2024-11-14
Nászta Katalin 10
Nászta Katalin: Idéző
* 90.-edik éves édes szülémnek *
könny-egű szemed
fehér karod ívének erejét
homlokod bronzfényű ráncait
őszbe vegyülő hajad
szelekkel szembefeszülő tested
engem vállaló kínod
téged – mással összehasonlíthatatlant
az életre marakodó küzdelemben
néha kö...
Nászta Katalin: Pesszim(p)ista
Az egész világot láthatom, nem vágyom bejárni a földet.
A világűrt közelről szemrevételezhetem, nem vagyok kíváncsi a csillagokon túlira.
Mind többet ismerek a föld, az ember történelméből, egyre kevesebb újdonságot mond, és már alig foglalkoztat, mire képes...
Nászta Katalin: és harmadnapon
hogy egész népedet fogod
hozzá szegődve ígérte nekem
a mester
kerek egy földe olvas engem
átölelném a világot
nincs annyi karom
ölelésembe sem férne túl kicsi vagyok
de az a buta szív amiben ott dobog
az egész világ
nagyon boldog
s míg kiszorítja bel...
Nászta Katalin: Vallomásos
mennyi harangvirág
tavasszal
mikor nyílnak a fák
mennyi égre tátongó száj
tél után
mikor szomjaznak már
mennyi vers
nyílik az égre
mennyi torok
ásít a fénybe
ott vagy közöttük?
hogyne lennél
nélküled
hajnal – én
nem is kelnék
kinek húznám meg
p...
Nászta Katalin: LAKAT ALATT
mikor olyan csend van, hogy fáj bele a föld
megkergülnek a gondolatok
kirohan az ember a házból
a városból, nem tovább
mikor csendet fegyelmez rád a sorsod
nem üthetsz vissza
nem jártatod a szád
csak hallgatsz istenvertén
suta kamasz
verset olvasol, v...
Nászta Katalin: Tér-Idő-lapát
ráülni megint sokadjára
az idő mindig mostanjára
erre is kell külön érzék
hogy tudd ma épp mi a dörgés
mely század szeletében élsz
mennyit szelhet kenyérből a kés
hosszú sorba kerül a hús
hova vezet a vasút
és a sínek
kik rombolnak, mit építenek
mit ...
Nászta Katalin: Ha a lélek háza a háznak lelke lenne
a testünket mintha azért kaptuk volna
hogy megvívjuk benne harcainkat sorra
az idővel, széllel, külön- s együttléttel
a szomszéd utcában élő nénikékkel
magunkkal, világgal, egész mindenséggel
kinek milyen terhe, háza teste éppen
csak élete mikéntjét hat...
Nászta Katalin különvéleménye
Végül is a kultúra csak az élet szebben élhető formáját nyújtja.
A nagyok pedig mindig másnak nagyok. Minél többet tagadnak meg magukból, annál nagyobbak. A nagyság egyenesen arányos azzal, amiről lemond a kicsikért. Azaz osztódik. Osztódással szaporodik.
De...
Nászta Katalin: Perpetuum mobile
az a szem nem tud ránk nézni anélkül
hogy ne haragudna
de haragjának gátat vetett Fia
így már rajta keresztül néz téged és tetszel
de ha el nem takar minket a kereszttel
haragja elől nincs ami megmentsen
ám milyen érdekes, az Istennek nevét
emlegethet...
Nászta Katalin: Egy elmaradt szerelem margójára
azt hittem szeretlek, ahogy még senkit
de kihűlt számban a szíved
nem tudom, mit gondolhatsz
micsoda gyors lázak futkosnak benned
vagy gyorsan hűlő halálok
így élek többek helyett is nélkülem
előreküldött szavaimmal betakarlak
s magammal hitetlek, ki ne...