*

Egy baráti kéz
átlendít, magunk által
emelt gátakon.

*

Ki áll ki értem,
ha én ülve maradok
a lét szószékén?

*

Szívtelen ember
másik életre vágyik,
új donort keres.

*

Járókeretbe
foglalt csoszogó léptek-
halad az idő.

*

szívószál végén
mint szétpattant buborék
éji álomkép

*

Mint a láncszemek,
gondolatfüzéreink
egybefonódnak.

***

Kapcsolódó oldal:

Márffyné Horváth Henrietta: Tavaszi haikuk