A szigorú apa, akinek három testvére is hadi pályára lépett, ekkor kivette az iskolából, és a Győrött éppen megnyílt katonai nevelőintézetbe adta. Egész a főhadnagyi rangig jutott. Eközben megismerkedett Szemere Pállal, Horváth Istvánnal és Vitkovics Mihállyal, akiknek egy kötet versét is megmutatta.

Kisfaludy Károly: Éjjeli szélvész
(1820 körül, Magyar Nemzeti Galéria)

Sok viszontagság közepette is inkább költő volt, mint festő. Hamarosan már 16 kész színdarabja volt. Ezután színművei egymás után kerültek színre. Az így nyert díszes erkölcsi állással javult anyagi állapota is. Előadott drámáit nyomban ki is adta. Megismerkedett Helmeczy Mihállyal, és az ő révén a nyelvújítással; olvasta Kazinczy Ferenc munkáit, és egyike lett leghívebb követőinek.

E pálya közepén megakasztotta őt az Aurora megalapítása, ami elvonta a színműírástól, amelyre hivatva volt. A kor kiválóságai, és az ifjabb nemzedék is Kisfaludy eme új szépirodalmi közlönye köré gyűlt; Sándor bátyja a regéiért nyert Marczibányi-jutalmat ajánlotta föl, és Horváth István lelkesítésére más hazafiak is elegendő pénzt gyűjtöttek össze a vállalkozáshoz.

Becsületre méltó jellemét semmi szenny nem érte, s ragyogó munkásságát országos tisztelet övezte. A festészettel ekkor sem hagyott fel, de abból nem szerzett vagyont, egyedül saját gyönyörűségére űzte. Ekkor már az új irodalom feje és vezére volt. A vezér és társainak emlékét őrzi az Aurora-kör elnevezés. A Magyar Tudományos Akadémia éppen 1830. november 17-én alakult meg Pozsonyban, és a nyelvtudományi osztályba őt választották meg helybeli első rendes tagnak. Ennek hírét már nem kaphatta meg, mert november 21-én vasárnap délután fél három órakor Váci utcai lakásán meghalt.

Legismertebb művei: A tatárok Magyarországon, Szécsi Mária, A kérők, Tollagi Jónás Pesten, Mohács, Csalódások, Csák Máté, Szülőföldem szép határa.

KISFALUDY KÁROLY: A LEGSZEBB GYÖNGY

Van egy gyöngye a világnak,
Létünk legfőbb értéke,
Minden földi boldogságnak
Kútfeje s legszebb éke;

Melynek remegő tükrében
A szív magát képzeli,
S adóvevő örömében
Fájdalmait öleli.

De a nagy világ zajában
Az csak ritkán láttatik,
A romlott szív birtokában
Soha nem találtatik.

Csak szelíd s jó embereknél
Fakad égi forrása,
Érzékeny s meleg szíveknél
Tenyészik szent áldása.

Mely jó isten adománya
Ez a ritka drága kincs?
Mely szent érzet alkotmánya
Hogy el földön mássa nincs?

Egykor szívem nagy ínségét
Barátomnak beszéltem,
S érettem hullatott könnyét
E szép gyöngynek ítéltem.

Kisfaludy Károly: László király a cserhalmi ütközetben
(1826-30)
Olaj, vászon, 129 x 167 cm
Magyar Nemzeti Galéria