2021-01-21
Keszthelyi György 10
Keszthelyi György: Korcs társulat
Január közepén új zöldövezet,
lilahagyma – könnyfakasztó tavasz,
(szökni próbáló emlékezet?)
korzó, promenád a konyha szűk sétánya,
az egykor búskomor, sötétbarna
olajfesték felett élénk téglafal,
karnyújtásnyira apró nap ocsúdik
domború, tejfehér üvegb...
Keszthelyi György: Jellegek és jellemek
Annyi kérdőjel, faggatózás,
hogy miért így, miért nem amúgy,
én meg csak lábatlankodom
kedvetlenül vagy áhitattal,
segédmunkása vagyok a szerelemnek
egy becsületsértő reneszánszban.
Nem átejtés ez, sem mesterkélt szerep.
Van, aki dalol, van aki kertet...
Keszthelyi György: Százas szerelvény
1.
Zárt vagyok. Saját magamba.
Ajtóim mögött törött széklábak.
Szétesett bútorok égi forgácsai?
Uram, te nem hagytál el engem.
2.
Az Ember nem lehet lefordíthatatlan.
Térítetlen hitel, legrosszabb esetben,
de előfordul, hogy még annyi sem.
Csak sike...
Keszthelyi György: Magány
Magány, társtalanság, erről lehetne szó,
minden visszatükröződik
a lakatlan tekinteten,
a nedves tenyereken,
a bágyadt, billegő hőmérsékleten.
Pár órányi alvás, ritka fenyőliget,
egyedülálló, üres diákszálló,
hányingerek a porlepte udvaron,
csillagközi...
Keszthelyi György: Vágyam a rajzszegen
Lennék legalább zárt zseb, hallgatás,
mint a regény, mint a perirat,
nélkülözhetetlen, mint a rajzszeg,
naptárak gyötrelme, nehézkedése,
a határ, a színes fal gombsora.
(Gyászízű városi kórház,
szomját oltja a testek kelyheiből,
míg ökölbe nem szorul ...
Keszthelyi György: Ne keress
Ha közeledsz
eltávolodnak a fények,
kora reggel már besötétedik.
Nem tudom, hányadik
csapzott lombozat vagy,
amely eltakarja a holdat,
a napot.
Hullasd le kárhozott
leveleid – ősz van.
Eső zuhog. Ezüst paraván.
Ne kutass –
A galaxis árnyas old...
Keszthelyi György különvéleménye
Azon gondolkodtam, hogyan tudnám egy szóban, de reálisan jellemezni a XXI. század emberének állapotát.
Mert ugye a tudatlan, éntudat nélküli állat időtlen idők óta ugyanazokat az ösztönös szabályokat követi, amelyek által élete, túlélése és jövője biztosított...
Keszthelyi György: Tudja mit?
Tudja mit? Mégis megpróbálhatom.
Láthatja benne a nyilvános protokollt,
ne haragudjon. Ez csak egyszer vagyok
kétévente talán. Kegyedért átöltözöm.
Felismer-e az új öltönyömben? Mert más
ez az óra. Senkié. Nem megyek a tóra,
kacsákat békésen soha nem ete...
Keszthelyi György: Hadd lépjen be
Hadd lépjen be a hátsó ajtón,
hadd szemerkéljen vagy zuhogjon
ez a másik kaméleon-évszak.
Acélba öntött keleti fronton
hennával festi át Európát,
álcázott kém a vándormadár.
Jelenben fogant betűk sora ez - én csak
a régi malomkövek között - ha már
drám...
Keszthelyi György: Fekete fék
[pillanat- és önarckép]
Nem ragacsos
képek árverése,
hanem a végtelen
türelem pulzusa.
Nem mézes, illatos
domb-völgyek himnusza,
hanem a lángoló
ellentétek földje.
Így jött világra,
hát ilyen maradjon!
Örökké sebesült
körözött szökevény
ismét át...