Ülök a kopár földön, köröttem szanaszét színes üvegcserepek szikráznak a lenyugvó nap vöröslő sugaraiban, rendezgetem az emlékeim, új értelmet nyer a múlt, üzen a mának, hiába nyílt ki az értelmem, ha még mindig zsigeri késztetések vezérlik tetteim...