Olykor mozdulatlan bámult, jaj, hogy szerettem én,
mikor farkasszemet nézett velem az asztal közepén,

innen átugrott a székre, majd futott tovább
árnyékcsíkot húzva keresztül a szobán.

Kiment a konyhába, s a kaját úgy kérte,
hogy beledugta orrát az üres edénybe,

aztán jóllakott cicafejjel elindult felém,
hogy velem vegye biztosra gúnyos önérzetét.

Lábamhoz dörgölőzött, s körbe – körbe járt,
karcsú testével kérlelgette magát.

Majd pillanatok alatt a lábamra mászott,
onnan hódítva meg a maradék világot.

***

Ózdi Annamária vagyok, 1987. május 9-én láttam meg a napvilágot Baranya megye legszebb városában, Pécsett. Az irodalom és a művészetek szerelmeseként már gyermekkorom óta hódolok a rímsoroknak. Egykoron versmondóként szerettem meg az alkotás művészetét. Szeretném olvasóimnak bemutatni azt az érzést, mely nekem mindig az elcsendesülést jelentette a felgyorsult világ forgatagában.