Keszthelyi György 10
Keszthelyi György: Záróra
Keseregni illik
a kajla fák tövében.
Annyi kő, vésett, fekete tetem,
évszámok, névsorok, statisztika,
vigyázzállásban, kötelező módon,
mert erre késztet a csiszolt nosztalgia.
Pedig itt egyetlen lakó sincs,
halmazállapotok vannak, statikus kötődés,
sej...
Keszthelyi György: Látlelet
A kórboncnok hiába vagdos,
életben vagyok, nem érzek semmit.
Csak az emlékeket látom,
a lélek hagyományait.
Mi végre annyi rikácsolás,
acsarkodás, önmarcangolás,
hiszen jól ismert a legtöbb kórokozó.
A szív elkövesedésének is okai vannak,
jól kidolgozo...
Keszthelyi György: Föld-vitorla vászon
föld-vitorla vászon a fedőlapon
elképzelem az antianyagot is -
A toronyóráról mese-szív csüng alá,
kocka-szabású homokszoba-lépcsők.
Két gótikus ablak téglákba épülve...
madár egyensúlya az ősi címeren.
Nyári bárányfelhők között óvatos angyal.
Integet n...
Keszthelyi György: Elég bármi
Elég egy banális hétköznap íze:
átvisz egy parkba, egy partra,
helyesebben: visszarendeződsz
régebbről hozzád varrt színhelyekre.
Egy hang is elég - nyilván így van:
a hídon túli város zagyva zajai,
vagy a vízre ereszkedő lépcsők;
és elősiet a buzgó, a ...
Keszthelyi György: A csíkos udvar
az udvaron amelynek csíkozása
nem feltétlenül zebrát takar
rendszerint némák a kutyák
nagyritkán rávakognak a napra
és csak holdtöltekor
harapnak jóbarátot;
az idomított kutyák
felsöprögetik
a bokrok leradírozott tollait -
ahol az időnek
nincsenek ad...
Keszthelyi György: Következetes nyarak
Mindig nyáron köszön a céltalanság.
Úgy tűnik, a fény árnyéka éget.
Egy régi szövegben lehettem ehhez hasonló,
szótalan, süket – az ítélőbíró előtt.
A Műnek nem volt még nyitóbeszéde,
a záróakkord rejtekhelyéről
sem tudhattam semmit a fennsíkokon –
léte...
Keszthelyi György: Napszilánkok
Ébredéskor úgy tűnt, szétesett a nap,
aszfalton kopogott a tervek hiánya.
Jótevők jöttek kenyérrel és liszttel,
egymást taposták a vacogó nyulak.
Számolgatok néha - hátramenetel,
döglött órákon Krisztus is rám köszön.
A váróteremben erkölcs és ösztön,
e...
Keszthelyi György: Hangyaboly Nepálban
Még ők is - vagy még csak ők
építettek egy mély birodalmat.
Közöttük jártam tegnap délután.
Ha jól emlékszem, száraz nyár volt.
Ajkam sarkán könyökölt a harmat.
Nepálban dolgozik minden igavonó,
ha egy szakadék szélén született.
Elfoglalnak ösvényt, kőf...
Keszthelyi György: A játszma lényege
Ez meg mi? Átvészelt kártyajáték?
Elúszott vagyon, lovarda, kastély?
Egyéb vita-téma: - elhagyott szálló...
pedig nézd: ott, a finom kéz mögött
lüktető, forró hús. (erről is beszéljünk?)
Új képrendszereket, ezer mikrofont
hozhatsz - az elvárt szöveghalom...
Keszthelyi György: Csapravert gondolat
(festmények nyomai)
Falra akasztottam Jézust, két öreget,
falusi házsort, Bábelnek tornyát,
(gyakran ismétlődő, rutinos művelet,
farzsebemben hordom a vaskos szegeket.)
Mondtam-e valami kivetnivalót?
Fellebbezhető a betáblázott jóság?
Pácolódnak a g...