2021-02-22
Keszthelyi György 10
Keszthelyi György: Önelemzés
Töröm a fejem: mi ez a műfaj,
amelyben égi vízesések
oltják el a csipkebokrokat,
pajták, istállók, kerti temetők
emigrálnak egy másik megyébe?
Mi ez az úszó, költöző üzenet?
Miért zokog a bolond napszámos,
ha a fejőnő kútba veti magát,
mert állítólag n...
Keszthelyi György: Szárnyak és esetek
Van, aki seprűnyélen száll,
máglyatüzet szít vagy
hosszúnadrágban Istent szitál
szószékek fellegéről.
Fordított alma-effektus:
csak kívül rohad a test,
belül meg faggatózik:
versenyfutás a kősziklák között.
Még tesz-vesz az, aki költözni készül,
r...
Keszthelyi György: Nincs alibi
ez a rejtett a földön túli
szobatárs a hangtalan
az álmatlan aki most (is)
a keret mögül tekint szét
lépcsőn lépdel alá vizekbe
törmelékbe – a pincében
roskadt felvonó teteme
óvóhely-bejárat világégés
zátonyra futott relikviák –
leporolja a pokol polc...
Keszthelyi György: Az jár a fejemben, hogy:
A jelenlegi elképzelések szerint az emberi agy adattárolásában kb. 1 billió neuron (idegsejt) vesz részt. Minden neuron közelítőleg ezer másik neuronnal áll összeköttetésben, ami több mint 1 trillió kapcsolatot jelent. Ha egy neuron csak egyetlen adat tárolásá...
Keszthelyi György: Ki mit tehet
Minek nevezzelek,
ha elszállsz, mint a por,
mint kitartó kényszerek
utóhatásai?
Neved legyen
vagy versnyi szimbólumod?
Mondd, ki mit tehet
a zátonyok között?
Ne titkold magad,
ismer minden hullám.
A vihar meg ott marad,
ahol láthatatlan.
Ég m...
Keszthelyi György: Kiált a vak madár
Becsapódik mögöttem egy napszak,
eddig jutottam el. Besötétedett.
Elborít mindent a zápor dobpergése,
kiált a vak madár: szóra tett-szóra tett.
Látást keresek a mesterséges fényben,
bokámig ér sok sáros gondolat…
hányadik világát élheti a népem?
Válas...
Keszthelyi György: Két parton
Édesanyámnak
A drótháló két kegyetlen oldalán
forrottak össze ujjlenyomataink –rozsdás kötődések –
ott álltunk, mint aszott kopjafák,
kapaszkodtunk, mint a gyökerek.
Parázslott az aláömlő nap,
de látszott már a tűzfal, a vakablak,
a fülledt tavaszban ...
Keszthelyi György: Bárány kalasnyikovval
Várnak topogva sorukra
a nemlét bejáratánál,
az áldozat előterében,
állnak fegyelmezetten -
sokan és számolatlanul --
ünnepet mímelnek a békeidők.
Pedig kiszüremlik a gyereksírás,
kampón rángó testek ritmusára
herseg a szakadó bőr, tátog
a csempére ...
Keszthelyi György: Édes hazám – vészkijárat
Gyülekeznek a szégyentelenek,
buldózereken érkeznek,
fintorogva, beolajozva,
feketén, mint a féknyom.
Bontani kell a könyvtárakat,
elfüstölni a felvilágosodást,
semmi sem vész el,
csak a vészkijárat.
Söprögetnek már,
erdőt, levegőt,
száguldó ko...
Keszthelyi György: Most – és megint
Egy másik temetés utáni nyáron
jöttek és mentek a madarak -
az olvadó hídról nézve
keletre hullámzott a víz,
a barna lé, amelyben a patinás
város magzata megfogant.
Az, aki elég öreg volt, értette
a régi dallamra költött szöveget,
s a szóban rejtőző ör...