]]> https://lenolaj.hu/2023/09/05/a-derulatas-hit-hogy-az-elkovetkezo-evek-boldogak-lesznek-a-ketely-pedig-megovja-az-optimizmust-a-vaksagtol-es-ovatossagra-int/feed/ 0 https://lenolaj.hu/2022/08/30/pecs-hosszu-hetvege-jona-david/ https://lenolaj.hu/2022/08/30/pecs-hosszu-hetvege-jona-david/#respond Tue, 30 Aug 2022 07:53:35 +0000 http://lenolaj.hu/?p=34280 Pécs (latinul: Sopianae), az ország ötödik legnagyobb települése Budapest, Debrecen, Szeged és Miskolc után. A Zsolnay kulturális negyedben, az egykori porcelángyár területén kezdtünk, kiállítások, nyitott műhely (ahol a kerámia festő beszélgetett is velünk), a Zsolnay étteremben konfitált kacsa céklapürével, áfonyával. Az üzemnek (manufaktúrának), a márkanévnek szír-svájci többségi (82%-os) tulajdonosa, a korábban a Műegyetemen tanult Bachar Najari.
A szállásunk a több mint 120 éves szecessziós épületben, a Grand Hotel Palatinusban volt (két éjszaka, félpanzió), a belvárosban, a Király utcában (Király József pécsi püspökről elnevezett). Az 1900-as évek elején Hamerli Imre kesztyűgyártó építtette (a családhoz köthető a világhírű Pécsi Kesztyű, nevük éppen úgy összeforrt Pécs történelmével, mint a Zsolnayaké). Itt, a hangversenyezett 1923. október 30-án Bartók Béla – nekünk külön kinyitották a kb. 300 fős most már Bartókról elnevezett termet. A főutcára néző lakosztályaiban pedig olyan neves vendégek laktak már, mint José Carreras, Plácido Domingo, Jiri Menzel vagy a Habsburg dinasztia több tagja.
A Széchényi téren megnyitott az adventi vásár, a Dzsámi és a Városháza látványos és ízléses fényfestést kapott, és egy forraltboros illatfelhőt. Este a Playback Színház előadásán voltunk. A Playback visszajátszás jelent, s a különféle függőségben szenvedő nézők történeteit jelenítik meg a színpadon, s a rögtönzés, az improvizáció eszközével segítenek a lelkileg meggyötört egyéneknek kivetíteni élethelyzetüket, történetüket. Különleges volt és megdöbbentő, egy addiktológiai utókezelésen zajló drámacsoportba csöppentünk, amit eddig csak amerikai filmekben láttunk.
Másnap a római kori eredettel büszkélkedő pécsi székesegyháznál kezdtünk (II. János Pál pápa a pécsi látogatásakor Basilica Minor rangra emelte az épületet.). A 12. századi, nagy alapterületű, keresztboltozatos, öthajós altemplomban régészeti ásatások során megtalálták, majd újra temették Janus Pannonius pécsi püspök és humanista földi maradványait. Monumentális és gyönyörű.
A Mekka felé tájolt dzsámi, majd a Csontváry múzeum volt a program (a Magányos cédrus tényleg magányos). A Nádor szálló alatt lévő Mecsek cukrászda most kimaradt, de a 10 évig Pécsett alkotó, dolgozó Weöres Sándor vitatott minőségű szobrával kvaterkáztunk kicsit. Biccentettünk Ady helyi emlékének is, és persze ellenőriztem, hogy az ottani Libriben kapható-e a Gyöngyhalászok című kötetünk, és igen. Antikváriumban vettem egy dedikált Turczi kötetet, Szécsi Margitot, Simon Istvánt és egy Hessét. Este a Pécsi Nemzeti Színház Utánképzés ittas vezetőknek című darabjának bemutatójára mentünk, ahol a szerző Háy János is jelen volt.
Vasárnap bolhapiac, majd a 197 méter magas pécsi tévétorony a Mecsekben (ami az 535 méter magas Misina csúcsán áll). Hazafelé az autóban két Heti Válasz podcast (Covid, 2006. október), ebéd a Kiskohászban Dunaújvárosban, este kandalló tűz és Fradi meccs.

***

Jóna Dávid tanítói, közművelődési diplomájának megszerzése után, Péterffy András rendező osztályában végzett az ELTE Videokommunikáció szakán, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karának Mozgóképtanári kurzusát, továbbképzését végezte. A Zsámbéki Főiskolán, a vizuális műveltségi területen mozgóképkultúrát, médiaismeretet, fotókultúrát, majd digitális fényképezést és animációt oktatott, az informatikai műveltségi területen pedig webkommunikációt. Tizennégy éven keresztül vezette a főiskola filmklubját, tagja volt a Filmklub szövetségnek. 17 évig volt a Zsámbéki stúdió vezetője (1987-2004), a Főiskolai újságot szerkesztette, az intézményi, valamint Zsámbék honlapjának volt főszerkesztője. A Bicskei városi tv főszerkesztője (2008-2009), adásrendezője volt.

Az Országos Mozgókép-oktatási Egyesület alapításában aktívan részt vett, a Pest megyei Regionális Médiaoktatási Központ egyik vezetőjeként a NAT Mozgóképkultúra, Médiaismeret tantárgy blokkjának közoktatási integrációját irányította, az OKI felkérésére országos tantervet lektorált. Tanári segédkönyvet írt. Operatőrként és vágóként is dolgozott. Éveken keresztül eredményesen vett részt a független videofilm fesztiválokon (25. Budapesti Független Film és Videoszemle első díj (1994), országos különdíjak, Mediawave döntő, Fény-Árnyék külön díj).

Zsámbékon a főiskolai oktatás megszűnt, ezért váltania kellett: a Raiffeisen Bank, Belső Ellenőrzési Főosztály vezető munkatársa volt, auditor (2004-2011). Itt sem szakadt el az irodalomtól, művészettől, a Raiffeisen Bank intranetes híradójának kulturális rovatát szerkesztette.

Szerkesztő munkatársa volt az Erdélyben megjelent Történelmi Magazinnak (2005-2012), főszerkesztője volt a 20 ezer példányban megjelenő Színes Riport magazinnak (2006), állandó szerzője a Szózat című lapnak (2012-). A Perbáli Hírmondó (1998-2004), majd a Mányi Hírmondó (2011-2014) önkormányzati lapok főszerkesztője.

Az Art’húr Alapítvány elnöke, főszerkesztője. Az általa indított civil kezdeményezés, volt, hogy 10 ezer példányban megjelenő lapot működtetett, kiállításokat, színházi darabokat hozott létre, a Budapesti Kongresszusi Központban háromszor egész napos rendezvényt szervezett. Munkájában Langstadler Csaba (Szentjánosi) alkotói barátsága (Gazduram vers-levélváltás), Faludy György és Utassy József támogató biztatása tekinthető jelentősnek. Biegelbauer Pál természetgyógyász a „legfontosabb tanítványának” nevezte. Az Író Kilencek csoportnak volt tagja és díjazottja, háromszor megjelent a Tolna megyei Kézjegy antológiában.

Családja

Szülei: Jóna István és Csepregi Zsuzsanna. Apai ágon debreceni cívis család, távoli rokona Vásáry Tamás karmester, Vásáry István (1887-1955) kisgazdapárti politikus, pénzügyminiszter. Anyai ágon hódmezővásárhelyiek, anyai nagyapja malomtulajdonos volt. Két gyermeke született: Jóna Borka Sára (1996) és Jóna Dániel (2001). A Zsámbékhoz közeli Mányon élnek feleségével Dr. Mosolygó Sárával.

Művei

Elmélkedések a médiapedagógiáról (1997) Kiadó: Art’húr ISBN 963-04-8561-3
Elmélkedések a webkommunikációról (2001) Kiadó: Bicskei Egységes Művelődési Központ és Könyvtár
Karinthy Frigyes filmes írásait, A gép hazudik címmel szerkesztő-kiadóként gondozta (1996) Kiadó: Art’húr ISBN 978-963-04-8521-0
Mányi bedekker – útikalauz, helytörténet – webes kiadás (2012)
Kísérletezik az életösztön – versfüzet, Kiadó: Zsámbéki Tanítóképző Főiskola (1992) ISBN 963-73-06-161
Léleksztriptíz – versfüzet, Kiadó: Art’húr (1994)
Kattintott egérkorszak – versfüzet, Kiadó: Art’húr (1995)
Vadhajtás – Jóna Dávid versválogatás – Kanada, a vancouveri Brit Columbia Egyetem gondozásában jelent meg. (1994)
Védőháló – gyűjteményes verskötet (2007) ISBN 978-963-06-1934-9
Az Élet szövete – próza (2015) Kiadó: Art’húr ISBN 978-963-12-4498-4
Jóféle csönd – vers (2018) Kiadó: Hungarovox ISBN 978-615-5743-39-9
Költőpénz – vers (2019) Kiadó: Parnasszus (Turczi István) ISBN 978-963-9781-73-3
Gyöngyhalászok – Baranyi Ferenccel közös kötet, vers (2021) Kiadó: Kossuth 978-963-544-368-0
Dééévid, aranyapám – vers (2022) Kiadó: Hungarovox (Kaiser László) ISBN 978-963-534-116-0

(forrás: wikipedia.hu)

Jiří Menzel és felesége

A hírt felesége, Olga Menzelová tette közzé a Facebook-oldalán.

Első filmjeitől kezdve mind a hazai, mind a nemzetközi szakma számon tartotta alkotásait. A legtöbb filmjét Bohumil Hrabal novelláiból, regényeiből készítette. Az Oscar-díjat, a világhírt hozó Szigorúan ellenőrzött vonatok (1966) is Hrabal kisregényből készült. A Pacsirták cérnaszálon (1969) című filmje két évtizedig nem játszhatták a mozik, mert betiltott alkotás volt.

A Mesés férfiak kurblival (1978) nosztalgikus vígjáték a némafilm korszakáról szól. A vándormozisok életét mutatja be. Az újabb világsikert a Hrabal kisregényből készült Sörgyári capriccio (1980) hozta meg.

Ezt követő alkotásai: Koldusopera (1991), Iván Csonkin közkatona csodálatos kalandjai (1996) a menzeli melodaramatikus, nosztalgiával teli cseh vígjáték újabb remekei. És kihagyhatatlan a sorból az Őfelsége pincére voltam (szintén Hrabal).

Közismert volt a barátsága sok magyar művésszel. Játszott több magyar filmben (például Szívzűr – Böszörményi Géza, Felhőjáték – Maár Gyula, Franciska vasárnapjai – Simó Sándor, Az ajtó – Szabó István); színdarabot is rendezett Magyarországon. A Katona József Színházban, Carlo Gozzi Szarvaskirály című darabját vitte színre. Tanított a londoni filmfőiskolán. A cseh új hullám kimagasló alakját, Jiří Menzel 2020. szeptember 5-én, szombaton, otthonában érte a halál.

JIRI MENZEL: HÁT, NEM TUDOM… (tárcák – részlet a könyvből)

EBBEN A BETEG VILÁGBAN MINDIG VAN MIÉRT TILTAKOZNI

XLI.
Alighogy benő a feje lágya, a fiatal ember azt tapasztalja, hogy a világ nem olyan tökéletes, amilyennek ifjonti lelkesedésében elképzelte. Ezért elhatározza, hogy jobbít a világon. Ehhez azonban a jó szándék kevés, elhatározását a világgal is nyomatékosan tudatnia kell. Erre való a tiltakozó nagygyűlés, a falfirka, az éhségsztrájk, a kirakatbetörés, az autó felgyújtása. Ebben a beteg világban mindig van miért tiltakozni, attól függően, hogy milyen brosúrát nyomnak először a fiatalkorú világmegváltó kezébe, vagy milyen ötletekkel, eszményekkel és egyszerű megoldásokkal rukkolnak elő legjobb barátai, korosztályának tagjai.
Ilyen első pillantásra nyilvánvalónak tetsző igazságtalansága a világnak, hogy az ember haszonelvűen viszonyul az állatokhoz. Ez igen közkedvelt és igen alkalmas alap a tiltakozáshoz. Természetesen könnyebb és látványosabb a szerencsétlen állatokat védelmezni, mint az embereket. Ha nem így lenne, a tiltakozók nem a McDonald’s előtt demonstrálnának, hanem valamivel odébb, a Köztársaság téren, ahol nem fasírozottat árulnak, hanem kábítószerrel üzletelnek. Izgalmas sportmutatvány, ha valaki Pardubicében a lovak elé veti magát, látványosabb és persze veszélytelenebb a tengerimalacokat meg a fehér egereket megmenteni a vérszomjas kutatók karmaitól, mint védelmünkbe venni a helyi banda terrorizálta nyugdíjast.
Úgy hírlik, nagy patkányirtás készül Prágában. Egerek és patkányok százezreire halál vár. Már látom, ahogy a csatornanyílásoknál fiatal idealisták gyülekeznek, és tiltakoznak, és tiltakoznak, és tiltakoznak, és keblüket felemelő érzés feszíti, hogy tüntetésükkel hozzájárulnak az emberiség jobbításához.
Hát, nem tudom…
Prágában legutóbb a cirkusz előtt tüntettek. Én sem vagyok az állatidomítás híve, de ha egy fiatal ember az igazságos világért akar tenni valamit, inkább egy másféle, veszedelmesebb és világszerte jóval elterjedtebb idomítás ellen kellene tiltakoznia. Nevezetesen az emberek idomítása ellen.

Egyik kedvenc filmem a Sörgyári capriccio, Bohumil Hrabal regényéből Jiři Menzel és a szerző írta a forgatókönyvet és Menzel rendezte. Az alkotás három főszereplője: Mariska, akit Hrabal az édesanyjáról mintázott, Francin, Mariska férje és Pepin, a félnótás sógor.

Bohumil Hrabal így nyilatkozott regényéről:

„Ez az írásom krónika; anyámról, apámról és nagybátyámról szól. Amíg a való világban voltak, olyan erősen fogták le írógépem billentyűit, hogy nem rajzolhattam meg életük költészetének grafikonját. Ma már senki nem fogja a kezemet, s én ámulattal rá-rádöbbenek, hogy nem vagyok már fiatal, s hogy a mulasztás veszélye fenyeget, mert egyedül én adhatok hírt immár arról a sörgyárról, arról a kisvárosról, ahol megállt az idő. Chagall festészetének gaviatikus stílusa ihletett, s a külső, szembeszökő eseményeket feljegyző és montírozó poétikát a vágy belső modelljével ötvöztem, és ez a vágy tette lehetővé, hogy egy fiatalasszonnyá változzam, a képzelet zseblámpájával bevilágítsak a múltba, és megjelenítsek egy életszeletet, melyből szövegbe menthető egy gyönyörű asszony, akit elnyelt a könyörtelen idő.”

A Sörgyári capriccio az 1900-as évek elejére, egy cseh kisváros derűs nyugalmába varázsolja a nézőt. A film zsenialitása, maradandósága abban rejlik, hogy idillinek tűnő világban, környezetben szinte mindenki élt, illetve látta azt megváltozni.

A Sörgyári capriccio máshogy is megszólítja a nézőt, mégpedig azzal, hogy a szereplők által megformált jellemekkel Kelet-Európában (és talán az egész világon) bárhol találkozhatunk. Én például falun élek, és mióta a filmet láttam, felismerem a Mariskákat, akik nem rettennek meg egy disznóöléstől, akiknek lecsúszik olykor egy-egy sör, akikért a falubeli (nős) férfiak epekednek, és akik észrevétlenül irányítják a férjüket, a sok málé teddide-teddoda ” Francint”, akiknek, akárcsak a filmbeli férjnek, savó folyik az ereikben. Az én falucskámban is élnek Pepinek, ők is árgus szemekkel figyelnek mindenre, pletykálkodnak, kiszínezik a dolgokat és lusták a melóhoz.

A világ természete viszont az állandó változás, még ha úgy is tűnik, hogy megáll az idő, az csupán illúzió. Elég egy apróság, és hamarosan azt vesszük észre, hogy ami körbevesz minket, már nem ugyanolyan. A Sörgyári capriccio-ban a változás elindítója az, amikor Francin rádiót vesz, és ezzel elkezdődik a “lerövidítések” korszaka. A filmbeli falú lakóihoz minden közelebb kerül, csökkennek a távolságok, a cég gépkocsit vásárol a lovak helyett, Pepin lefűrészeli az asztal lábait, Mariska pedig levágatja dús, hosszú, aranyszőke hajfürtjeit.

A keserédes változásokkal teli környezet, amelyben hol otthon érezzük magunkat, hol idegenként tekintünk rá, és olykor visszakívánkozunk pár napnyira, vagy évnyire, évtizednyire az időben, akár akarjuk, akár nem, a Mariskák, Francinok, a Pepinek és a mi világunk is.