Oláh Tamás: Önképem

Jyll — Mon, 17 Apr 2017 22:28:06 +0000

Igazi hús-vér figura tárul elém,
mozdul, hajlik, tétován
igazgatja magán a kiválasztott kabátot.
Az árcédula még ott libeg gallérján.
Ismerős termet, mégis idegen.
Hiába, másként nézek ki profilból,
mint a reggeli lusta fényben,
a borotválkozás napi rítusában, szemből.
Most oldalról, hátulról is látom
a tükörképeket, valakit
mutatnak, de az én nem lehetek.

A férfi fáradt vonásai profilból
szánalmat keltenek bennem.
Ki ez, hogyan él, s vajon meddig
játssza még ezt az unt komédiát?
Méregeti magát, kérőn rám tekint.

Zavarban van, nem tud dönteni.
Vedd meg, haladni kell a divattal!
– szólít fel hirtelen visszhangos
belső parancsom.

Lehet, hogy mégis én vagyok,
s a nevemet viseli, aki ott áll,
de akkor reggel óta
húsz évet öregedtem,
vagy még többet,
most látom a vénség
kiszáradt arcomba milyen mély
ráncokat vágott.

Mi lenne, ha betenném a lábam
a tükörbe, és ezentúl onnan,
fordítva nézném a világot, kifelé,
figyelném ki mit vesz fel,
a ruhák hívogató színeiben
hogyan pózol, s magányában milyen
maszkot ölt.
Étlen-szomjan követhetném
hogyan pereg
a holnap a holnap után
a hazugság-arcok rejtekén…

Kábult nyugalom szakad rám,
bámulom a próbafülkében
előttem álló,
félénken forgolódó alakot.
A végső biztatást szemmel láthatóan
tőlem várja, mintha éppen azt kérdezné:
érdemes lesz erről majd verset írni?

***

Oláh Tamás alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

Oláh Tamás honlapja

Önképem – Lenolaj

Oláh Tamás: Önképem