2021-02-22
Keszthelyi György 10
Keszthelyi György: Ítéletek napja
Jézus harminc éves volt, amikor tanítványokat
toborzott maga köré.
Akkortájt alvadt vér pecsétjét viselte
minden alkonyat.
Arcom már rég nyugatra néz,
amerre szinte izzik már a nap.
Betöltöttem a hatvanat,
csak állok egy vidéki peronon,
s árva gyermekk...
Keszthelyi György: A szépség új változatai
Milyen szépek vagyunk: száraz díszvirágok –
előttünk-mögöttünk
vakut villant a Nap.
A világ már lehúzta a redőnyt,
az idő a számlapon maradt,
bárányfelhővé foszlott a ház.
Mit ért hát a jóslat?
Isten tisztogat. Porlepte vásznait
remegő ujjakkal hasítja...
Keszthelyi György: A VÉGREHAJTÓ
(H. Tibi volt osztálytársamnak, aki viszont...)
A kaputelefon furcsán, élesen lüktető héjahangon vijjogott, ki tudja, mióta.
Percek telhettek el, mire lassan ocsúdó tudatába hatolt a hang, mégsem reagált. Egyszerűen nem akarta elfogadni, hogy valaki éjnek ...
Keszthelyi György: KÉT NÉGYSOROS
ÚT KÖZBEN
Hó födi a szőlőpréseket,
meddig marad életben a honvágy?
Eszembe jut egy régi mustszezon,
egy magas Erdély, egy lapos Hortobágy.
A MADÁR SZAVA
Aki ráfizetett, kavicsot ebédel,
mert még a jó pap is holtig javul.
Előbb vagy végül - soha m...
Keszthelyi György: Na így. Zárójelentés, alapos kivizsgálás után — A költők diagnózisa
A költők bolondok. Eszement csavargók.
Egekben kószálnak, álmodják a földet,
ahol mintha a mennyország suttogna
vagy fekete látomás lángjai lobognának.
De meglehet, ez az ellentétek tükre –
buja idők medrén rothadó halak.
A bolond költő akkor is lát,...
Keszthelyi György: Visszafordult gondolat
Vissza tudod-e csalni a buja parkot,
a filagóriát, a fúvószenekart,
az elektronikus túltengéstől mentes
szigetet – amely még gyógyítható volt?
Megemészthető, szabályos városszelet.
Összeragasztott, szürke játékkockák
ropogós magvában, ha csak mint e...
Keszthelyi György: Színterek a végállomásig
Azokban az ősrégi, pogány, a kereszt szentségét fel sem ismerő időkben még nem merült fel bennem a kérdés: vajon mennyi időt vesz igénybe a képtelenbe való beilleszkedésem? És vajon képes leszek rá? Elfogad-e így továbbra, legalább középtávra a test, a lél...
Keszthelyi György: Gyónás
Angyalokká válhattunk volna.
Igen ám, csakhogy képzeletem
súlya is meghatározatlan,
szóval belül dekadens vagyok,
mint a zsoltár – mint az ólombánya.
Érzelmeim görbéje, mint a láz
skizofrén vonala – össze-vissza,
le és fel zuhan, kapaszkodik,
nej...
Keszthelyi György: Lélekszonett
(Irvin D. Yalom nyomán)
Beismerem, megérintett a gondos,
szamárfül nélküli, szinte odaadó
alapossággal egymáshoz tapadó
papírköteg. Megérezted, hogy fontos
lehet számomra Dalma és Matthias…
ki tudja pontosan, mi honnan indul,
képlékeny napjain mivé ...
Keszthelyi György: THÉSZEUSZ ÉBREDÉSE
A fene ette volna meg ezt a torzszülöttet. Egészen kikészített, míg kinyiffantottam. Most meg bűzlik, mint az okádék, körülötte, jobbra meg balra, elől meg hátul csontok és húscafatok. Beteg lehetett. Elmebeteg tömeggyilkos, ráadásul az sem kizárt, hogy nekrof...