Ő volt a Lope de Vega előtti spanyol színház egyik legjelentősebb drámaírója is, költőként viszont nem volt annyira jelentős, kortársai nem is tartották igazi poétának. Egész életművét átszövik az önéletrajzi elemek, műveiben gyakran megnyilvánult a bukolikus reneszánsz költészet iránti vonzalma. Ez átmenetet képez a reneszánsz és a barokk között. Művei a spanyol barokkot a legmagasabb színvonalon képviselik, de az itáliai reneszánsz írók is nagy hatással voltak munkásságára.

Alcalá de Henares városkában született. Iskolai tanulmányait Córdobában kezdte, majd Sevillában és Madridban folytatta. Madridban ismerkedett meg kora spanyol színházával. 1570-ben párbajban megsebesített egy építőmestert, ezért menekülnie kellett Spanyolországból. Itáliába utazott, ahol útitársa, de Sigura hamarosan bíboros lett, Cervantes pedig az ő asztali felszolgálója. A következő évben katonai pályára lépett, és részt vett a lepantói csatában. Bal karja a harcokban megsebesült, majd lebénult. Ekkor elhatározta, hogy visszatér Spanyolországba, de a hajót, amelyen utazott, berber kalózok támadták meg, és öccsével együtt az algíri pasa fogságába került. Öccsét hamarosan ki tudták váltani, de ő csak öt évi fogság és több sikertelen szökési kísérlet után térhetett haza. Ezután hivatali munkákat vállalt Spanyolország különböző városaiban, melynek során gyakran került összetűzésbe a helyi hatóságokkal, többször be is börtönözték.1604-ben kiadta a Don Quijote első, 1615-ben a második kötetét. A regény nagy sikert aratott, és hamarosan elterjedt egész Európában.

Ezután kezdte el írni az Utazás a Parnasszusra című művét, amelyet az utókor a legjelentősebb költői alkotásának tart. Ennek függelékében elmondja, hogy komédiái csak könyvben jelenhetnek meg, színházban nem játszották őket.

Vígjátékainak gyűjteményét 1615 szeptemberében adta ki 8 komédia és 8 új közjáték címmel.

Három nappal azután hunyt el, hogy befejezte a Lemos grófjának ajánlott regényét, a Persiles és Sigismunda hőstetteit.

2015. márciusában egy kutatócsoport bejelentette, hogy megtalálták Cervantes temetkezési helyét, mely addig ismeretlen volt az utókor számára. A madridi Trinitarias kolostor kriptájában több különböző személy csontját is megtalálták, akiket vele együtt temethettek el.

(forrás: wikipédia)

És egy részlet a Negyvenharmadik fejezetből:

Szerelemnek tengerésze,
roppant tengerek szelében
hánykolódom, és remény sincs
valamilyen révbe érnem.

Mit követek, ama csillag
ott dereng a messziségben,
nem láthatott ragyogóbbat
Palinurus sem az égen.

Nem tudom, hova vezérel,
útlan hányódás a részem,
míg lelkemmel rajta csüggök,
óvatosan és merészen.

Szokatlan tartózkodás és
már-már illetlen szemérem
fellegébe burkolózik,
hogy szememmel el ne érjem.

Ó, te fénylő tiszta csillag,
sugaradtól tisztul éltem!
Az a perc, melyben te itthagysz,
az a perc lesz majd a végem.

A kép: Frederick Mackenzie (1787–1854) festménye