Francis Bacon Új-Atlantisz című műve mindössze harminc kéziratoldalt tesz ki, de egy évszázaddal megelőzi Swift Gulliverjét. Műfaja nem szatíra, inkább Morus Tamás Utópiájához hasonlítható.

Sir Francis Bacon
(1617, ifjú Frans Pourbus, Pałac Łazienkowski, Varsó)

Lord Verulam és St. Albans őrgrófja, Francis Bacon fényes karriert futott be: Cambridge-ben nevelkedett, jogtudós lett, majd tudományos kutatásokkal foglalkozott. Sorra írta remek esszéit, leghíresebb művei a nevelésüggyel és tudományos kérdésekkel foglalkoztak. A filozófiába is belekapott, bár bírálói gúnyosan megjegyezték: „Úgy filozofál, mint egy lordkancellár.” I. Jakab uralkodása alatt, 1618-ban ugyanis erre a magas posztra emelkedett (ehelyütt nem foglalkozunk az úgynevezett Bacon-elmélettel, amely neki tulajdonította Shakespeare összes műveit).

Ellenfelei 1620-ban buktatták meg a gőgös nagyurat, aki olyan hiperérzékeny volt, hogy csakis a legfinomabb szattyánbőrből varratta csizmáit, a közönséges bőr szagától ugyanis elájult. Nagy ember volt, de nagy jellemnek nem nevezhetnénk: támogatta Essex grófját, Erzsébet kegyencét, de a bukása után bűnperében ellene vallott, s nagy része volt a lázadó halálos ítéletében. Ezt a bűnét az utókor még mindig felrója neki.
És mi volt a vád az 59 éves lordkancellár ellen? Furcsa módon az, hogy pénzt és ajándékot fogadott el a perben álló ügyfelektől, holott a korabeli Angliában ez a bírák mindennapi szokása volt, és ritkán befolyásolta az ítéletet. Bacont 40 000 – akkori! – font sterling megfizetésére kötelezték, s a Tower baljós börtönébe zárták, de hamarosan visszatérhetett London környéki, St. Albans-i kastélyába. Akkoriban fogott hozzá utópisztikus művének, az Új-Atlantisznak a megírásához, amelyből csak harminc kéziratoldalt körmölt le haláláig, 1626-ig.

            Ős Gulliver

A kézirat első húsz oldala hasonló az akkoriban divatos, fiktív utazási könyvekhez, de alulmarad Jonathan Swift száz évvel később írt Gulliverjével szemben; műfaja sem szatíra, sokkal inkább Morus Tamás sosem volt országához, Utópiához hasonlítható.
Bacon hősei Peruból vitorláznak el Japán és Kína felé, szélcsöndben vergődnek, majd ismeretlen sziget közelébe sodródnak. Nyolcevezős csónak közeledik feléjük, egzotikus köpenyt viselő főemberrel a dereglye orrában. A láthatóan művelt szigetlakók szószólója közli a kapitánnyal, hogy tizenkét napig maradhatnak, de ha már erőre kaptak, távozniuk kell. Friss vizet és élelmet adnak nekik, betegeiket pedig a főváros, Bensalem ispotályában ápolják. Másnap a hajó hat tisztje is partra szállhat.
Tágas palotába kísérik őket, egy ismeretlen anyagú, kék téglákból emelt épületbe, az Idegenek Házába. Ott három napig pihennek, és olyan csodálatos ételt, italt kapnak, akár a görög istenek: ambróziát és nektárt. Közlik velük, hogy Bensalem a legendás Atlantisz utolsó maradványa. A király és a főemberek tudósok, a parlament pedig amolyan kutatóintézet, amelyben nem politikáról, hanem tudományos kérdésekről csevegnek az „Atyák”, Bensalem elitjének tagjai. A „parlament” neve Salamon Háza, másként a Hatnapos Munka Kollégiuma. (A királyt is mindig Salamonnak hívják, rendkívüli bölcsessége miatt.)

            Alsó és felső

A kézirat első húsz oldala – mondhatni – szokványos fantasztikus regény, az utolsó tíz oldal ellenben megdöbbentő. Abban a részben az egyik Atya felsorolja a szigetlakók feladatait, de előbb általános leírással szolgál: „Hatszáz öl mélységű barlangjárataink neve Alsó Régió. Itt a test, a nedvek fakasztását és tartósítását tanulmányozzuk. Számos új fémet állítunk elő; ezeket a betegségek gyógyítására s az emberi élet meghosszabbítására használjuk fel. Nagy tömegű mesterséges termőtalajt készítünk, hogy földünk mind jobban gyümölcsözzék.”
Ez még nem különösebben érdekes, ám ezután következik a Felső Régió leírása. Itt leginkább toronyházak magasodnak, s a cicomás tornyokban csillagvizsgáló, gépház, arzenál és sok laboratórium kapott helyet. Az Atya rávilágít a toronyházak feladataira: „Innen az időjárást figyeljük, onnan a tüzes meteorokat kémleljük. Az Egészség Csarnokában üvegtető alatt kertjeink zöldellnek. Zárt parkokban mindenféle állat, madár megtalálható. Rajtuk próbáljuk ki a gyógyszereket és a mérgeket.” Vagyis biológiai és kémiai laboratóriumokról lehet szó.
Az Atya így folytatja: „Hőt fejlesztünk a Nap és a többi égitest mintájára… Kimódoltuk, hogy olyan dolgokat lássunk, amelyek a távolban vannak, de mi közelíteni tudjuk őket. Hangházaink csővezetékein át meghökkentő módon távolba juttatjuk a hangokat és a zörejeket.” (Televízió? Rádió? Internet?)
Az Atya elmagyarázza, hogy „bizonyos gépezetekkel” Bensalem technikusai a levegőbe tudnak emelkedni, egyes hajóik pedig a víz alatt közlekednek. A tudósok mesterségesen utánozzák gépezeteikkel az állatok és az emberek mozgását? Ezek a mozgatható szobrok a robotok előképei.
Majd a műszaki csodák utolsó sorozatára kerül sor: „Vannak olyan házaink, amelyekben érzékcsalódásokat idézünk elő, mindenféle képalkotást. Testi valóságukban nem létező képek villódznak: illúziók, tetszetős jelenségek.” A kézirat itt megszakad.

            Hó a tyúkban

Természetesen mindez csak elvont képzelgés, hiszen a gépezetek hajtóanyagáról, sőt építési elvéről sem esik szó, de a puszta gondolat (nevezzük jóslatnak?) önmagában is megdöbbentő. Ne feledjük, hogy csaknem háromszáz évvel később H. G. Wells időgépe vagy A láthatatlan ember lapjain szereplő „fehér por” összetétele is homályban marad.
Érdemes újra felidéznünk Bensalem bemutatásának első mozzanatát, az Alsó Régióban végzett kísérletek említését: „Itt a test és a nedvek fagyasztását és tartósítását tanulmányozzuk.” Ez a részletesebben ki nem fejtett biológiai kísérlet szorosan összefügg Francis Bacon halálával.
1626 egy hideg napján a nagyúr hazafelé hajtatott, amikor egy domb oldalán hófoltokat pillantott meg. Talán saját látomása, az Alsó Régió jutott eszébe, s kocsisával egy közeli tanyán tyúkot vásároltatott. Megkopasztatta, kibeleztette a szárnyast, majd a földre guggolva saját kezűleg tömte ki hóval a tetemet. Miközben a fagyasztott étel megteremtésével kísérletezett, megfázott, tüdőgyulladást kapott, s egy hét múlva elemésztette a láz.
Az Új Atlantisz torzó maradt, és kétséges, hogy morusi utópia kerekedett volna-e a kész műből. Valami mégis maradandó benne: a puszta ötletek, a jövő megsejtésének néhány zseniális gondolata. Technikai mozzanatait Jules Verne koráig senki sem közelítette meg; az addig születő hasonló művek a társadalmi utópiák kategóriájába tartoznak. Bacon néhány sorában viszont felvillan a XX. század vívmányai utáni vágy.

Szuhay Havas Ervin

A dublini egyetemen tanult, de a bizonyítványát csak kegyelemből (by special favour) kapta meg. Tanulmányai befejeztével Angliába utazott, ahol egy befolyásos nyugalmazott politikusnak, Sir William Temple-nek lett a titkára. Néhány év múlva Oxfordban folytatta tanulmányait. Visszatérve Írországba, az anglikán egyház felszentelt papja lett. Ezután fejezte be első nagyobb művét, a Hordómesét , illetve írta meg a Könyvek csatáját. Mikor Sir Temple visszaköltözött Írországba, Swift ismét egyházi szolgálatba lépett. Mintegy harminc éven át a dublini Szent Patrik-székesegyház főesperese volt. Főesperesként gondja volt a székesegyházra, a misék rendjére, a templomi zenére, a rászorulók támogatására.

]]> https://lenolaj.hu/2023/11/30/mindenki-sokaig-akar-elni-de-senki-sem-akar-megoregedni/feed/ 0 https://lenolaj.hu/2023/06/25/1887-junius-25-en-szuletett-karinthy-frigyes-iro-kolto-mufordito/ https://lenolaj.hu/2023/06/25/1887-junius-25-en-szuletett-karinthy-frigyes-iro-kolto-mufordito/#comments Sun, 25 Jun 2023 00:01:00 +0000 http://lenolaj.hu/?p=10081 Édesapja művelt tisztviselő, a Magyar Filozófiai Társaság alapító tagja volt. Édesanyja halála után apjuk egyedül nevelte a hat életben maradt gyermeket. A Markó utcai főreál gimnáziumban végezte tanulmányait.

Karinthy Frigyes nagyon hamar kezdett írni: színműveket, kalandos történeteket, verses meséket, emellett naplót is vezetett. Mintegy ezer versét, 10-15 nagyobb zsengéjét, iskolai bukása miatt apja elégette. Tizenöt éves volt, amikor a Magyar Képes Világ folytatásokban közölte a Nászutazás a Föld középpontján keresztül című regényét.

Karinthy Frigyes és Ferenc a Verpeléti (ma Karinthy Frigyes) úton 1930 körül

Érettségije után matematika-fizika szakon, a bölcsészkaron és a sebészeten is hallgatott egyetemi előadásokat. Noha diplomát soha sem szerzett, egész életében élénk érdeklődéssel és feltétlen tisztelettel fordult a tudományok felé. Bajor Andor szerint „hitt az értelem erejében, sőt azt mondhatjuk: vakon hitte, hogy múló tünemény a vakság”.

1906-ban lett Az Újság munkatársa. Ebből az időből ered legendás barátsága Kosztolányi Dezsővel. A következő években sorra jelentek meg novellái, paródiái, humoros írásai a különböző budapesti lapokban, de az ismertséget az Így írtok ti című paródiakötete hozta meg számára 1912-ben. Mesterének Jonathan Swiftet vallotta; az Utazás Faremidóba és Capillária című regényei a Gulliver ötödik és hatodik utazása alcímet viselik.

Láncszemek című novellájában megalapozta a hat lépés távolság elméletét, mely később világhíres lett, főként a vele foglalkozó tudósok és művészek által.

Műveinek sokszínűsége szinte összefoglalhatatlan. Írt verset, elbeszélést, regényt, drámát, karcolatot, humoreszket, rövidet és hosszút, humorosat és komolyat – mindent.

1936. május 5-én agydaganattal műtötte meg Stockholmban Herbert Olivecrona. A betegségével kapcsolatos élményeiről és gondolatairól írta Utazás a koponyám körül című regényét.
1938. augusztus 29-én Siófokon agyvérzésben meghalt. Sírja a Kerepesi úti temetőben található.

Egyes szóalkotásai (például halandzsa, eszperente) és kifejezései (“magyarázom a bizonyítványomat”) a mai köznyelvet gazdagítják. Műveinek kiadásában közreműködött titkára, a később rejtvényein, fejtörőin keresztül ismertté vált Grätzer József is.

AZ EMBERKE TRAGÉDIÁJA
/…/
Utolsó szín

Álommozi nem forog,
Ádi, Évi hunyorog.
Csodálkozva széttekint,
No most itt vagyunk megint.

Édenkertből kihajítva
Kuksolunk megint sunyítva.
Kinek volna tovább kedve
Hinni, élni lelkesedve.

Luci Ferkó nyavalyás,
Te vagy mindenben hibás!
Hagytál volna nekünk békét,
Miért csináltad ezt a zrít?
Most a remény nem virít,
Elmondtad a mese végét.

Ádi henceg: – Tudod mit,
Mondok neked valamit.
Oda álom, ide álom,
Nekem ez nem ideálom,
Ha akarom, nem csinálom,
Ez az élet piszokfészek
Nem csinálom az egészet,
Én elmegyek, kegyed ül,
Rám a Gellért hegye dül,
Csináljátok egyedül!

S ugorna már lefelé,
Ekkor jön az Évike:
Ádi gyere, csitt- csitt- csit,
Súgok neked valamit.

Únom én az egész mesét,
Ez a játék egy hülyeség.
Te is hagyd ott Lilit, Ferit,
Akik mindig egymást verik,
Nem kell nekem több fiú
Mind hencegő és hiú.
Fiú lánynak nem barát,
Únom már a maskarát.
Csinnadratta, kereplő,
Nem leszek már szereplő.
Mindig másnak látszani.
Nem kell kalap és kabát,
Csinálok kócból babát,
Azzal fogok játszani.

Ádi is szól szemlesütve:
Mégis jobb a zsemle sütve,
Puha kenyér, házi koszt,
Ördög vigye a gonoszt.

Jó Istenke hallva eztet,
Csendben mosolyogni kezdett
Hegyes bajusza mögött
S elküldte az ördögöt.

Aztán így szólt: no, mit mondok,
Kell-e még az almakompót?
Mért ettétek azt a vackot
Kaptok érte két barackot.
Az egyiket Évi kapta, fejebúbját tapogatta.
– Csak azért, meg ne hízzál,
Másik Ádám fülét érte, nem is haragudott érte.
– Te meg fiam, bízva bízzál.

Így mesélte ember a fiának
S ezzel vége a komédiának.

Budai Éva
rovatvezető
(forrás: wikipedia)

*

Kapcsolódó írásunk:

Karinthy Ferenc életrajza

Ambrose Gwinett Bierce (Meigs megye, Ohio, 1842. június 24. – Mexikó, 1914?) amerikai író, újságíró.

A világirodalomban Jonathan Swift, Edgar Allan Poe, Howard Phillips Lovecraft és Varlam Salamov mellett méltán az izgalom egyik irodalmi nagymestere.

13. gyermekként született, apja minden utódjának “A” kezdőbetűs nevet adott: Abigail, Amelia, Ann, Addison, Aurelius, Augustus, Almeda, Andrew, Albert, Ambrose, Arthur, Adelia és Aurelia. Alig tizenöt évesen dolgozni kényszerült. Két évvel később a Kentucky-i Katonai Iskolában tanult, de az pár év múlva leégett.
Az amerikai polgárháború kezdetekor bevonult, és az Unió hadseregében, a 9. indiana gyalogság katonájaként részt vett a nyugat-virginiai hadműveletekben (1861), jelen volt a philippi ütközetben (a háború első szervezett szárazföldi akciója), és egy bajtársának mentése közben megsebesült. Bierce harcolt a silói csatában (1862 április), a félelmetes élményt több novellájában is megírta.
Többször előléptették. Egyszer elfogták a déliek, de megszökött. A polgárháború után leszerelt. 1866-ban részt vett egy vadnyugati katonai expedícióban, aztán San Franciscóban volt éjjeliőr. Utána újságíró lett és különböző lapoknak dolgozott 1868-tól. 1871-ben jelent meg első novellája, amit álnéven írt:  The Fiend’s Delight. 1873-ban jelent meg második kötete, a Nuggets and Dust, aztán 1875-ben Cobwebs from an Empty Skull címmel a harmadik.

Bierce 1871. december 25-én vette feleségül Mary Ellen Day-t (1850-1905). Három gyermekük született: Raymond Day (1872–1889) és Leigh (1874–1901), valamint Helen (1875–1940).
Bierce 1888-ban különvált feleségétől, majd 1904-ben a házaspár el is vált. Mollie Day Bierce a következő évben halt meg.

1891-ben jelent meg kitalált történeteket tartalmazó kötete, a Tales of Soldiers and Civilians (Történetek katonákról és civilekről).
1893-ban természetfeletti történeteket tartalmazó könyve a Can Such Things Be? (Megeshetnek-e ily dolgok?) címmel jelent meg. A következő kötete a Fantastic Fables volt.
1909-ben jelent meg a The Shadow on the Dial and Other Essays című kötete, 1909 és 1912 között pedig az összegyűjtött művei.
Még életében két fia is meghalt: az egyik egy szerelmi ügy miatt öngyilkos lett, a másik alkoholmérgezésben.
1913-ban elutazott a polgárháborús Mexikóba, ahol rövidesen nyoma veszett.

Bierce agnosztikus vol, határozottan elutasította Krisztus isteniségét. Egész életében asztmától szenvedett, később pedig a polgárháborúban szerzett háborús sebesüléseinek szövődményeitől. Kortársai szerint arrogáns és ingerlékeny volt.

Eltűnéséről

1913. májusának végén egy barátjának küldött levelében így fogalmazott: Mexikóba szándékozik menni, mivel ott „hála Istennek, történik valami”, és megemlítette, hogy talán Dél-Amerikába is elmegy majd.
1913. októberében az akkor 71 éves Bierce Washingtonból elindult, hogy bejárja a polgárháború volt csatatereit.
Október 24-én New Orleansbe érkezett, majd egy interjúban megismételte, hogy abbahagyta az írást és Dél-Amerikába megy. Szóba került Mexikó is, és arra a kérdésre, hogy miért akar odamenni, azt válaszolta, hogy tetszik neki a „játék”, látni akarja. Játék alatt a mexikói forradalmat értette. Később azt is írta valahol, hogy „Le akarok menni, és megnézni, hogy ezek a mexikóiak egyenesen lőnek-e.”
Egyes beszámolók szerint decemberre Louisiana után Texas-t is elhagyta, majd Mexikóba érkezett, ahol forradalom volt. A Ciudad Juárez-ben csatlakozott Pancho Villa seregéhez, mint megfigyelő, és tanúja volt a Tierra Blancai-csatának.
Beszámoltak róla, hogy Bierce egészen Chihuahua városáig kísérte Villa seregét. Utolsó ismert kommunikációja a világgal egy levél volt, amelyet 1913. december 26-án írt Blanche Partingtonnak, egy közeli barátjának. Ezután nyomtalanul eltűnt. Egy szkeptikus, Joe Nickell szerint a levelet nem találták meg (csak egy jegyzetfüzet volt a titkárnőjének és társának, Carrie Christiansennek a birtokában), így arra a következtetésre jutott, hogy Bierce szándékosan leplezte valódi tartózkodási helyét, és végül a Grand Canyon egy általa kiválasztott helyére ment és öngyilkos lett.
Az amerikai konzuli tisztviselők hivatalos vizsgálatot folytattak Brierce eltűnése miatt. Villa egyes embereit az író eltűnésekor és utána kihallgatták, de a beszámolók ellentmondásosak voltak. Pancho Villa amerikai egyesült államokbeli képviselőjét, Felix A. Sommerfeldet Hugh L. Scott amerikai kabinetfőnök kereste meg, és Sommerfeld kivizsgálta az eltűnést. A Biercét állítólag januárban láthatták utoljára Chihuahua városában.

A következő években még számos helyen vélték látni Bierce-t: Európában, a brazíliai Mato Grossóban, a mexikóvárosi Gambrinus kávézóban, vagy éppen San Luis Potosíban, ahol állítólag Ambrosio álnéven élt. De valódi sorsa máig rejtély maradt.

Életének utolsó napjait és halálának egyik változatát mutatja be Carlos Fuentes Gringo viejo című könyve, valamint az ebből készült, 1989-ben bemutatott Tüzes alkony című film.

(Forrása: wikipedia.com, wikipedia.hu, szöveggondozás: lenolaj.hu)