Mocsárosdűlő Budapest egyik városrésze a III. kerületben. Határai az Aranyvölgy utca – Huszti út meghosszabbítása Aranyvölgy utca Zsófia utca között – Zsófia utca – Szentendrei út – Határ út – Aranyhegyi út.
Egykor a Duna ártere volt; területének nagy része 2002 óta természetvédelmi terület. Teljes területe 156 hektár, ebből 24,6 hektár élvez védettséget. 85 hektár jellemzően kaszáló, illetve fás, erdős terület.
A Mocsáros egy óriási tál alakú, eredetileg lefolyástalan mélyedés, melyet korábban a Duna árvizei is elöntöttek.
A hegyoldalakból lefolyó víz, az ide hulló eső, a hólé nem tudott tovább folyni a Duna felé, hanem a talaj felszínén, a hajdani folyómeder mélyedésében összegyűlt. Nagy sekély, mocsaras, lápos terület volt ez, egészen az árkok kialakításáig. A két évszázada megkezdett árkolással lassan lehetővé vált az ember megtelepedése a Mocsáros mélyebb részein. Addig valószínűleg halászó, nád- és gyékényvágó, víznyerő, itatóhely lehetett. Elképzelhető, hogy a lápokon képződő tőzeget bányászták is, melyet tüzelőnek és talajjavításra használtak.
A korábbi idők nyomai, pl. római kori romok, nem látszanak az akkori térképeken, ám a Római-fürdő forráscsoportból kifolyó vízre telepített lőpormalom igen. Az 1780-as évekbeli katonai térképen ezért szerepelhet a „Pulvermühl” („Pormalom”) – felirat.
A Mocsárosban két fő árok található a Schäffer-árok és a kisebb Péterhegyi-árok. Utóbbi érdekessége, hogy egyes szakaszain lévő töltés tetejébe mélyül, máskor a lapályba. Csekély vize ezért nem terül szét a területen. A sváb gazdálkodó családról elnevezett Schäffer-árok végig mély, és időszakonként kotorják.
Ez kedvezőtlen a védett fajokat is magába foglaló vízi világ számára. A Mocsáros életében és rehabilitációjában kulcskérdés a víz állandó jelenléte. Két hasonlóan mesterséges és változó vízállású vizes élőhely van még itt, a Szív-tó (Füzes-tó) és a Kígyó-tó.
A védetté nyilvánítás óta a terület kezelése tartalmazza a juhokkal, szarvasmarhákkal és lovakkal történő karbantartás lehetőségét is. Az állatokkal jártatott legelőrészek, házhelyek talajfelszíne és növényzete újra zárul, és lassan ismét megjelennek az eredeti flóra és fauna képviselői.

A Mocsáros „vízi szörnyei”
A mocsaras, ártéri vizeknek sajátos flórája és faunája van. Partjukon füzesek nőnek, vizükben hínárok, gyékények. Előfordulhat bennük a csuka, a vörösszárnyú keszeg, a bodorka, az ezüst- és az aranykárász is. A compó és a réti csík a „vízfelesleg” állandó elvezetése miatt a közelmúltban kipusztult.
A Mocsárosban megfigyelhető hüllőfaj a mocsári teknős, a fürge gyík, vízikockás és erdei sikló. Kétéltű fajok közül pedig a pettyes gőte és a dunai tarajosgőte, az erdei béka, a zöld levelibéka, a barna varangy és a vöröshasú unka.

A mocsári teknős egyetlen őshonos teknősfajunk, mely mellett sajnos egyre nagyobb számban találunk felelőtlenül szabadon eresztett ékszerteknősöket is. Elég nagy termetű, jellegzetesen fekete páncélját apró világos, pontok díszítik. Védett, európai szinten is jelentős úgynevezett Natura 2000 faj.

A réti csík A compóhoz hasonló élőhely igényű, veszélyeztetettsége miatt már évtizedek óta védett halfaj. Nyúlánk testű, általában 25 cm hosszú, hosszában csíkos mintázatú. Szája körül tíz apró tapogatót visel (a compónak kettő tapogatója van). A lecsapolások előtti régi vízivilágban, mely hazánk igen nagy részét borította, fontos élelemforrás volt! A csíkos káposzta, a csíkászok és az általuk használt csíkvarsa róla kapták nevüket.
A visszatelepítését több lehetséges és hajdani élőhelyén megkezdték.

Compó
A könnyen felmelegedő, növényzettel benőtt, sekély, síkvidéki, lassúfolyású, illetve állóvizek, mocsarak, lápok, csatornák hala. Jól bírja az oxigénben szegényebb körülményeket is. Ritkán nő 1 kg-nál nagyobbra. Ebben az árokban tenyérnyi nagyságú példányai éltek. Tipikus élőhelyeinek pusztulása (pl. lecsapolás, feltöltés) miatt megritkult, de védettségre még nem szorul. Nyugat-Európában keresett étkezési halfaj. Különlegessége a piros szeme és testének aranybarna színe. Egyik népi neve a doktorhal, mely onnan ered, hogy a néphiedelem szerint nyálkás testét a többi halhoz érintve, meggyógyítja azok sérüléseit.

Vízinövények
A víziboglárkáknak több faja is megél az árokban és az egyik tóban. Közülük a sziki víziboglárka a legérdekesebb. Jelenléte arra utal, hogy a talajból sók oldódnak ki, felhalmozódnak és megváltoztatják a környezet minőségét. A szikesekhez is számos faj alkalmazkodott. Olyan szikesekkel, mint az ugyancsak kiszárított Alföldön, itt nem találkozhatunk. Szikesedésre utaló, itt élő növény még az eperhere és a sziki cickafark.
Jelenleg olyan, Magyarországon védett növények találhatóak itt, mint a méhbangó, a kornistárnics, a vitéz kosbor, a hússzínű ujjaskosbor, a sűrűlevelű békaszőlő, a fehér madársisak, a mocsári kosbor, vagy a mocsári nőszőfű. Ezeken kívül előfordulnak még a hasonló adottságú helyekre jellemző egyéb növényfélék is.

Forrás: Wikipédia, Mocsáros Tanösvény II. állomás ismertetőtáblája