Esők jönnek, s a fák sziromkönnyét
buzgón nyeli az éhes kanális,
jobbról verőfény – amott éjsötét,
a tavasz voltaképp rém banális.

Ugyanaz a szél jár körbe-körbe,
mit már számtalan költőcske megírt,
mindig bolond és ugyanúgy röpke –
mégis, valahogy rendre felderít.

Mert még a nyár is messzinek tetszik,
és lehet toporogni a mában,
húzni az időt, addig-ameddig,
megfékezni, ami zabolátlan.

Én ráérek. S elnézem az eget,
a százszorszépeket és az esőt.
Te fuss. Én megfejtem, mit rejteget
a tegnapután és holnapelőtt.

***

Sárhelyi Erika alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

Kapcsolódó oldal:

Sárhelyi Erika honlapja