Apja katona volt, aki Conti herceg oldalán Magyarországon harcolt a törökök ellen. Az oratoriánus rendhez tartozó modern szellemű, világi papok által működtetett középiskolába járt Párizs közelében. Az iskolában a hagyományos klasszikus tárgyak mellett természettudományi, orvosi, földrajzi ismereteket tanítottak és kiemelkedő volt a francia történelem oktatása. Később Bordeaux-ba utazott jogot tanulni, ahol diplomát szerzett, majd visszament Párizsba, hogy ott folytassa jogi tanulmányait.

Orvostudományi, politikatörténeti és pénzügyi írásai után érte el irodalmi sikereit, ekkor írta a korabeli társadalom abszurditásait bemutató Perzsa levelek című szatirikus regényt, amely azonnal hatalmas sikert aratott. Hamarosan hosszabb európai utazásra indult, járt Ausztriában, Magyarországon, Törökországban és Itáliában. Amikor visszatért Franciaországba, politikai gondolatait több kisebb esszében, valamint az Elmélkedések a rómaiak nagyságának és hanyatlásának okairól című történelmi témájú könyvében írta meg, ami átmenetet képezett a Perzsa levelek és fő műve, a hosszú évekig írt, végül 1748-ra elkészült A törvények szelleméről című munkája között. Az eredetileg névtelenül megjelentett könyv azonnal elsöprő hatást váltott ki. A művet Franciaországban mind a hatalom támogatói, mind ellenzői ellenségesen fogadták, a legsúlyosabban egyházi körökből támadták.

Még korábban Párizsban összeismerkedett Denis Diderot-val és Jean le Rond d’Alembert-rel, a fiatal enciklopédistákkal, akik csodálták munkáit. D’Alembert felkérte a demokrácia és a despotizmus tárgyú cikkek megírására, ő azonban elhárította a felkérést, mondván ezeket már megírta. Azt viszont vállalta, hogy esszét ír az ízlésről az Enciklopédia számára, amibe bele is fogott. A cikket azonban már nem tudta befejezni, egy járványban meghalt.

Legradikálisabb munkája három osztályba sorolta a francia társadalmat: a királyi udvar, az arisztokrácia és a köznép. Kétféle hatalomtípust különböztetett meg: szuverén és hivatali. A hivatali hatalom megoszlik a három fő típus között: törvényhozó hatalom, végrehajtó hatalom és igazságszolgáltatás. Ezek a hatalomtípusok mindhárom társadalmi osztályban megjelennek, a „társadalmi rendet” az biztosítja, hogy mindegyiknek van hatalma a másik felett. Ez az elv szélsőséges volt, mert a papságot teljesen kihagyta az állam működéséből és a feudális rend utolsó nyomait is eltörölte.

Az államformák körül szintén hármat különböztetett meg. Ezek voltak a királyság, ahol a kormányt a király vagy a királynő vezette és a tekintélyre épült, a köztársaság, amelyet választott vezető irányított, valamint a despotizmus, ahol a kormányt egy diktátor vezette és a félelemre épült. Úgy gondolta, hogy a királyság a legjobb államforma. A brit alkotmányt tartotta ideálisnak.

Idézetek tőle:
• Vajon a természet törvénye aláveti-e a nőt a férfinak? Nem… a természet sosem hozott ilyen törvényt. Az uralom, melyet rajtuk gyakorolunk, valóságos zsarnokság; ők is csak azért törődtek bele, mert szelídebbek, tehát emberségesebbek és okosabbak nálunk.
• Alapjában véve mindig a magunk titkos óhajai szerint ítéljük meg a dolgokat.
• Ahhoz, hogy vigyük valamire az életben, bolondnak kell látszanunk és józannak kell lennünk.
• Ha valami használna a nemzetemnek s ártana egy másiknak, nem javasolnám uralkodómnak, mert elsősorban ember vagyok s azután francia; szükségszerűen vagyok ember s véletlenül francia.
• Mindenkinek meg kell halni a hazáért, de senkinek sem kell hazudni érte.

Zsidó családban született, hét éven át héber iskolában tanult, majd átiratkozott egy állami iskolába. A beceneve „Vörös” volt, mert vörös volt a haja. Hogy pénzt szerezzen, elkezdett poénokat írni, amit eladtak egy újságnak. 16 évesen elkezdett írni szövegeket előadóművészeknek, és ekkor használta először a Woody Allen nevet.

A gimnázium után beiratkozott a New York-i egyetemre, ahol kommunikációt és filmművészetet hallgatott. Nem sokat járt be órákra, az első filmes vizsgáján meg is bukott. 19 évesen kezdett darabokat írni, majd új műfajjal, a stand-up comedyvel próbálkozott, s hamarosan népszerű alakja lett a kluboknak és egyetemi campusoknak. Hamarosan felkérték a Mi újság, cicababa? című film forgatókönyvének megírására, amelyben egy kisebb szerepet is eljátszott. Ennek sikere után maga is megpróbálkozott a rendezéssel, újra vágott egy alacsony költségvetésű japán kémthrillert, amelyben amerikai színészek szinkronizálták a japánokat. Aztán tényleg rendezett, a Fogd a pénzt és fuss! című krimivígjáték forgatókönyvét is ő írta, s övé volt a főszerep is, amely szereppel megnevettette a nézőit.
Ezt a mozit számos vígjáték követte, többek között a Banánköztársaság, a Minden, amit tudni akarsz a szexről. Az igazi áttörést az Annie Hall című filmje jelentette, amelyért George Lucas és Steven Spielberg elől elvitte a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjat.

Magánéletét szerelmek, válások és botrányok és pereskedések tarkították. Végül feleségül vette Soon-Yit, két gyermeket nevelnek, s most boldogan élnek. Hétfőnként klarinéton játszik a New York-i Carlyle kávéházban. Vele és zenekarával a magyar rajongók is találkozhattak, amikor 2008-ban Budapestre látogatott, hogy koncertet adjon a Papp László Sportarénában.

Könyvei magyarul is megjelentek, többek között a: A szendvics feltalálása, a Na, ennyit erről, a Mellékhatások, a Tollatlan jószág, a Kész anarchia, és az Annie Hall forgatókönyve.

Egy kis válogatás Woody Allen humorából, s utánozhatatlan öniróniájából. Az 1935-ben született zseni 35 zseniális mondata a több ezerből.

• Hiszem, hogy valahol egy felsőbb hatalom lát bennünket. Csak sajnos ez a kormány.
• Soha ne vitatkozz idiótákkal! Lesüllyedsz az ő szintjükre és legyőznek a rutinjukkal.
• NEKED ateista vagyok; Istennek viszont lojális ellenzék.
• Az egyetlen bajom az életemmel, hogy nem valaki más vagyok.
• Egyszer megkértek, álljak modellt egy plakáthoz. A plakát fogamzásgátlót reklámozott…
• A feleségem alapjában véve gyerekes. A múltkor is bejött a fürdőszobába és elsüllyesztette a papírhajócskáimat.
• Hiszek abban, hogy a szex két ember között gyönyörű dolog. Öt ember között pedig fantasztikus!
• Vettem egy könyvet, aminek „100 új pozitúra” volt a címe. Kificamodtam – egy nyomdahiba miatt.
• Hiszek a szexben és a halálban: két olyan élmény, amelyben csak egyszer van része az embernek.
• Nemcsak hogy nincs Isten, de próbáljon meg valaki vízvezeték-szerelőt keríteni hét végén.
• Az élet dolgait két részre osztom: rettenetesre és nyomorúságosra.
• Nem félek a haláltól, egyszerűen csak nem szeretnék akkor ott lenni, amikor bekövetkezik.
• Az élet nem a művészetet utánozza, hanem a rossz tévéműsorokat.
• Megélheted a száz évet, ha lemondasz mindarról, ami miatt megérné megélni a száz évet.
• Sohasem lennék egy olyan klubnak a tagja, amelyik elfogadna engem tagjának.
• Ha újra születnék, inkább néger kosárlabdázó szeretnék lenni.
• Csak úgy lehetsz boldog, ha szeretsz szenvedni.
• Nem vettek be a sakkcsapatba a magasságom miatt.
• – Mi leszel, ha nagy leszel? – Csont és bőr.
• Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé.
• Az idő a természet eszköze arra, hogy ne történjen minden egyszerre.
• A szerelem a válasz, de amíg a válaszra vársz, a szex felvet néhány igen jó kérdést.
• Azért vagyok olyan jó szerető, mert sokat edzem magam.
• Nem akarok a munkámmal halhatatlanná válni. Azzal akarok, hogy nem halok meg.
• Ha nem hibázol folyton, az annak a jele, hogy nem hozol létre semmi újat.
• Nálunk otthon én vagyok a főnök, a feleségem csak a döntéshozó.
• A nagyapám amúgy igen jelentéktelen ember volt. A temetésén a halottaskocsi ment leghátul.
• Osztrigát pedig nem eszem. Az én ételem legyen halott – ne beteg, ne sebesült – halott!
• Már hetedik éve, hogy anyósom átjön karácsonykor. Idén újítunk. Beengedjük.
• Részt vettem egy gyorsolvasó-tanfolyamon. A Háború és békét nem egészen 20 perc alatt olvastam el. Az oroszokról szól.
• A pénz jobb, mint a szegénység, már csak anyagi szempontból is.
• A főiskolán a metafizika órán puskáztam: belenéztem a mellettem ülő fiú lelkébe.
• Vajon miért mondja minden nő, hogy csapnivaló szerető vagyok? Hogy tudnak ilyen végleges álláspontra helyezkedni 3 perc alatt?
• Ki korán kel, az igen.
• Nem vagyok olyan normális, mint amilyennek látszom.