Denis Diderot (Louis-Michel van Loo festménye, 1767)

Ő volt a Nagy Francia Enciklopédia főszerkesztője, szervezője, a francia és az egyetemes kultúra egyik legnagyobb hatású alakja, a világ további sorsára döntően ható szellemi mozgalom, a felvilágosodás egyik kiemelkedő gondolkodója.
Apja késes-köszörűs mester volt, ő is megtanulta ezt a szakmát, de családja segítségével iskolába is járhatott. Előbb a jezsuitáknál tanult, majd a párizsi College d’ Harcourt (janzenista szellemű) egyetemen bölcsészetet hallgatott, közben fordított, tanított, cikkeket írt, könyvet árult, egyúttal a párizsi bohémélet ismert alakjává vált. Később levelezésbe fogott Nagy Katalin orosz cárnővel, akivel hiába próbálta elfogadtatni a felvilágosodás demokratizáló eszmeiségét.
Egyik legfontosabb korai műve a Filozófiai gondolatok, amit azonnal hozzá is rakott rövid összehasonlító tanulmányához a természetes vallásról. Később született meg a Fecsegő csecsebecsék, melyben kigúnyolta a kor erkölcsét és egyben felmutatta az értelmes erkölcs lehetőségét is, de miután pajzánsága miatt sokakat megbotránkoztatott vele, ezt a művét később megbánta.
A következő műve a Levél a vakokról, amelyben már mint önálló gondolkodó jelent meg. Ennek a rövid műnek a tárgya az ember öt érzékétől való függésének bemutatása volt. A tanulmányban leírja, hogy az értelem hátrányt szenved a többi érzék valamelyikének problémája miatt, ugyanezt fejti ki a Levél a süketekről és a némákról című munkájában is. A két tanulmány filozófiai jelentősége, hogy a relativizmus elvei felé vezető úton érnek el jelentős haladást, amikor Isten létét is megkérdőjelezik. Ez az egyház és hatóságok számára túl sok volt, ezért börtönbe is került Itt három hónapot töltött el, majd miután kiszabadult, nekilátott élete gigantikus művének.

AZ ENCIKLOPÉDIA

Először Ephraim Chambers Cyclopaedia, vagy a művészetek és tudományok egyetemes szótára című munkájának az angol John Mills és a német Gottfried Sellius közreműködésével 1743 és 1745 között zajló franciára fordítása és megjelentetése tervével kereste meg Diderot-t a könyvárus és nyomdász André Le Breton. Diderot elfogadta a felkérést, de túlzottan elfoglalt és leterhelt elméje miatt a terv átalakult. Meggyőzte Le Bretont, hogy a Cyclopaedia egyszerű lefordítása helyett találjanak ki valami újat, ami egy tető alá hozza az összes aktív szerzőt, összegyűjti a gondolatokat és ismereteket, amelyek akkoriban a Levelező Köztársaság alsóbb szintjein keringtek, de szétszórtságuk miatt hatástalannak bizonyultak. Lelkesedése meggyőzte a kiadókat, azok összegyűjtötték a szükséges tőkét egy nagyobb vállalkozás számára, sokkal nagyobbat, mint amit előzőleg terveztek. Diderot meggyőzte Jean le Rond d’Alembert-t, hogy legyen a munkatársa, a kormány pedig megadta a szükséges engedélyt. 1750-ben egy részletes ismertető hirdette a munkát a nyilvánosság számára, 1751-ben pedig meg is jelent az első kötet. Az utolsó kiadvány 1765-ben jelent meg, de egészen 1772-ig tartott, amíg az előfizetők megkapták az utolsó köteteit is.
Noha az Encyclopédie volt a leghíresebb munkája, szellemi érdeklődésének majdnem minden területén hagyott nyomokat új és virágzó gondolataival. Írt szentimentális színdarabot A törvénytelen fiú és A családapa címmel, drámai költészettel társítva őket, mint amilyen a Színészparadoxon, amelyben a dráma új elveit hirdeti meg, a valódi élet komoly, nemzeti, de nem tragikus burzsoá színjátékát a klasszikus francia dráma erőltetett szabályaival szemben.

Kiemelkedő a szépirodalmi munkássága is. Legismertebb regénye, AZ APÁCA, melyben egy kolostorba zárt lány tragédiáját mutatja be. A mű egyházellenessége miatt csak halála után jelenhetett meg. A MINDENMINDEGY JAKAB Jakab című munkája újító erejű volt a regények struktúrájának és tartalmának szabályait illetően, egyúttal filozófiai gondolatokat közvetített a szabad akaratról. A RAMEAU UNOKAÖCCSE egy tragikomédia, amelyben az értelmiségi fiatalság „bohém” életformája jelenik meg társadalmi és lélektani szempontból. Műkritikája szintén nagy hatású volt. A Tanulmány a festőről című munkáját Johann Wolfgang von Goethe annyira jónak találta, hogy lefordította és úgy jellemezte, hogy „csodálatos munka, ami inkább segíti a költőt, mint a festőt, noha a festő is olyan, mint egy fénylő lámpa.”

1784. július 31-én tüdőtágulásban halt meg Párizsban, az Église Saint-Roch kápolnában hamvasztották el.

Néhány érdekes idézet tőle:

• Ha deréknek születtél, ha a természet egyenes észt és érzékeny szívet adott neked, kerüld egy időre az emberek társaságát, és tanulmányozd magadat.
• Ha megtagadom értelmemet, támasz nélkül maradok: vakon kell esküdnöm másodlagos elvekre, és abból a feltevésből kell kiindulnom, ami egyáltalán nincs bizonyítva.
• Rosszat mondanak rólam? Ó, ha úgy ismernének engem, mint én ismerem magamat!
• Inkább elhasználódni, mint berozsdásodni….
• Sose téveszd szem elől, hogy a természet nem isten, az ember nem gép, a feltevés nem tény.