A Feszty-család:
Feszty Adolfné Bach Lili, Feszty Adolf, Feszty Árpád, Feszty Szilveszterné Linzmajer Jozefa, Feszty Gyula, Feszty István, Feszty Lajos, Feszty Béla, Feszty Szilveszter, Feszty Gizella, Jávor Béla és Jávor Béláné Feszty Ilona
(Készült: az ógyallai kertben)

Ógyallai földbirtokos, Rehrenbeck Szilveszter (1819-1910) és Linzmajer Jozefa (1822-1885) tizedik gyermekeként 1856. december 21-én született a magyar festőművészet egyik legnagyobbika, Feszty Árpád.

Testvérei közül Adolf (1846–1900) és Gyula (1854–1912) építészek, Lajos (1852–1930), az Esterházy grófok jószágkormányzója, Béla (1868–1928) országgyűlési képviselő lett.
Apja hazafias érzelmeinek bizonyítékaként – 19 évvel a kiegyezés után változtatta saját és gyermekei vezetéknevét „Feszty” -re (amit keresztneve becéző formájából alakított ki).
19 évvel később, 1887. április 21.-én I. Ferenc József magyar királytól nemességet, családi címert és a “martosi” nemesi előnevet szerezte adományban.

Feszty Árpád éles eszű, tehetséges fiú volt, aki gyakran keveredett konfliktusba a felnőttekkel. A Budai Főreáltanodában tanult, ahol titkos irodalmi kört alapított társaival, ami miatt hatalmas összetűzésbe került az iskolavezetéssel. Az élénk fantáziájú fiú hirtelen felindulásból otthagyta az iskolát, és mivel hazamenni nem mert, gyalogosan indult Kecskemétre, és 16 évesen vándorszínésznek állt. Nemsokára visszament az iskolapadba, Pozsonyban tanult, majd 1874-ben anyja közbenjárására a müncheni képzőművészeti akadémia hallgatója lett, de oda csak ritkán ment be, inkább képtárakat látogatott, és rengeteg vázlatot készített. Münchenben ismerkedett meg Kubinski lengyel festővel, aki maga mellé vette a tehetséges fiút. Hamarosan az ifjú Feszty Árpád a müncheni Kunstverein kiállításán hatalmas feltűnést keltett egyik tájképével.

1877-ben egy alföldi motívumot állított ki Budapesten, a Nemzeti Múzeumban. A művészetet kedvelő főpap, Ipolyi Arnold munkát ajánlott Fesztynek, Szentkeresztre költöztette, hogy megfesse az ott található park egyik részletét. Ezután a művész Velencébe utazott, majd 1878 telén Gyallára, ahol 1878 telén elkészítette a Pusztai találkozás télen című alkotást.

Feszty Árpád: Golgota

1879-ben királyi ösztöndíjat nyert, amiből a bécsi akadémiára ment, itt született a Golgota című festménye. Ezután ismét Olaszországba utazott. 1884-ben Budapesten telepedett le. Megfestette a Kenderáztatók című képet, majd elkészült a Hazatérés a Golgotáról és Az angyal Krisztus születését hirdeti a pásztoroknak című két bibliai ihletésű alkotása is. 1885-ben A rokkant honvéd című munkáját kiállítják, és egyre több állami megrendelést kap.
1886-ban elkészült a Kárvallottak című festménnyel, majd 2 évig dolgozott egy újabb hatalmas méretű bibliai festményen. A Sirató asszonyok Krisztus sírjánál állami aranyérmet kapott, 1889-ben a budapesti Műcsarnokban állították ki. Még ebben az évben házasságot kötött Jókai Rózával, a híres író, Jókai Mór nevelt lányával. Palotát építtettek maguknak a Bajza utcában, ami a magyar művészvilág népszerű találkozóhelye lett.
A siker és az elismerés további hatalmas vállalkozásokra késztette Feszty Árpádot. Nagyméretű, vallásos tárgyú és történeti kompozíciói születtek. A millenáris kiállításon Budapesten bemutatott A magyarok bejövetele óriási elismerést aratott. A mű egyes részletei a Könyves Kálmán reprodukciói révén országszerte elterjedtek.

További alkotásai: a Keresztlevétel, a Szent Gellért vértanúsága, a Krisztus temetése, az Operaház néhány kisebb díszítő képe, hasonló természetű festményei voltak láthatók a Törvénykezési Palotában, a Szent Erzsébet alamizsnát oszt és Csatatér sebesültekkel pedig a budai Vöröskereszt-kórházban. Elkészült a Bánhidi csata és a Zsolt vezér eljegyzése című munkájával is. Feszty Árpád lendülete a sikerek, elismerések ellenére megtört, 1899-ben Budapestről Firenzébe költözött, alig állított ki valamit szeretett hazájában. Az irodalom, az irodalmi élet foglalkoztatta, rendszeresen jelentek meg írásai.

1897-ben könyvet adott ki Az én parasztjaim címmel. 1906-ban III. osztályú Vaskorona-renddel tüntették ki. 1908-ban az Árva Bandi című elbeszélése jelent meg. Firenzéből Budapestre utazott, 1912-ben a Nemzeti Szalonban kiállította újabb munkáinak gyűjteményét: alföldi tájképek, életképek, parasztfejek sorozatai.

1913 telén fűtetlen műtermében súlyosan megfázott és szanatóriumi kezelésre szorult. Feszty Béla, egyik rokona tette lehetővé, hogy a halálosan beteg Feszty Árpád feleségével és lányával az Adriai-tenger mellett fekvő Lovranába utazhasson. A környezetváltozás jót tett a nagybetegnek, annyira megerősödött, hogy újra festeni kezdett. Mediterrán hangulatú, festményeket készített a lovranai temetőről és a tengeren ringatózó halászbárkákról. Úgy tűnt, hogy teljesen felépül, állapota azonban rosszabbra fordult, és 1914. május 31-én elhunyt. Az ógyallai sírboltban helyezték örök nyugalomra.