Sóváran várom, mikor lebbenti fel végre felhő-fátyla alól, mint özvegy, kinek elege van a gyászból meztelen képét az égi láng-arc. Itt-ott még dér ütötte gyümölcsök hevernek a csupasz ágak alatt, de a nedvek fűben, szárban, az élni akarás szent hitéb...