EUGENIA S. LEE: Nem mindennapi mindennapok Dél-Koreában 35.

Jyll — Sun, 13 Sep 2020 17:21:54 +0000

Két hete vezették be nálunk Dél-Koreában a social distancing második és harmadik fokozata közötti köztes állapotot, azaz a két és fél fokozatot. Azért történt ez, mert Szöulban és környékén, a vele összenőtt városokban, amit közös néven Szudokvannak mondunk, naponta több, mint négyszáz új koronavírus fertőzést regisztráltak.
Túl ezen, egy mutáns koronavírusról van szó, amely sokkal fertőzőképesebb, mint az eredeti, amelyik télen járt itt. Ennek a szigorú fokozatnak elméletileg ezen a hétvégén kéne vége legyen, de úgy tűnik, és a koreai fizetőeszköz esése is ezt mutatja, hogy meg fogják hosszabbítani.
Kétségtelen tény, hogy hatásos, hiszen 200 alatt van a napi új megbetegedések száma a régióban, és Dél-Korea más területein is, ahol a kettes fokozat van érvényben, csökkent a megbetegedések száma, ugyanakkor itt nemsokára “karácsony” lesz, illetve egy ünnep, a hálaadás ünnepe, ami ajándékozós családi ünnep, gyakorlatilag megfelel az európai karácsonynak.
Olyankor mindenki hazautazik a szüleihez, három napig együtt vannak, ajándékot adnak egymásnak, meglátogatják a távolabbi rokonokat is, rendbe teszik a sírokat.
Nagyon szép, nagyon bensőséges ünnep, és nagyon jó terep a koronavírusnak.
Dél- Koreának gyenge pontja, hogy minden második lakosa Szöulban és környékén él, emiatt ha ott terjed el a fertőzés, az beláthatatlan következményekkel jár. Itt Kvángdzsuban, ahol én élek, a harmadik fokozat került bevezetésre, mert a három és fél milliós lakossághoz képest igen sok friss fertőzés történt az utóbbi egy hónapban.
A harmadik fokozat csupán ebben a városban került bevezetésre, sehol máshol az országban nem. Mindazonáltal a kettő és fél fokozat is azt jelenti, hogy online oktatás van, nincs óvoda, nincs bölcsőde, nincs délutáni magániskola, ami itt nagyon nagy szerepet játszik az oktatásban.
A kávézókban, cukrászdában, éttermekben csak elvitelre lehet rendelni, illetve a meleg ételt felszolgáló éttermeket este 9 órakor be kell zárni, ami azt jelenti, hogy nem lehet inni, márpedig a koreaiak szeretnek inni.
Nagyon sok tanár, aki délután iskolában dolgozott, vesztette el az állását, többek között a lányom is, (btw. online angolt tanít, ha érdekel valakit) bezárták a sportlétesítményeket, bezárták a számítógép termeket, nagyon sok alkalmazotti munkaviszonyban dolgozó fiatal vesztette el az állását.
Kapnak természetesen kártérítést az államtól, de nem annyit, amennyi pótolná a teljes kiesett bevételeiket.
Ennek ellenére nincsen lázadozás, nem gondolja senki, hogy ez ne lenne helyes cselekedet a kormány részéről, amely pedig nem önhatalmúlag hoz intézkedéseket, hanem szakemberek, az orvosok, víruskutatók együttes véleménye alapján dönt arról, hogy milyen korlátozások szükségesek az országban. Ez a szakmaiság és a nyílt tájékoztatás az, ami miatt a lakosság megbízik a kormány döntéseiben a járványt illetően.
Ha a számadatokat nézzük: 52 millióan élünk ebben az országban, és az eddigi összes beteg száma nem haladja meg a 20000-et, ez látszólag nagyon kevés. El tudom képzelni, hogy információ hiányában sokan nem értik, hogy miért van szükség komoly, gazdasági kárt okozó korlátozásokra ilyen, relatív kevés betegszám mellett, arról nem is beszélve, hogy háromszáz ember halt bele ebbe a kórba a kezdet kezdetétől fogva a mai napig, ami valóban nem sok, habár egy is sok.
Ugyanakkor tudni kell, hogy ebben a betegségben nem az a veszélyes, ami eddig történt, hanem az a potenciális forgatókönyv, ami ezt követően történhet. Az eredeti koronavírusnak Koreában már öt különböző mutációja fertőz, a legújabb a sokszorosát képes megfertőzni, mint az eredeti. Ez azt jelenti, hogy míg télen megfertőzött egy ember másik kettőt nagyjából, most megfertőz egy ember másik hatot. Az a 6 továbbfertőz újabb hatot, és az 5. és 6. körös fertőzésről is tudunk, hiszen itt kinyomozzák fertőzött és fertőzött között a kapcsolatot.
60 éves kor felett a betegség halálozási aránya megugrik, 70 és 80 éves kor felett eléri a 25%- ot, és nemrég derült fény arra, hogy az úgynevezett nyájimmunitás nem történik meg ennek a vírusnak az esetében.
A koreai lakosság mindössze 0,3% – ka lett immunis. Korábban úgy tudtuk, hogy a fiatalok könnyű tünetekkel vagy teljesen tünetmentesen esnek át döntő többségében a betegségen, de kiderült, hogy ha így is van, sajnos maradandó károsodásokat szenvednek az esetek 30%-ában, szív, illetve érrendszeri károsodásokat szereznek a betegség alatt.
Összehasonlítani ezt a betegséget az influenzával teljesen értelmetlen dolog, elképzelhető, hogy abszolút számok terén valaki ilyet tesz, de ez megtévesztő.
A tényleges adatok azt mutatják, hogy az influenza halálozási aránya 0,05%, míg ennek a betegségnek a halálozási aránya még itt Dél-Koreában is – ahol a világon talán a legjobban kezelik a járványt – eléri átlagban a 2.4% körüli értéket.
Ez természetesen azért van, mert az idősek vannak elsősorban kitéve a betegség súlyos, visszafordíthatatlan formájának. Itt minden nap van több alkalommal úgynevezett briefing, amikor is az egészségügyi minisztérium szak államtitkára elmondja a napi adatokat és az éppen aktuális megszorításokat, védekező intézkedéseket. Akkor is elmondja ezt, ha előző nap elmondta, ha elmondta már aznap ötször, mert nem lehet tudni, hogy ki mikor hallja éppen. Ugyanígy az online média, applikációk és minden egyéb információs csatorna ellátja a Koreában élőket megfelelő információkkal. Vélhetőleg ennek köszönhető, hogy itt a legvadabb szélsőjobboldali szektavezetőnek sem jut eszébe megkérdőjelezni a betegség létét, illetve azt mondani, hogy nem kell maszk és nem kell védekezés. Minden nap van világhíradó is koronavírus ügyben, ahol láthatjuk, hogy más országokban mi a helyzet. Sokáig Amerika vezette a listát megbetegedések terén, és a halálozási arány is náluk volt a legrosszabb. Most azonban Mexikó és India a két szerencsétlenebb ország, ahol az infrastruktúra sincs meg a járvány kezeléséhez, és az embereknek az a fogalom, hogy távolságtartás nem mond semmit, a kultúrájuk annyira más, hogy nem tudják értelmezni, mit jelent, mit kéne tenniük annak érdekében, hogy ne betegedjenek meg.
Magyarországról egy alkalommal esett szó, akkor, amikor bejelentette a határzárat. Nem minősítették, hanem tényszerűen közölték, hogy Magyarország a védekezés ezen formáját választotta. Úgy általában az észak-amerikai és az európai híradásokat mindig követi egy olyan csodálkozó, döbbent hangulat a stúdióban, ami leplezhetetlen, és annak szól, hogy mennyire nem tudják, és nem akarják a minimális fegyelmet sem gyakorolni néhány más ország lakói. Ezt ugyan senki nem mondja ki, de nagyon jól érezhető, hogy azokról az országokról van szó, ahol a személyiségi jogok félreértelmezése okán úgy érzik sokan, hogy joguk van másokat megfertőzni, ezzel a potenciálisan halálos betegséggel.
Ebben az országban ezt egyszerű felelőtlenségnek nevezik, semmi mentséget nem tudnak felhozni erre, és abszurd gondolatnak tartják, hogy a személyes szabadság mások veszélyeztetését is magában foglalná.
Nagyon nehéz most nekünk is, mindenkinek nehéz.
52 millió embernek nehéz, kevés a pénz, kicsi a kereslet, nem tudják eladni a termékeket, borzasztó nyarunk volt, monszun két hónapig, tájfunok, áradások, hatalmas károk emberéletben, vagyonban egyaránt.
És most itt az ősz, amikor végre lehetne a belső kereslettel egy kicsit kompenzálni az eddig történteket, de nem lehet, mert a második hullám, ahogy azt mindenki tudta előre, a spanyolnáthának nevezett amerikai eredetű vírusos betegség mintáján, bizony ideért, sokkal korábban, mint ahogy azt várták volna a szakemberek is.
A modellek azt mutatják, hogy a hideg beálltával a sokszorosára fog növekedni a vírus ereje, fertőzőképessége arányosan azzal, hogy a hidegben az emberek immunrendszere valamelyes legyengül. És itt most Koreáról beszélünk, ahol a nők várható élettartama a 100 évhez esik közel, és a férfiaké is a 90-hez, nem pedig Észak-Amerikáról és nem Európáról, ahol a velem korú emberek közül sokan már rendelkeznek jó néhány krónikus betegséggel, ami eleve veszélyeztetetté teszi őket, és fogékonnyá a fertőzésre. Ha ehhez hozzáadjuk az úgynevezett vírustagadók, maszk nem hordók, távolságot nem be tartók széles táborát, akkor bizony jól látható, hogy a második hullám valóban hasonlítani fog a spanyol náthához.
Minden koronavírussal foglalkozó írásom végén el szoktam mondani, hogy nekünk mit tanítanak, hogyan kell védekezni a fertőzés ellen.
Elsősorban gyakran kell kezet mosni, lehet kesztyűt hordani, kint maszkot kell viselni, rendesen, nem az állon, nem a homlokon, nem a tarkónkon, hanem eltakarva vele az orrunkat és a szánkat, ügyelve arra, hogy mind a négy oldalon a lehető legjobban feküdjön fel az arcra a maszk, ellenkező esetben a hézagokon bejut a kórokozó. Hacsak nem ezüst-ionos maszkunk van, akkor nem szabad fogdosni a belső felét. És ha nincs elegendő mennyiség ahhoz, hogy mindennap újat vegyünk, akkor napoztatni, szellőztetni kell, amikor éppen nem használjuk.
Egy KF94-es besorolású, egyszer használatos maszk használhatósági ideje 8 óra, nyolc aktív óra, azaz nyolc olyan óra, amikor ki vagyunk téve a fertőzésnek. Ez praktikusan több napot jelent. Jól kezelve egy ilyen maszk egy hétig, tíz napig is használható, függően attól, hogy a viselője mennyire kényszerül ki a szabadba illetve más emberek közé.
Napközben kézfertőtlenítő használata javasolt, ha nincs mód gyakran kezet mosni, akkor ez is egy megoldás. Ne fogdossuk az arcunkat! Hazaérve ne menjünk cipővel a lakásba, az utcai ruhát mielőbb váltsuk le, azt is lehetőleg a lakótér bejárathoz közel eső részén, és takarítsunk és fertőtlenítsünk, hypo, domestos, bármilyen klórtartalmú vegyszer megteszi. Itt alkoholt szoktak használni illetve vannak olyan szprék, amivel telefont, számítógép billentyűzet, ajtót, kilincset csak le kell fújni és ezzel mentesíthető a lakás a kórokozóktól.
Itt Koreában jelenleg a szabadban is kötelező a maszk viselése, de ha visszaesik a napi betegszám 50 fő alá, és egyes fokozatra csökken a távolságtartás, akkor szabad területen, ahol a két méteres távolság betartható egymástól, nem lesz kötelező maszkot viselni. Minden egyéb helyen igen. Egyszerű, amit Semmelweis Ignác is mondott, mossunk kezet, tartsunk tisztaságot, nem lehetetlen kérés. Felelősek vagyunk egymásért, kicsi lett a világ, órák alatt egyik kontinensről a másikra lehet jutni. Ezzel a technikai fejlettséggel felelősség is jár, járna, a személyiségi jogok pedig addig érvényesek, ameddig nem okoznak kárt másnak. Márpedig a fegyelmezetlenség ez esetben nemcsak annak az életében üthet vissza, aki fegyelmezetlen, hanem bárkiében, akivel ő kontaktusba kerül. A jogok csak a kötelezettségek tükrében jelentenek bármit is.

***

EUGENIA S. LEE a Nem mindennapi mindennapok Dél-Koreában rovatban megjelent írásai

“Magyar vagyok, ami nem érdem, nem átok, egy állapot. A férjem, és így a családom fele viszont dél-koreai. Napjaim egy részét a német/holland határvidéken élem, másik felét itt Dél-Koreában. Ez alkalommal anyósom súlyos betegsége okán hosszabb időre rendezkedem be itt, a többi pedig majd kiderül. Apró jegyzeteim az itteni mindennapjaimról szólnak, ebben a városban amit Cheongju-nak neveznek, magam is most élek először.”

EUGENIA S. LEE alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

Eugenia S. Lee szerzői oldala

EUGENIA S. LEE alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán

EUGENIA S. LEE: EUGENIA S. LEE: Nem mindennapi mindennapok Dél-Koreában 35. – Lenolaj

EUGENIA S. LEE: Nem mindennapi mindennapok Dél-Koreában 35.