Egyetemi tanulmányait az ELTE matematika szakán kezdte, a bölcsészkar filozófia szakán folytatta, majd filmrendezői diplomát szerzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Rövidfilmjei számos díjat nyertek fesztiválokon.
1989-ben, a romániai forradalom alatt haditudósítóként dolgozott a japán és a francia televízió megbízásából, valamint tudósítója volt a Szabad Európa Rádiónak. Ez idő alatt Makk Károllyal is dolgozott, mint forgatókönyvíró és társrendező. Első játékfilmjét 1990-ben forgatta Halálutak és angyalok címmel, melynek bemutatója a cannes-i filmfesztiválon volt. Második játékfilmjét Az Alkimista és a szűz címmel rendezte. Ezután huszonöt órás dokumentumfilmet rendezett Petri György költő életéről és munkásságáról, In Memoriam Petri György címmel. Miután befejezte következő filmjét, a Kísértéseket, tanítani kezdett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Hamarosan befejezte Dolina című, korábban megkezdett negyedik játékfilmjét, amely Bodor Ádám Az érsek látogatása című novellája alapján készült.
1992-ben kezdett színházban is dolgozni. Először kísérleti műhelyt alapított Pécsen. Itt rendezte a Szív bűnei című előadást, majd a Miskolci Nemzeti Színházban kezdett dolgozni, ahol a Salomé-t rendezte. A darab az Országos Színházi Találkozón a legjobb női alakítás díját nyerte és a kritikusok az évad legjobb előadásának tartották. Ezután Miskolcon is kísérleti színházi műhelyt alapított, Csarnok Kultusz Motel néven. Az Egymást érintő című előadássorozat az ő ötletéből jött létre, s az első darabját is ő rendezte. A négy évig folytatódó sorozat szakmai és közönségsikert szerzett. A British Council támogatásával Londonba utazott, hogy az ottani színházi életet tanulmányozhassa. A Holland Színházi Intézet meghívására részt vett az Amsterdami Színház Fesztiválon. Ugyanebben az évben saját társulatával, a Bolygó Kultusz Motel tagjaival megrendezte a Candide-ot a Thália Színházban.

EGY INTERJÚ a legutolsó időkből: (Kovács Bodor Sándor készítette az interjút, amelynek teljes változatát a Tarjáni Városlakó Magazin 2015/3-as száma közölte.)
– Miért döntött Márton László novellája mellett, hogy ebből készít filmet?
– Azért lett ez a film alapja, mert zseniális írásnak tartom, és amikor elolvastam rögtön megfogott.
– Elolvasva a novellát és összevetve a sajtóközleményben felvázolt filmbeli cselekménnyel, nekem Antonioni Nagyítása jutott az eszembe, mert ő az ismert Cortázar novellának csak egyetlen momentumát használta fel. Mintha itt is ez történne.
– A novellának, mint műfajnak gyakran jellemzője, hogy egy hosszabb történetnek egyetlen szeletét mutatja meg. Minél jobb az írás, annál inkább továbbgondolható. Tulajdonképpen itt is ez történt, kiinduló pontnak vettük és a forgatókönyvben tovább fejlesztettük az íróval, illetve Veres Attila kollégámmal.
– Miért pont Salgótarján lett a film egyik helyszíne?
– A film jelmez- és díszlettervezője, Pallós Nelli rendszeresen dolgozik a Zenthe Ferenc Színház produkcióiban. Ő hívta fel a figyelmemet a városra, amikor helyszíneket kerestünk. Ez egy tetszhalott állapotban lévő város, tele gyönyörű, de funkciójukat vesztett épületekkel, ennek ellenére vidám emberekkel és különlegesen szép tájakkal. Itt megállt az idő. Amikor egyszer a városban jártam, és megláttam az elhagyott Karancs Szálló épületét, tudtam, hogy kezdenem kell vele valamit. Aztán megismertem a város környékét is, a gyönyörű horgásztavat és a zagyvarónai vidéket. Egyébként a Susán Ferenc vezette Zenthe Színház dolgozói nagyon sokat segítettek a produkció sikeres lebonyolításában, itteni menedzselésében, nem csak lelkesedést adtak, hanem kellékeket is biztosítottak, valamint a díszletépítésben is közreműködtek.
– Az ön munkáit nagyon hangsúlyos képi világ jellemezte ez idáig, elég csak a legutóbbi játékfilmjére, a Dolinára gondolni. Ez a kézjegy most is dominál majd, vagy a groteszk stílus miatt máshol lesz a hangsúly?
– Ebben a filmben a képi világ, a színészi játék és a dramaturgiai csavarok egyformán hangsúlyosak lesznek.
– Mit gondol az európai film jövőjéről?
– Az európai filmek nincs jövője, mert megszűnt, ugyanis Hollywood felszippantotta már évtizedekkel ezelőtt. Ami a ’70-es évek végéig élt és működött a filmművészetben, beleértve az európait is, már régen eltűnt. Ami maradt, az már hollywoodi mintákat követ.
– Tehát 1980 előtt egy olyan támogatási rendszer működött Európában, amely kedvezett a művészfilmek készítésének, mára pedig az a hollywoodi szisztéma érvényesül mindenütt, amely szerint a film egy olyan ipari termék, ami a befektetés gyors megtérülését, illetve nagy profitot eredményez a magas nézőszámból és az ebből eredő bevételből következően.
– Így van.
– 16 éves korában mi volt a kedvenc filmje?
– Egy japán film, Sindo Kaneto Kopár szigete.
– Ha megbízást kapna egy videoklip elkészítésére és szabadon választhatna a zenék közül, melyiket rendezné meg?
– Talán Janis Joplin valamelyik számát. Mondjuk a Mercedes Benz címűt.

Budai Éva
(forrás: wikipedia)