó írások:

Fekete István: Párizsi szösszenetek című rovatban eddig megjelent írások

Fekete István: Szabadság lángja – Párizsi szösszenetek 1.

Fekete István: Eiffel tudósai – Párizsi szösszenetek 2.

Fekete István: Lutécia amfiteátruma – Párizsi szösszenetek 3.

Fekete István: A legkeskenyebb utca – Párizsi szösszenetek 4.

Fekete István: Lenyakazottak temetője – Párizsi szösszenetek 5.