Istenes Tibor: Nem keresem már magam

Jyll — Tue, 02 Jan 2018 09:01:06 +0000

A tudat előtti létezésben keresem magam,
Időhurkokon cikázó anyagérzetek között.
Krisztust feszítve és tagadva,
Halál és feltamádás mögött.

A szubsztancia magához láncol,
A lélek anyagba zárt reakció,
A szellem szárnyal csak szabadon,
Mint egyedüli tiszta reláció.

Kapcsolat ahhoz kit megfeszítek,
Kinek kegyelme által létezem,
Kit préselek magamhoz önzőn a vággyal,
Kit magamhoz szorít vélt kezem.

Hangokból készült zöld mezőn,
Festékbe öltöző színeken,
Időben utazó ragyogó fényben,
Filmként pörgünk az éveken.

A tudat utáni létezésben,
Megtalálom az utam,
Ott színről színre látom az Istent,
Mert nem keresem már magam.

Nem keresem már magam – Lenolaj