Az Első Folió címlapja Shakespeare portréjával
(1623)

De nem is a sznob osztályszempontok oldaláról kell a nem létező Bacon-Shakespeare-vitához közelítenünk. A feltevés, botcsinálta irodalomtörténeti magánnyomozók feltevése – képtelenség. Képtelenség, mert ha igaz lenne, olyan széleskörű összeesküvésre kellene gyanakodnunk, amely az Erzsébet- és Jakab-korabeli Anglia szinte minden társadalmi osztályát érinti.

A stratfordi templomban ma is megtekintetők a Shakespeare születésére és házasságára utaló dokumentumok, a gyermekeinek keresztelését és a költő halálát bizonyító iratok. Arra is írásos forrásaink vannak, hogy I. Erzsébet és I. Jakab udvarában William Shakespeare neve alatt mutattak be drámákat és vígjátékokat.

A “Bacon-összeesküvés” részeseinek kellett volna lenniük a kor kiváló íróinak, például Ben Jonsonnak és a Shakespeare-társulat tucatnyi színészének is, hiszen a költő 1616-ban bekövetkezett halála után két esztendővel ezek az emberek gyűjtötték egybe Shakespeare műveit az Első Folió néven híressé lett kötetbe. Az Első Foliót igen drágán hozták forgalomba, ez is Shakespeare hírnevének bizonyítéka, a bevezetőt pedig az írótárs, Ben Jonson írta, válogatottan szép szavakkal magasztalva a költőfejedelmet. A Folió előszavában a színészcsoport huszonhat tagjának neve szerepel, akiket így neveztek: the King’s Men, “a Király Emberei“; ez volt az udvari színtársulat, amely számára az “avoni hattyú” annyi remekművet írt, és onnan gondoljuk, hogy némelyikben maga is fellépett, mert a névsor elején az ő neve áll.

Shakespeare zsenije előtt tisztelgett a stratfordi pap, amikor a költő földi maradványait nem a templomkertben, hanem magában a templomban helyeztette örök nyugalomra; ilyen megtiszteltetés kijárt volna egy csalónak?

De készült komputeres vizsgálat is, amelynek során egy amerikai titkosírás-szakértő számítógépbe táplálta Sir Francis Bacon és William Shakespeare műveinek minden egyes szavát, szókapcsolatát. A számítógép által kiadott eredmény egyértelműen a Bacon-elmélet ellen szólt, amiről végezetül elég annyit mondanunk: kár volt ennyit vesződnünk vele.

***