]]> https://lenolaj.hu/2024/04/09/a-tanc-a-karok-es-labak-kolteszete-a-kecses-es-iszonyatos-anyag-maga-a-mozdulat-lehel-bele-lelket/feed/ 0 https://lenolaj.hu/2024/04/09/200-eve-szuletett-charles-baudelaire-francia-szimbolista-kolto-es-muveszeti-esszeiro-kritikus/ https://lenolaj.hu/2024/04/09/200-eve-szuletett-charles-baudelaire-francia-szimbolista-kolto-es-muveszeti-esszeiro-kritikus/#respond Mon, 08 Apr 2024 22:01:22 +0000 http://lenolaj.hu/?p=32434

Charles Baudelaire (Párizs, 1821. április 9. – Párizs, 1867. augusztus 31.)

Édesapja, aki művelt és vagyonos ember volt tanította írni-olvasni. Joseph-François Baudelair csak 6 éves koráig egyengethette fia útját, 1827. február 10-én ugyanis elhunyt.  Az özvegy édesanya egy évre rá ismét férjhez ment egy Aupick nevű diplomata-katonatiszthez, akit az ifjú Baudelaire ki nem állhatott.

Charles Baudelaire tanulmányait Lyonban végezte, majd Párizsban járt jogi egyetemre és 1839-ben a jogi diplomát is megszerezte. A fiatalember züllött életmódját sem édesanyja, sem nevelőapja nem nézte jó szemmel.

1841-ben nevelőapja hosszabb keleti utazásra küldte, hogy talán így elhagyja rossz szokásait, de hiába. Bár az utazás erős hatással volt rá, és a tengerről, a vitorlázásról és az egzotikus kikötőkről később verseiben is írt, ott folytatta züllött életmódját, ahol abbahagyta. Hazatérése után megismerkedett a nagyvilági mulatt színésznővel, Jeanne Duvallal, aki miatt újabb adósságokba verte magát, és aki számtalan versének múzsája lett. Édesanyja elítélte a kapcsolatot, Baudelaire valószínűleg ezért kísérelt meg öngyilkosságot.

1848. februári forradalom idején lapot szerkesztett, kritikai kötete jelent meg. A társadalmi haladás eszméjéből hamar kiábrándult.
1850-es évek elején megismerkedett a kor híres-hírhedt irodalmi szalonját vezető Madame Sabatier-vel, akihez több versét írta, és akinek az alakja felismerhető Flaubert Érzelmek iskolája című korrajz-remekművében. Ezekben az években a rossz egészségi állapotban lévő költő súlyos adósságokkal küszködött, és hitelezői elől bujkált.
1857-ben meghalt mostohaapja, aki kihagyta a végrendeletéből, Baudelaire megsem keseredett el, úgy hitte, közelebb tud kerülni családjához.

Jeanne Duval színésznő, a “Fekete Vénusz” (1820-1862)

A Romlás virágai (Les Fleurs du mal) című 1857-ben könyvbe gyűjtve megjelent verseiért az ügyészség „istenkáromlás” és „erkölcsgyalázás” vádjával fogta perbe (ugyanakkor és ugyanazért Flaubert is bíróság elé került a Bovaryné miatt). Míg Flaubert-t felmentették, Baudelaire-t könyve megcsonkítására, illetve pénzbírságra kényszerítették.

A költő alkohol- és ópium-mámorba menekült, és a vérbajt is elkapta. A romlás virágainak második, bővített kiadása (1861) után Baudelaire a fiatal költők és irodalmárok művészi példaadója lett, a modern költészet legnagyobbjaként tekintenek rá.

Próza-költeményei (Le Spleen de Paris) és a romantikával foglalkozó esztétikai írásai befolyásolták több írónemzedék nézeteit.

Baudelaire a dekadens életérzés irodalmi megszólaltatója, a szimbolista költészet jelentős alakja, egyszersmind a szecesszió előfutára.

Érdekesség, hogy megismertette Edgar Allan Poe műveit a francia olvasókkal.

A legnagyobb hatást Rimbaud-ra és Verlaine-re, valamint Mallarmé-ra már az ő elképzelésein is túlmutató költészetére gyakorolta.

Költői esteket tartott Belgiumban, ahol kapcsolatba került Félicien Rops belga festővel, aki később A romlás virágai-t illusztrálta.

Az 1865-ben Brüsszelbe költözött Victor Hugo gyakori vendége lett.

Charles Baudelaire Belgiumban érte az agyvérzés, onnan Párizsba szállították. Haláláig magatehetetlen, lebénult fekvőbeteg volt. 1867. augusztus 31-én édesanyja karjaiban hunyt el.

További érdekességek:

• Költészetét, köteteit botrányok és támadások kísérték.
• Anyja, aki majdnem négy évvel élte túl a költőt, kifizette fia adósságait.
• A Romlás virágai harmadik kiadásához szánt előszóban, ami csak a halála után jelent meg így ír Baudelaire:

„Nem asszonyaimnak, lányaimnak vagy nővéreimnek írtam ezt a könyvet; nem is a szomszédom asszonyainak, lányainak vagy nővéreinek. Azokra hagyom ezt a föladatot, akiknek érdekük: összetéveszteni a jó tetteket a szép szavakkal. Tudom, hogy a szép styl szenvedélyes szerelmese kiteszi magát a sokaság gyűlöletének; de semmiféle emberi tekintet, semmi álszemérem, semmi pajtáskodás, semmi közvélemény nem kényszeríthet rá, hogy e század páratlan tolvajnyelvén szóljak, vagy összekeverjem a tintát az erénnyel.” (Szabó Lőrinc fordítása)

• Baudelaire nagy hatással volt a modern magyar irodalom fejlődésére. Már a 19. század végén fordították, de igazán a Nyugat klasszikus „első nemzedéke” honosította meg a nagyközönség számára. Ady többször írt róla, egyik korai fordítója Kosztolányi volt. Főművének címét eleinte „A Rossz virágaiként” fordították, így György Oszkár és Térey Sándor 1922-es fordításkötetükben.
• 1923-ban jelent meg A Romlás virágainak teljes kiadása, Babits Mihály, Tóth Árpád és Szabó Lőrinc műfordításaival. Ennek harmadik, bővített kiadásához (Révai Könyvkiadó, 1943) Szabó Lőrinc átdolgozta saját régebbi fordításait. Ehhez a kiadáshoz írta nagy Baudelaire-tanulmányát is. A későbbi nemzedék tagjai közül leginkább Kálnoky László fiatalkori költészetén érezhető Baudelaire hatása.
• A Romlás virágai új, teljes fordítását a közelmúltban Tornai József készítette el.

Kapcsolódó alkotás: Charles Baudelaire – Paul Verlaine – Arthur Rimbaud: A romlás virágai

Évtizedek múltán,
akárcsak késői költőtársainak
arcán, mint a hunyó
napkorongon, mély sebhelyeket,
elkínzott krátereket nyitnak
az alkotás szenvedélyének
gyötrelmei,
szemei megnagyobbodnak,
orra élezetté válik,
kényes szája csukva tartva,
mintha valamit rejtegetne,
a tömör homlok széles síkja
a ritkuló haj helyére kúszik,
arcbőre színébe a fáradság
sárga foltjai keverednek,
minden keserves életesemény
rányomja ráncát, kimutatja
bolygó végzete jeleit,
elfedett szeszélyei nyomait,
– s végül ábrázata,
kusza vonalak tömege lesz,
és rajzol kemény árkokat
a halotti maszkra.[2]

[1]                    Charles Baudelaire  francia költő és művészeti esszéíró-kritikus, a világirodalom egyik jelentős alakja, 150 éve halt meg.

[2]                    A dőlt betűs szavakat Charles Baudelaire verseiből vettem át. Versemben felhasználtam Théophile Gautier-nek a költő arcára tett megjegyzéseit is.

***

Budapesten születtem 1944. április 18-án. Apai nagyapám a monori állami polgári fiú- és leányiskola igazgatója volt 1903 és 1916 között, (egy évvel később, mint tudjuk, ott tanult egy rövid ideig József Attila!). Apám, Oláh Dezső Monoron született 1912-bent, de iskoláit már a Józsefvárosban kezdte, (történetesen abban az iskolában, ahol az én gyermekeim is, elsőtől nyolcadikig tanultak.) A Vas utcai Kereskedelmi Iskolában folytatta a tanulmányait. Anyám, Dück Alojzia, 1911-ben Budapesten született. Egy testvérem van, Oláh Gábor, aki 1938-ban született Tapolcán. Hányatott gyermekkoromat mutatja az általános iskoláim sora: az első osztályt 1950-ben Badacsonytomajon kezdtem, majd  Budapesten, a Virányos utcai Általános Iskolában folytattam, a felső tagozatot a Labanc utcai Általános Iskolában kezdtem el, de az 5. és a 6. osztályt már Galyatetőn, összevont osztályokban végeztem el. 7. osztályos koromban ismét Budapesten laktunk, ezért a Csaba utcai Általános Iskolába jártam, és ott is fejeztem be az általános iskolai tanulmányaimat. A középiskolát a Táncsics Mihály Gimnáziumban végeztem el, ott is érettségiztem 1963-ban. 1963 és 1967 között a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola hallgatója voltam. Tanári pályámat Törökbálinton kezdtem el, ahol értelmi fogyatékosokat tanítottam, három összevont, kisegítős osztályt. 1967.  december 30-án megnősültem, feleségem Szanyi Julianna, született 1945-ben, Demecserben, (idén ünnepeljük házasságunk 50. évfordulóját.) 1970 és 1973 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára jártam, pszichológusi diplomát szereztem. Egyetemi tanulmányaim közben, 1971 és 1973 között, a Művelődésügyi Minisztérium 1. sz. Nevelőintézetében előbb tanárként, majd pszichológusként a fiatalkorúak javítónevelésre ítélt gyerekek tanításával, pszichológiai vizsgálatával foglalkoztam. 1972-ben született meg első gyermekem, Zoltán. 1973-ban lettem a TIT hetilapjának, az Élet és Tudománynak a szerkesztője. 1974-ben a MUOSZ Újságíró Iskolájának diplomások részére létrehozott képzésében folytattam a tanulmányaimat. 1975-ben vehettem át újságírói diplomámat. 1976-ban született meg lányom, Margit. Rovatszerkesztői munkám mellett, több száz cikket, tanulmányt írtam, több könyvet is szerkesztettem, vagy társíróként vettem bennük részt. Ezekben az években, Kutasi Gyula íróval, Oláh Gábor filmrendezővel és Sorbán Szabó Zoltán költővel, 4-5 filmforgatókönyv írásában is részt vehettem. A ’80-s évek közepén Mohás Lívia pszichológussal, József Attila díjas íróval dolgoztuk ki közösen, a Videoanalízis nevű önismereti, csoportos, személyiségfejlesztő, lélektani eljárásunkat, és felső vezetőkből álló csoportoknak tartottunk, két-három napos tréningeket. 1989-ben az Élet és Tudomány munkatársai az országban egyedülálló  módon, megválasztottak a lap főszerkesztőjének. A hetilap 2006-ban Magyar Örökség Díjban részesült, és ehhez, úgy gondolom az én majd húszéves szerkesztői, majd kétéves főszerkesztői tevékenységem is hozzájárult.) 1992 és 2004 között a Hunital Magyar–Olasz kereskedelmi Kft. ügyvezető igazgatója lettem, cégünk élelmiszer-ipari gépek importjával, kereskedelmével, export-import ügyletek végzésével, és élelmiszer-ipari üzemek, illetve vegyes vállatok létesítésével foglalkozott. Neves irodalmi lapok, – Napút, Vigília, Lyukasóra stb. – hozták le folyamatosan költeményeimet. Eddig hat verskötetem jelent meg. Új műfajt alkotva rendszeresen tartunk Zene-vers esteket, melyben verseimet Takács Bence Ervin mondja el, Kathy-Horváth Lajos és Szakcsi-Lakatos Béla improvizatív zenei kísérete mellett. A Fővárosi Önkormányzat Közgyűlése 2014-ben megválasztott a Katona József Színház Felügyelőbizottsága elnökévé.

Oláh Tamás alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

Oláh Tamás honlapja