Az épület falai között a XX. század legnagyobb szórakoztatói, többek között a fiatal Alfonzó, Feleki Kamill, a Latabár fivérek, Rodolfó léptek fel, itt debütált szerzőként Rejtő Jenő is.

Már gyereknek is erős fizikumú volt, ezért gyermekkorában besegített édesapja baromfi-kereskedő üzletébe. Az iskolát korán elhagyni kényszerült, mivel egyik tanárával komoly konfliktusba került. Először a Róka és Társa cégnél lett autószerelő inas, de hamarosan inkább cirkuszi artistának szegődött. Ezzel kiváltotta családja neheztelését: egy ismerősükhöz Strasbourgba küldték, ő azonban ehelyett Párizsba ment, ahol nyolc hónapot töltött, és a Renault autószerelője volt. De ez sem tetszett neki, hazatért, és megint artista lett, majd Bulgáriába, Szófiába szegődött. Itt, mint a “Hortobágy legyőzhetetlen bikája”, birkózószámával járta az országot, Várnában azonban egy török ellenfél legyőzte. Erre hazatért, és előbb kereskedősegéd lett egy divatüzletben, de fizikai adottságai ettől az állástól is segítettek neki megszabadulni. Így lett varieté-táncos. Ez azonban még nem jelentette a színpad és a porond közti választást: Olaszországba szerződött táncosnak, de utána ismét egy vándorcirkuszhoz csatlakozott. Utána az Arizona varietébe szerződött parkett-táncosnak. Felfigyelt rá Miss Arizona, akivel később közösen is fellépett. Innen később azért tették ki, mert összeverekedett egy Festetich gróffal. A Kék Egér mulatóból az útja Egyiptomba vezetett, majd Szudánba, Libanonba, Szíriába és Törökországba. Ezután Olaszország mozivarietéi következtek (együtt játszott például Marcel Marceau-val és a fiatal Louis Armstronggal), majd a párizsi Olympia varietéhez szegődött.

Hazatérve a Shanghaj Bárban, később az Arizona varietével szemközti Moulin Rouge-ban táncolt. Baráti viszonyba került Kiss Manyival és Latabár Kálmánnal. Színészi karrierje Joe Stan művésznéven akkor indult, amikor Flaschner Ernő, a Moulin Rouge nagy hatalmú tulajdonosa felfigyelt parodizáló kedvére és színpadra küldte. Amikor egy rendelet megtiltotta angol és francia nevű művészek fellépését, korábbi művésznevét fel kellett adnia. Új, egész életre szóló művésznevének az az eredete, melyről ő maga nyilatkozott egy tévéinterjúban, hogy a rádióban meghallotta azt a hírt, hogy meghalt XIII. Alfonz spanyol király, és ezt a nevet választotta spanyolos formában.

1944 elején behívták munkaszolgálatosnak, de megszökött és bujkált. A munkaszolgálat emlékét őrzi későbbi, szinte védjegyévé vált „Idefigyeljenek, emberek” szlogenje, egy emberséges keretlegény szólította így őt és társait. 1944 októbértől műtőssegéd volt a Rókus kórházban. Egy itt megismert sebesült orosz tiszt tolmácsaként Szegedre került, ahol beállt segédszínésznek.

A háború után újra Budapesten élt. Jó ideig Rodolfo partnere volt a Fővárosi Nagycirkuszban, majd a Royal Színház tagja lett, ezután a Vidám Színpad társulatához csatlakozott, ami a vándor évtizedek után a megállapodást hozta számára. Egészen nyugdíjazásáig majdnem megszakítás nélkül itt dolgozott.

Alfonzó Darvas Ivánnal, Fock Jenővel és Kazimir Károllyal 1969-ben a Parlamentben a kiváló és érdemes művészi díjak átadása után. Előttük balra egyedül Mezey Mária

Reklámfilmekben is szerepelt, az autónyeremény-betétkönyv reklámjában hallható közismert szlogenje, a „Nekem teljesssen mindegy (hogy melyik kocsit nyerem)”;. szintén híressé vált.
Folyamatosan látható volt a tévében, főként kabaréjelenetekben. Egyik legnépszerűbb alakítása a Keménykalap és krumpliorr tévésorozatban Bagaméri, az elátkozott fagylaltárus. Saját tévés show-műsora volt a parodisztikus Alfonzó Világszínháza.

Egy Mester Ákosnak adott interjúban így mesélte el, hogyan lett artista:

„Hát úgy, hogy én akkor már birkóztam az MTK-ban, súlyt emeltem, gyűrűztem, és jártam az Alpesi falu nevű zenés-táncos vendéglőbe, ahol gyönyörű pincérnők szolgáltak fel, tiroli ruhában, mély dekoltázzsal és olyan keblekkel, hogy Madonna mia! A műsorban fellépett egy szépfiú, tánc-, erő– és életművész, aki ott próbált a színpadon s már hatodszor ejtette el a nőt. Én meg a libaszállító kosárral az ölemben, hentesruhában, -kötényben ott üldögéltem és röhögtem rajta. A nő már tiszta kék-zöld volt, az izompacsirta pedig szótlanul tűrte, hogy a főnök ordítozzon vele. Fakezűnek nevezte meg szarházinak, ha jól emlékszem és amikor meglátta, hogy én ott röhögök a nézőtéren még megtoldotta: „Látod, te seggfej, ezt a nőt még ez a tróger is elkapná!” És én meg fölszóltam: „ne trógerozz, az édesanyád!” Ment a szöveg egyszer csak azt mondja: „na gyere föl, ha olyan nagy a pofád!” Fölmentem. Elsőre elfogtam a nőt. Hát így lettem artista; fogó ember. Nemsokára már Szófiában léptem fel egy lokálban. Kérdezték: táncolni tudok-e? Hát úgy táncoltam körülbelül, mint a Jumbó elefánt. Nevettek rajtam, de igazából nem az volt a fontos. Szasa, a góré beöltöztetett egy trikóruhába, ördögnek, a mamát – Szasa nagyon fiatal feleségét – emelgettem; úgy röpködött a levegőben, mint egy angyal. De a legangyalibb nem az volt, hogy mindenáron el akarta csábítani az ördögöt, hanem, hogy 14 nap múlva jött volna a fizetés, de se Szasa, se góré, se senki. Elmentek. Megszöktek. Akkoriban kezdtem birkózni.”

Alfonzó (Markos József)
(1971)

Alfonzó előadás közben
(1963)

Alfonzó főszereplésével készült 1968-as burleszk szkeccs, amelyet a Magyar Filmhíradók végén vetítettek a mozikban.

Alfonzó főszereplésével készült 1968-as burleszk szkeccs, amelyet a Magyar Filmhíradók végén vetítettek a mozikban.

Alfonzó főszereplésével készült 1968-as burleszk szkeccs, amelyet a Magyar Filmhíradók végén vetítettek a mozikban.

Minden idők egyik legnagyobb komédiásának, egy csodálatos művész, Alfonzó életének titkai, tanulságai.

Az irodalom már egészen fiatal korában jelen volt az életében, mintegy jelezve, hogy később ez lesz az igazi hivatása. Gimnazistaként Országos Tanulmányi versenyen vett részt, Sarkadi Imre drámáiból írta a pályázatát. Bár megnyerte a középiskolai tanulmányi versenyt, mégsem vették fel az egyetemre kultúrpolitikai döntések miatt. Színész szeretett volna lenni, jelentkezett a Színművészeti Főiskolára, ahol aztán a színészet helyett színházrendezést tanult.

Első rendezői munkája harmadéves korában Kaposvárott Jean Giraudoux, Trójában nem lesz háború című darabja volt. Másodikként Jevgenyij Svarc, Hókirálynő című darabját rendezte. A művet Romhányi József tréfás-kínrímes, gyermekeknek szóló átiratában ismerte meg a magyar közönség, de Kornis Mihály az eredeti kézirat alapján dolgozta fel. Harmadik rendezése, mely egyben a vizsgarendezése is volt, Molière: Tartuffe című darabja volt. Tartuffe-ot Verebes István játszotta, Dorine-t, a szolgálót Molnár Piroska, Orgont Kun Vilmos, Elvirát Olsavszky Éva.

Kornis Mihály a diploma megszerzése után azonban, miután politikai felügyeletet akartak gyakorolni színházrendezői tevékenysége felett, felhagyott a rendezői pályával. Úgy döntött, hogy írni fog, és a költő Petri György lett a mestere. Olyan szabadon és politikailag függetlenül kívánt élni, mint Petri György, aki által kapcsolatba került a demokratikus ellenzékkel. Kornis Mihály saját útját járva, magánlakásokon tartott felolvasásokat műveiből. 1978-ban alapította az első szamizdat újság-szerűséget, a zárt-láncban, de szabadon, és a cenzúra megkerülésével terjesztette A Naplót, ezért koncepciós vádakkal kirúgták a rádióból. Kornis Mihállyal együtt még 17 magyar értelmiségit bocsátottak el. Mindezt irodalmi formában is megírta Pestis előtt című művének Civilek a pályán című emlékiratában.

Elbocsátása után a Pannónia Filmstúdióban kapott kisegítő munkatársi állást, majd a Vígszínház sietett a segítségére, Radnóti Zsuzsa drámaírói ösztöndíjat szerzett neki és ajánlására Paál István dramaturgként maga mellé vette a szolnoki Szigligeti Színházhoz. Később Makk Károly közbenjárására a Mafilmben kapott rendezőasszisztensi állást, de valójában éveken át Makk Károllyal egy filmforgatókönyvön dolgoztak, amelyet Kozma című darabjából írtak – hiába. A filmforgatókönyvnek három változatát utasították el, míg végül Kaposvárott mutatták be Ács János rendezésében. A főszerepet játszó Molnár Piroska az évad legjobb színésznői alakítása díját kapta érte a kritikusoktól, Pogány Judit pedig a legjobb epizód-alakítás díját – és 1987-ben a Pesti Színházban Horvai István rendezésében is, a főszerepekben Törőcsik Mari, Pap Vera és Eszenyi Enikő alakításaival. (Abban az évben Törőcsik Mari kapta a legjobb női alakítás díját.)

A gazdasági és politikai rendszerváltozás döntő fordulatot hozott Kornis Mihály életében és munkáinak fogadtatásait tekintve is. Több mint tíz évig a Színház- és Filmművészeti Egyetem műelemzés tanára, leendő színészeknek, színház- és filmrendezőknek adott elő. Majd a Katona József Színház dramaturgja, a Vígszínház művészeti tanácsadója, valamint a Madách Színház művészeti főtanácsadója is volt.

Felesége Göczey Zsuzsa rádiós szerkesztő, jelenleg a Klubrádió zenei vezetője.

Legfontosabb művei: Köszönöm, Lujzácska,Végre élsz, Halleluja, A félelem dicsérete, Körmagyar, Napkönyv, Sóhajok hídja, Színházi dolgok, Pestis előtt, Vigasztalások könyve, Kádár János utolsó beszéde, Egy csecsemő emlékiratai, Lehetőségek könyve, Feliratok a fehér égen, Nekem az ég – Hazafutás. És a legújabb: Egy kisfiúban élek.

KORNIS MIHÁLY: VIGASZTALÁSOK KÖNYVE

Kornis Mihály ebben a kötetében az életről vallott gondolatait adja közre. Könyvének címe akár egy bibliai iraté, a szokás szerint bajban lévő 21. századi ember vigasztalására íratott. Benne a szerző hitelesen, az életet nemességében élvező emberként, csapongva szól mindenről, ami jelen életünket átszövi. Ezért olvasásakor is jogosult találomra belelapozva ismerkedni a bölcsességgel áthatott, rövid de fajsúlyos gondolatsorokkal. “Az élet élvezete nem kiváltság, de nem is bűn. Magadtól tanulod meg, vagy senkitől. Én is így tanultam meg, ötvenöt év alatt, önmagamtól. Ez a könyv arra szeretne megtanítani, hogy ne félj a gondjaidtól, hanem üzenetnek tekintsd őket. Lehetőségnek arra, hogy tisztábban láss” – írja előszavában, s kísérletet tesz arra, hogy elmondja, hogyan lehet a szenvedés adta tapasztalatból erőt meríteni. Ez a kötet egyik alapvető témája. Kornis életfilozófiáját közérthetően megfogalmazva, az emberi szót egyre inkább nélkülöző világban szeretettel fordul olvasójához. A lírai meditációkban fogódzókat kínál a fogyasztásra ítélt ember, és az egyre szétforgácsoltabb lélek problémáinak feldolgozásához.

Legeza Ilona könyvismertetője

Bárhonnan kiragadhatnánk egy-egy mondatot. Hisz mindegyik az életről, a lélekről, az érzésekről szól. Olykor Márai Sándor  Füves könyve érzésvilágát, bölcsességét árasztja. Egyet, összefoglalót nehéz is kiemelni, ezért csak szemezgetve következzen Kornis Mihály néhány gondolata, amelyeken mindenképpen érdemes elgondolkodni.

“A helyes döntésnek nem oka van, hanem eredménye.”

“A személyiség válságokon át fejlődik.”

“A tapasztalat szenvedéssel jár.”

“A vágynak a szeretet ad értelmet.”

“A baba, akit szeretnek, emberré válik.”

“Tőled függ, hogy mennyi időd van.”

“Csak jó legyél, de hülye ne.”

“A bosszúálló maga is vétkessé válik.”

“Halál azért van, mert van élet.”

És a kötet végéről is egy fontos, őszinte, személyes mondat:
“Értékrendem szerint az élet szerelem. A halálom legyen a beteljesülése. Szeretnék eljutni a csúcsig.”

*

És egy kis szubjektív a végére. Első könyvem, a „Színház az egész világ …” egyik (Márton László író mellett) szakmai ajánlója. Azóta különös rajongással figyelem pályáját éppúgy, mint személyét. Olvasni azelőtt is olvastam, a Körmagyart faktosoknak tanítottam is. Személyes ismeretségünk pedig elkötelezett hívévé tett. Isten éltesse születésnapján!

Kapcsolódó oldal:

Kornis Mihály honlapja

Kornis előadások Facebook oldal

Kornis Mihály művei

Köszönöm, Lujzácska. – dialógus kitérőkkel In Főpróba. A Színház- és Filmművészeti Főiskola Kiadványa, (1970), megjelent Kertész Mihály néven.
Végre élsz, Szépirodalmi kiadó, Budapest, (1980), novellák. A kötet forgalomba hozatalát 1980-as jelzettel 1981 májusában engedélyezte a Kiadói Főigazgatóság.
Halleluja, dráma (1980), első, könyvdráma-változat, zenés számokkal.
KI VAGY TE, Magvető Könyvkiadó, Budapest, (dráma), (1986), tartalom: Halleluja, (a Fodor Géza által szerkesztett, színházi változatban), Büntetések, Kozma. Utószó: Radnóti Zsuzsa, Chagall a Vitkovics Mihály utcában.
A félelem dicsérete, Szépirodalmi könyvkiadó, Budapest, (1989), próza, esszé, kritika.
Körmagyar (1990), komoly bohózat, két részben.
Végre élsz, Cserépfalvi kiadó, Budapest, (1992), cenzúrázatlan, bővített kiadás.
Napkönyv, Pesti Szalon, Budapest (1994).
Sóhajok hídja, Magvető kiadó, Budapest (1997). Próza, esszé, kritika.
Színházi dolgok, Tercium kiadó, Budapest (2003). Szótár, a színházak színfalak mögötti életéről.
Pestis előtt, Novella kiadó, Budaiest (2005). Novella.
Napkönyv, Tericum Kiadó, Budapest (2004). Második, átdolgozott kiadás.
Vigasztalások könyve, Tericum Kiadó, Budapest (2004).
Kádár János utolsó beszéde, Kalligram kiadó, Budapest (2006).
Végre élsz, Pesti Kalligram Kft., Budapest (2006), novellák, CD-ROM melléklettel.
Egy csecsemő emlékiratai, Kalligram kiadó, Budapest (2007).
Lehetőségek könyve, Kalligram kiadó, Budapest (2007). A Vigasztalások könyvének folytatása.
Feliratok a fehér égen, Pesti Kalligram kiadó, Budapest (2008), Válogatott, írások, esszék, blogok.
Nekem az ég – Hazafutás, Kalligram Könyvkiadó, Budapest (2009)
Hol voltam, hol nem voltam Kalligram Könyv- és Lapkiadó (2011)

Antológiák:

Isten tenyerén ülünk, Magvető Kiadó, Budapest (1980), Fiatal írók antológiája.
Dinamit, Magvető Kiadó, Budapest (1983), Drámaantológia.
A Napló, Minerva Kft., Budapest (1990), 1977-1982 válogatás, fotókkal.
Itt nincsenek pillangók?, PolgART Kiadó, Budapest (2000), mai zsidó próza, Für Emil illusztrációival.
A mi nyelvünk, Tinta Könyvkiadó, Budapest (2003), Íróink és költőink a magyar nyelvről.
Vallomások, Tinta Könyvkiadó, Budapest (2009), Íróink és költőink a magyar nyelvről, összeállította dr. Grétsy László.

Idegen nyelven megjelent művei:

Mihály Kornis: Vater siegt. Übersetz von Hans Skirecki In Erkundungen II, 21 ungarische Erzähler. Verlag Volk und Welt, Berlin (1983).
Petition In The Portable Lower East Side. Eastern Europe. Winter/Summer, USA (1986).
Vater siegt In Liebe. Ungarische Kurzprosa aus dem 20. jahrhundert, Corvina (1993).
Father Makes Good. Translated by Judith Sollosy In Common Knowledge, Spring 1997, V6, N1, Oxford University Press (1997).
Cmentarz In Z wegierskiego na nasze. Fundacja Literatura Swiatowa (1998).
Der Held unserer Geschichte, Rowohlt, Berlin (1999), roman, fordította Christina Viragh.
Le cimetière juif, In: La Nouvelle Revue Française (2003), fordította Ertl István.

Színházi művek

A Kádár házaspár, Új Színház, Budapest (2000). Rendező Ács János.
Körmagyar, író.
Bemutató: Vígszínház, Budapest (1989), rendező Horvai István.
Bemutató: Nemzeti Színház, Pécs (1993), rendező Ditzendy Attila.
Bemutató: Vörösmarty Színház, Székesfehérvár (1999), rendező Horváth Péter.
Bemutató: Móricz Zsigmond Színház, Nyíregyháza (1999), rendező Telihay Péter.
Bemutató: Pesti Színház, 2007. szeptember 29.

Budai Éva
rovatvezető
(forrás: wikipedia)