Hamarosan Pissarróval együtt az Île-de-France-i Auvers-sur-Oise-ba költözött, ahol festéssel töltötték idejüket, és ismeretséget kötöttek Vincent van Gogh-gal. Az impresszionisták 1874-ben rendezték meg első, botrányosra sikeredett közös kiállításukat a fotográfus Nadar műtermében, amelyen Cézanne három festménnyel jelent meg (Egy modern Olimpia, Az akasztott ember háza, Auvers-i táj). A közönség értetlenül és elképedve fogadta Cézanne műveit, ezért csak a harmadik, impresszionisták rendezte kiállításon jelent meg ismét publikum előtt, ezúttal már tizenhat képével. A kritikusok többsége azonban ismét támadta művészetét. Ezután kezdte festeni a később közel nyolcvan képet magában foglaló Montagne Sainte-Victoire-ciklust.

1890-ben már a Húszakkal közösen állították ki műveit Brüsszelben, de Cézanne első személyes tárlatát csak 1895-ben rendezte meg, miután egy híres műkereskedő megvásárolta közel kétszáz festményét. A nagyközönség ugyan továbbra is hűvösen fogadta műveit, ezzel párhuzamosan viszont kivívta magának a művészvilág megbecsülését. Nevét hamarosan szárnyára kapta a világhír, képei sikereket arattak. Sikereit nem élvezhette sokáig, életének hatvannyolcadik évében tüdőgyulladásban halt meg.

Bár színkezelése az impresszionistákéval rokonítja művészetét, képszerkesztési elveiket azonban elvetette: a körülvevő valóság nem oldódik fel a színkavalkádban, sőt, annak ellenére a témát, a teret alkotó formák és tömegek geometrikus szigorral jelennek meg kevéssé részletező képein. Ezzel a látványszerkesztési elvvel Cézanne döntő hatást gyakorolt a 20. századi fauve-ok festőcsoportjára, az expresszionistákra és a kubistákra.