Robotok

A svéd napilap, a Dagens Nyheter közöl egy fotót, mely a képaláírás szerint az észak-koreai kommunista párt kongresszusára érkezett delegációt hivatott bemutatni. Tábornokok és sötét nyugati kosztümbe öltözött politikusok haladnak egy csupasz falú hangárban, mindenikük kezében útitáska, mintha éppen most szálltak volna le ugyanarról a vonatról.

Valahogy úgy néz ki ez az együtt-érkezés, mint ahogy az ISIS (IS, Dázs) osztagai haladnak a sivatagban, csak fekete zászló helyett a tábornokok melle díszplecsnivel dekorálva, a politikusoknak a szívük fölött jelvény, ahogy az észak-koreai romantikát ismerem, a két vezető Kimmel a közepén…

Ezek az emberek fogják véresre tapsolni a tenyerüket, ezek szavazzák meg az esetleges új törvényeket, ha Dzsong Un böfögni méltóztatik a bőséges kajától, hát talán még azt is… Mit is tennének… Beálltak, beállították őket a sorba, saját életük, családjuk élete, hetedíziglen a rokonaiké függ attól, hogyan viselkednek. Ők tudják ezt, ők tudnak a lágerekről, ahol emberek ezreit tartják, mert hibáztak maguk vagy a hozzájuk közel állók. Ők tudják, hogy ami nekik kijár – egyik sem sovány, nyilvánvalóan a legfelsőbb kasztok egyikébe tartoznak -, az nem jár ki mindenkinek, sőt, egyesek éheznek.

Biztosan azt is tudják, hogy helytelen az a politika, amit a jelenlegi vezetőség folytat, hogy népellenes, hogy briganti bűnösök kezében a hatalom. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy átérzik-e, hogy maguk is bűnösök… Nem ölnek, mégis gyilkosok…?! Olyanok azzal a rezzenéstelen arccal, a maszkkal az arcukon, mint a Star Wars hadserege, nem emberek ők, hanem robotok…

*

Újabb naplórészlet Az én Koreám című, rövidesen megjelenő kötetből, melyben a szerző két diktatúrát: a Kim-dinasztia Észak-Koreáját és Ceausescu Romániáját hasonlítja össze. Egyéb részletek a Káfé Főnix Irodalmi és fotóművészeti lapban olvashatóak.

*

Előző részek:

Gergely Tamás: Pártkongresszus – Az első bankrablás

Gergely Tamás: Pártkongresszus – Atomfegyver-náció

Apjáról, Kim Dzsong Ilről azt tartották, hogy az atomfegyverrel mindössze kacérkodik, csak rémisztgeti azzal a civilizált világot, rendszeresen élelemre váltotta be az atomfegyverek terén elért eredményeket. Leszerelt, cserébe kapott néhány tonna rizst. A maguk duce-kommunista ideológiájával nem tudta jóllakatni a népét, hát fenyegetőzve koldult.
Kim Dzsong Unról most azt mesélik, hogy nem az apja útját járja, hanem valóban atomfegyverrel rendelkező államot akar csinálni Észak-Koreából. Az utóbbi hónapokban több (talán négy) kisebb robbantást hajtottak végre, híresztelik, hogy az ötödikre éppen a kongresszus alatt kerül sor. Ha ez így történik, akkor Kim megerősíti a hatalmát, valamint eltereli a figyelmet az ország nehéz gazdasági helyzetéről. Továbbá eléri, hogy külföldön vele foglalkozzanak.

Levonható a következtetés, hogy Kim a vesztébe rohan, nem fogják hagyni, – jobbik esetben – félreállítják, viszont bámulatos az, ahogyan felismerte, hogy az egyetlen lehetősége a pillanatnyi fennmaradáshoz az atomfegyver, étel már nincs, az ideológia… mint annak idején Romániában vagy az egész keleti blokkban nem éltette az embereket, mindössze az anyagiak megszerzésére, státuszuk megtartására használták, bele kell hajszolni tehát ezt a fél-nemzetet a pusztulásba. Valamiféle fanatikus fetrengés ez, mint annak idején Hitler és Goebbels ámokfutása, a totális háború…

*

Újabb naplórészlet Az én Koreám című, rövidesen megjelenő kötetből, melyben a szerző két diktatúrát: a Kim-dinasztia Észak-Koreáját és Ceausescu Romániáját hasonlítja össze. Egyéb részletek a Káfé Főnix Irodalmi és fotóművészeti lapban olvashatóak.

*

Előző rész:

Gergely Tamás: Pártkongresszus – Az első bankrablás

Érkezik több forrásból a hír, hogy kongresszust tart rövidesen az észak-koreai kommunista párt. Találgatják, hogy milyen változások lesznek, egyesek szerint Kim Dzsong Un visszavezeti az országot a dinasztiaalapító nagyapa világába. De mindez csak találgatás, az a rendszer olyannyira zárt, hogy hírek nem szivárognak ki.

Amit tudni lehet: házak falát festik le, hogy jobban nézzenek ki, a parkokat takarítják. Hogy megtiltották az esküvők és temetések rendezését, nehogy a tömeg zendülésre vetemedjen. A kollektív ébresztés, hangszórók segítségével, szóval az órát előrehozták: hajnali hat helyett ötkor keltik a népességet, hogy részt tudjanak  venni a főváros felkészítésében. Vidéken nincs pénz ünnepségre. Hogy valamit mégis csináljanak, a rendőrség ok vagy ok nélkül bírságol. Nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek…

Az a hír is eléggé meglepő, hogy állítólag első alkalommal bankrablásra került sor: egy Cheongjin nevű városban, április elején. Úgy tudni, ez az első, én hajlamos vagyok elhinni, hogy eddig is raboltak bankot Észak-Koreában, ám mindeddig sikerült eltussolni. Mindenesetre valamiféle nyitottságnak a szele kap meg, a bankrablást nyilván ellenzem, de az ”erjedésnek” örvendek.

*

Újabb naplórészlet Az én Koreám című, rövidesen megjelenő kötetből, melyben a szerző két diktatúrát: a Kim-dinasztia Észak-Koreáját meg Ceausescu Romániáját hasonlítja össze. Egyéb részletek a Káfé Főnix Irodalmi és fotóművészeti lapban olvasható.