Még illatozik a frissen festett fehér fal, de máris lohol ártatlan szegélyén össze-vissza a furcsa fonal; az éjperemén rejtélyes kezek mérge marja a kapukat, vizeldékbe vág rombusz-képeket, neveket vés a fák törzsébe az éretlen kamasz, a torz öröm vég...