2024-11-14
Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap 10
Kapui Ágota: Így múlik
Rügyekben feslő, tékozló idő,
rohansz levélbe, ágba és virágba,
s ha szépségükben megláttad magad,
komisz kölyökként hullatod a sárba --
a létezést morzsolják ujjaid,
s az utódot tápláló nedveket
úgy szívod el, mint mohó kártevő
a tejfehér mosolygó élet...
Gergely Tamás: UTAZZ MOSZKVÁBA!
Vadmalac Komája szokásától eltérően már délelőtt beállított a mentorához. Mancsában egy óra, szemében kérdések.
Azt mondták neki, hogy állítani kell, ő viszont nem meri, mert akkor automatikusan nyár lesz. S hát tavasz is alig volt. És ha állítja… megnyúlik a...
Nászta Katalin: HOGY LESZ
most így az ünnepek után
olyan jó elcsendesedni
abbahagyni a hangos szót
boldogan megpihenni
szívünkre égett himnuszok
mint perzselt bőr hullnak le rólunk
mint ránk aggatott lózungok
te csak merengsz a múlton már
katedrálist kövekből húznak
mindig, s ...
Gergely Tamás: JÓKEDVRE DERÜL
Vadmalac két dologból tudta meg, hogy megjött a tavasz: egyrészt kinyílt a kertjükben a hóvirág. Három. És hát ha egy fecske, azaz egy szál hóvirág nem csinál tavaszt, a három már tekintélyes szám, az már maga az új élet.
A másik a madarak csiripelése volt, a...
EUGENIA S. LEE: Nem mindennapi mindennapok Dél-Koreában 18.
Kiszaladtam a minden boltba kocsival. A minden boltot én neveztem el így, mert gyakorlatilag mindent árul, és egész olcsón. Egy megfelelő méretű üvegedényre volt szükségem, kaptam is. Tombol a tavasz, egy szál virágos blúzban mentem, semmi kabát, sál, sapka, h...
Gergely Tamás: KÉRDÉS
Csodálkozott Vadmalac Komája: olyan szép napsütés odakint, s a mestere sötétségről beszél. Az egüket elborító fekete felhőkről. Feszültségről, csapatösszevonásokról, nukleáris versengésről.
Aztán kipróbálta: lehunyta a szemét, s hát borúsnak látta az eget mag...
Gergely Tamás Vadmalac félpercese
Mutatta Vadmalac a két tömlőt. Az egyik kicsi, sőt egyre inkább eltörpül a másik mellett.
- Mi van abban, hogy olyan nagy? - kérdezte Vadmalac Komája.
- Harag. Gyűlölet.
A Koma hitetlenkedve nézett a mentorára.
Az még megtoldotta: - Genny.
- Mióta? - tuda...
Gergely Tamás: RÓZSA
- Ez volt a legszebb! – mondta Malacka az arcához emelve.
Semmiféle tüske nem szúrta meg, Vadmalac külön vigyázott arra.
Előbb tüskét is rajzolt annak a képzeletbeli virágnak, amit a mancsával formált, csak úgy, maga elé, azaz a légbe. Tüskét, mert az igazin...
Gergely Tamás: KIMAR
Komája támadott megint. Tehette, szabad volt a szó, s a büszkeség korán is átestek régen.
- Végül is kimaradtál – fonta a szót, a gondolatot. – Elhúzott melletted a század.
“Mondjad csak, mondjad!, gondolta Vadmalac. Megérdemlem, megérdemeljük mi mind.”
Kom...
Gergely Tamás: NIRVÁNA
Figyelte Vadmalac a bőséges havazást. Sűrű nagy pelyhekben hullott a hó, már-már a távolba nézni is nehezen lehetett. S mivel a lakásból látta ezt az egészet, csend honolt körülötte. Csend a lelkében is.
Olyannak tűnt számára, mintha egy másik világba került ...