A rádióba – svéd P1-es – bemondták, hogy éppen különválasztották a Szrebrenyicát eladdig hősiesen védő bosnyák fegyvereseket a családjaiktól, s hogy vadásszák őket. Azaz kivégzik őket, vadásszák azokat, akik a hegyoldalra felszaladtak, elbújtak. Öldökölnek, gondoltam, szívem szökött ki a helyéről a megindultságtól, de mást nem tehettem, mint haladtam fel a dombon az årstai könyvtár felé.

Hallom a tegnap, hogy Aleppot a oroszok meg Bashar el-Asszad seregei elvben már bevették, a város 98 százalékát kontrollálják. És a védőikkel mi lesz?, gondolom. Egyeseket hagynak elmenekülni, orosz források szerint 2.200 fegyveres állt át, a dzsihadistákat az Idlib területre irányítják. Más források szerint az oroszok csak ígérték a szabad elvonulást, nem tartják be. Vannak olyanok, akik úgy tudják, a menekülő férfiakat besorozzák a szíriai katonaságba, mások szerint kínozzák őket, ölik… Ugyanazt a tehetetlenséget érzem, mint annak idején a szerebrenyicai mészárlás idején.