BUDAI ÉVA
rovatvezető
(forrás: Magyar Néprajzi Lexikon)

Az érettségi vizsgák után egy évet Grazban töltött, ahol klasszika-filológiát tanult. Ezután iratkozott be a pesti egyetem bölcsészkarára, magyar–német szakra. Közben tanult meg angolul és franciául, és utolsó szigorlata, valamint a Kölcseyről írt értekezésének benyújtása után doktorrá avatták.
Húszéves sem volt, amikor a Nyugat egyszerre hat versét jelentette meg, majd kritikákat is írt a lapnak. Nemsokára a Napkelet című folyóirat is közölte írásait, majd az akkoriban szerveződő Minerva című tudományos, szellemtörténeti, arisztokratikus és reprezentatív jellegű folyóirat írógárdájához csatlakozott. A szerkesztőség 1926-ban teljes egészében közölte Kölcseyről írt doktori disszertációját.

A 30-as években főként az angolszász irodalommal és regényelmélettel foglalkozott. Nagy összefoglaló műve, A világirodalom története megírásához Babits Mihály művére (Az európai irodalom története) is támaszkodott. A világirodalmat ő is folyamatnak tekintette, amelyben a nemzetek fölött is jelentőségű írók és művek évszázadokon és országhatárokon átemelkedve megtermékenyítik egymást. Gondolatmenete stílusok és korszakok egységeire épül. Versei a lázas útkeresés, a szándékos meghökkentés programjából születtek. Pályakezdő éveinek novellái a történelmi múltba és a mesék időtlen világába vezetnek. Az ekkori alkotások nagy részében eltűnnek a látványos történelmi ihletések, helyükre a csodák, a misztikus borongás lép, és egy kedvesen ironikus lírai önarckép bukkan fel.

A PENDRAGON-LEGENDA, első hosszabb prózai műve a detektívregény, a kísértethistória és az esszéregény ötvözete. Az UTAS ÉS HOLDVILÁG alapmotívuma az elfojtott legbelső sejtelmekhez vezető utazásélmény. Ezután alkotói tere egyre szűkült: rádióelőadásai elmaradtak, magyar irodalomtörténetét betiltották, a Nyugat megszűnt.

1943-ban, majd 1944-ben behívták munkaszolgálatra: először Fertőrákosra, majd Balfra került. Innen felesége és befolyásos ismerősei kétszer is próbálták megszöktetni, de nem hagyta magára vele együtt szenvedő barátait, írótársait, Sárközi Györgyöt és Halász Gábort. Az állandó nélkülözéstől, a kemény munkától és ütlegeléstől legyengült írót 1945. január 27-én egy nyilas keretlegény puskatussal verte agyon.

Sírja Budapesten, a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben található. Nevét a fővárosban utca és gimnázium őrzi. 1968-ban Balfon emlékművet avattak, amelyen Szerb Antal szavai olvashatók:

“A SZABADSÁG NEMCSAK EGY NEMZET MAGÁNÜGYE, HANEM AZ EGÉSZ EMBERISÉGÉ IS.”

SZERB ANTAL: ORPHEUS AZ ALVILÁGBAN

A földnek mélye olykor meg-megrándult,
Amint ment zúgó száz tárnákon át;
Már rég feledte szabad thrák honát,
Míg lent morzsányi zöldesfényű láng dúlt

És aknák mélyén zöldes szörnyek lesték,
Feléje nyújtva hosszú pikkelyes kart,
S a földalatti villám, nagy eres kard,
Átszegezte ezt az elátkozott estét.

És Orpheus csak ment, magábahullva,
A pusztulás nagy leckéjét tanulva,
Mely gyötrött szédülésbe merevíté,

Míg végre naptól felfénylett egy oszlop.
Orpheus megfordult és szertefoszlott
Tündérfehér árnyékként Eurydiké.

***

Kapcsolódó oldalak:

Szerb Antal: A szerelem a palackban (novella)

Szerb Antal: Madelon, az eb

Szerb Antal: A királyné nyaklánca

Szerb Antal: Hétköznapok és csodák

Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet

Apja Josef Hašek középiskolai matematikatanár volt, akinek halála után az elszegényedett családnak gyakran kellett költöznie.  Jaroslav Hašek  egy cseh kereskedelmi akadémián érettségizett, majd rövid ideig banktisztviselőként dolgozott. Ezután lett szabadfoglalkozású író és újságíró.

1906-ban csatlakozott az anarchista mozgalomhoz. Rendszeresen felolvasásokat tartott munkások előtt, majd egy anarchista lap szerkesztője lett. A rendőrség folyamatosan figyelemmel kísérte, többször letartóztatták és bebörtönözték. Egy alkalommal több hónapnyi börtönbüntetést kapott egy rendőrtiszt megtámadásáért.

Hamarosan megismerte későbbi feleségét, Jarmila Mayerovát. Mivel a lány szülei nem tartották megfelelő férjnek az anarchista írót, a szerelmes Hašek megpróbált visszalépni az anarchizmustól, és íróként dolgozni. Amikor az írót ismét letartóztatták, a lányt szülei vidékre vitték, remélve, hogy ezzel a kapcsolatnak vége szakad. Ez ugyan nem történt meg, de Hašek végleg szakított az anarchizmussal, és kizárólag az írásnak szentelte magát. Ezután lett az Állatok Világa című lap szerkesztője. Házassága nem sikerült; az asszony idővel visszaköltözött a szüleihez.

Hašek az első világháború alatt belépett a hadseregbe. A fronton töltött rövid idő után megadta magát az oroszoknak. A forradalom után pedig Oroszországban maradt. Íróként sem volt túl népszerű, mivel árulónak és bigámistának tekintették.

A Švejk, a derék katona és egyéb különös történetek című könyve 1912-ben jelent meg. Ebben a műben bukkan fel először Švejk alakja, de a szeretetreméltó, együgyű figura csak a világháború után, a regénnyel vált híressé. A regény utolsó fejezeteit Hašek betegsége miatt már csak diktálni tudta, és 1923-ban tüdőtágulás és szívbénulás következtében, nem egészen 40 évesen meghalt. Regényét Karel Vanek, újságíró barátja fejezte be.

Budai Éva
(forrás: wikipedia)

Hašek: HOGYAN FŐZTEM MAGAMNAK LÁGY TOJÁST

Van egy derék, jó öreg nénikém. Néha szeretetrohamok fogják el, s ilyenkor mindig rokonai jutnak eszébe. Tizenöt évig mit sem hallok róla, s tizenöt esztendő múltán a postás váratlanul egy csomaggal állít be, amelyet nénikém küldött hirtelen szeretetrohamában. Utoljára tizenöt esztendeje kaptam tőle egy irdatlan nagy kürtőskalácsot, s most, tizenhat évvel e nagy esemény után, terjedelmes kosarat kézbesített címemre a posta; a kosárban egy halom tojást és a következő megható rokoni levelet fedeztem fel:
Drága Öcsém!
Mérhetetlenül örülök, hogy egy kosár saját termésű tojást küldhetek neked. Nagyon szeretlek, drága fiacskám, s arra gondolok, hogy már nem sokáig maradok e világon, s ez az utolsó megnyilvánulása irántad érzett forró szeretetemnek. Főzd lágyra a tojásokat, és gondolj jó öreg Anna nénédre. Bárcsak e tojások felidéznék benned a hegyvidéki kis majorság emlékét, ahol vidáman kotkodácsolnak a Plymouth tyúkok, s rád emlékeznek, együtt a téged hőn szerető Anna nénéddel.
Kegyeletből elszántam magam, hogy mind a hatvan tojást lágyra főzöm. Éjszaka róluk álmodtam. Soha életemben nem foglalkoztatott afféle probléma, hogyan kell lágy tojást főzni, hosszabb megfontolás után azonban az a nézet érlelődött meg bennem, hogy a tojást főzni kell, attól fő meg! A nehéz helyzetből ez az egyetlen lehetséges kiút, az egyetlen járható út, amelyen haladva a tojás meglágyítható.
Be kell vallanom, hogy szívből szeretem a lágy tojást. Minthogy azonban hatvan lágy tojást egy ültömben aligha kebelezek be, az a nagyszerű ötletem támadt, hogy a tojásokat tartósítani fogom.
Agyam mint a gőzfűrész működött. Hogyan hajtsam végre szándékomat? Váratlanul bonyolult helyzetbe csöppentem. Jól tudom, napilapjaink és egyéb folyóirataink a kelleténél gyakrabban űznek gúnyt olyan ifjú feleségekből, akik még lágy tojást sem tudnak főzni, de még senki sem írt arról, mihez kezdjen az agglegény, ha lágy tojást kell főznie. Mint e kérdés első úttörője, emberi és felebaráti kötelességemnek tartom, hogy az igazsághoz híven megörökítsem e művelet minden mozzanatát. Az alábbiakat tekintsék gyakorlati útbaigazításnak, megtanulhatják belőle, hogyan kell tulajdonképpen lágy tojást főzni.
Mindenekelőtt vásároltam néhány szakkönyvet a baromfitenyésztésről, mivelhogy úgy képzeltem, találok bennük némi gyakorlati útbaigazítást a tojásfőzéshez. Sajnos, a baromfitenyésztés enciklopédiáiban egy árva szó sem esett arról, hogyan oldjuk meg e szerfölött fontos problémát. Sok mindent összefirkáltak bennük a tojásról, többek között azt, hogy a csirke belőle bújik ki és hasonló ostobaságokat. Említés történt arról is, hogy a tojást száraz helyen kell tárolni, s részletesen elmondták, hogyan kell a tojást kikölteni. Minthogy azonban nénikém a tojást nem azért küldte, hogy tároljam vagy kiköltsem, hanem hogy lágyra főzzem, a bölcs könyveket szontyolodottan félretettem.
Nem akaródzott tanácsért ismerőseimhez fordulni, hogy náluk nyomozzam ki a tojásfőzés mikéntjét, ezért feltettem magamban, hogy megint elmegyek a könyvtárba, és a nagy lexikonhoz folyamodom tanácsért.
A T betű alatt megtaláltam a „tojás” címszót. Ott értesültem, hogy a tojás állati termék, és minden madár tojást tojik. Mélyen elgondolkoztatott e meglepő felfedezés. Igaz, nem volt újdonság számomra, de most, hogy életemben először láttam leírva fehéren feketével, másodszor is elhittem. Íme tehát nem hiedelem, nem csupán haladó népi hagyomány, hanem a tudomány által is igazolt, annak rendje és módja szerint becikkelyezett valóság.
Tovább folytattam kutatásaimat, remélve, hogy hasonlóképpen sikerül tisztáznom a tojásfőzés mikéntjét is. Kérem, el sem hinnék, mennyire felületesek tudományos könyveink. Egy árva szó említés sem esik a sarkalatos kérdésről.
A nagy lexikonban írva vagyon ugyan, hogy a tojás különböző módon elkészítve ember táplálékául szolgál, de hogy e táplálékot hogyan kell elkészíteni, a nagy lexikon háromórás böngészése után is rejtély maradt előttem.
Rábukkantam ugyan egyes mondatokra, amelyek távolról érintették a kérdést, például: Angliában a tojás leginkább nyersen, illetve keményre vagy lágyra főzve szolgál emberi táplálékul. Valamirevaló angol háztartásban nem hiányozhat a reggeli lágy tojás. A lágy tojást más étkezések alkalmával is rendszeresen fogyasztják. De hogyan készítik el, hogy a tojás lágy állapotban az asztalra kerüljön, arról nem tudtam meg semmit. Nem maradt más hátra, mint kísérleti módszerrel tanulmányozni és kidolgozni a tojásfőzés elméletét, s tanulmányaim alapján jutni kellő eredményre, esetleg néhány tojás feláldozása árán. Vettem egy spirituszfőzőt, öt liter denaturált szeszt és egy Papin-fazekat, melynek használatához ifjúkorom fizikaórái óta értek. Aztán munkához láttam. Vizet töltöttem a Papin-fazékba, a vízbe tojást raktak, és meggyújtottam a spirituszfőzőt. Negyedóra múlva a Papin-fazékból kivettem a tojásokat. Megkocogtattam az első héját: még kemény volt. A második is kemény volt. Valamennyi tojás héja kemény volt. Letisztogattam a tojások héját, pucér belsejüket visszadobtam a fazékba, és egy óráig főztem. A tojások még mindig kemények voltak. Megint visszatettem őket a tűzre, illetve a spirituszfőzőre, és reggelig főztem. A tojás konokul kemény maradt.
Reggel arra ébredtem, hogy a tojásos kosárban fekszem, elkeseredve és kétségbeesetten, mert egyetlen tojást sem sikerült lágyra főznöm. A tojások fehéren és keményen röhögtek rám.

(Tóth Tibor fordítása)

*

Jaroslav Hašek Švejk, a derék katona a háború előtt és más furcsa történetek

Tanulmányai befejeztével a kőszegi kerületi tábla ülnöke, majd a báni tábla elnöke és egyben a horvát bán helyettese. II. József uralkodása alatt több vármegye főispáni helytartója és királyi biztosa. 1785. március 9-én belső titkos tanácsosi címet nyert és hamarosan pécsi kerületi királyi biztos, valamint Somogy, Baranya, Verőce és Szerém vármegyék adminisztrátora lett.
Amikor a kalapos király egymás után adta ki azokat a rendeleteket, amelyek célja Magyarország és Erdély germanizálása és a nemzet rendi alkotmányának megsemmisítése volt, Széchényi nem akart céljainak eszköze lenni, ezért minden tisztségéről lemondott és a magánéletbe vonult vissza. Az 1790-es országgyűlés után újra hivatalba lépett, majd II. Lipót küldötteként Nápolyban is járt, hogy a nápolyi királynak a koronázási emlékérmet átadja. 1792-ben megkapta a Szent Januárius-rendet. Később Somogy vármegye főispánja lett, és mint királyi biztosra, rábízták a Dráva és Mura folyók szabályozását. Ezután a Hétszemélyes Tábla elnöke, majd királyi főkamarásmester, illetve helyettes országbíró lett.

Széchényi Ferenc 1802. november 25-én hatalmas és roppant értékű gyűjteményét, amely 11 884 nyomtatványt, 1156 kéziratot, 142 kötet térképet, 2019 db aranyérmét, valamint címereket és más régiségeket, sőt festményeket is tartalmazott a magyar nemzetnek adományozta, amit később cenki gyűjteményének 6000 rézmetszetével és 9206 kötet könyvével egészített ki. Ezt a dátumot tekintjük az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Múzeum megalapítási évének is. Széchényi Ferenc azonban előtte elkészítette a leendő könyvtár katalógusát is, amit a saját költségén kinyomatott, majd belőle egy-egy példányt a külföldi uralkodóknak, a külföldi tudományos intézeteknek, valamint hazai és külföldi tudósoknak is elküldött.

Széchényi Ferenc bőkezű adományaiért és szolgálatainak elismeréséért érdemeit 1807-ben az országgyűlés törvénybe iktatta (XXIV. törvénycikk).

Széchényi Ferenc a művészetet és a tudományt is folyamatosan és nagy összegekkel támogatta. Pártfogoltjai voltak többek között: Batsányi János, Csokonai Vitéz Mihály, Kazinczy Ferenc író, költő, a magyar nyelvújítás vezéralakja, Révai Miklós nyelvész, egyetemi tanár, a magyar történeti nyelvészet megalapítója, Verseghy Ferenc költő, műfordító, irodalomszervező, nyelvész, énekes, hárfás és zeneszerző, Hajnóczy József író, a magyar jakobinusok egyik vezető személyisége, Tessedik Sámuel.

A külföldi tudományos társulatok egymás után fejezték ki elismerésüket azáltal, hogy tagjukká választották: a göttingeni királyi tudományegyetem, a jénai, a varsói tudományos akadémia, a bécsi tudományos akadémia tiszteletbeli tagja, az Aranygyapjas rend lovagja lett.

Folyamatosan élénk figyelemmel kísérte hazájának és a Magyar Nemzeti Múzeumnak sorsát, melyről sosem feledkezett meg, így kinyomatta a könyvtár későbbi gyarapodásának katalógusát. 1818-ban előbbi adományát egy újabbal egészítette ki, odaajándékozva a Magyar Nemzeti Múzeumnak soproni könyvtárát is, mely főleg klasszikusokból és külföldi művekből (5086 mű, 9206 kötet) és 6000 darab rézmetszetből és földabroszból (térképből) állt.

Széchényi Ferenc élete vége felé a politikai reakció miatt depressziós lett, könyörgésbe és vallási bűnbánatba mélyedt,  a vallási miszticizmus felé fordult. Fia, Széchenyi István írta róla:„a nemzet jövője felett kétségbeesve, reménytelenül szállt sírjába” 1820-ban, 66 évesen.

Szobra áll a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében, amely Istók János műve.

BERZSENYI DÁNIEL: GRÓF SZÉCHENYI FERENCHEZ
Astraeánk koszorús papja! Polymniám
Példás érdemidet merje-e zengeni?
Hív Múzsám adaját meg ne utáld, hazánk
Őszült Nestora, Széchenyi!
Nem kincs, nem ragyogó polc tüneményei,
Nem mászó csapodár kába reményei
Mozdítják ajakát, mert csak az istenibb
Erkölcs csalja ki énekét.
Fényes birtokaid kénye le nem köti
Munkás életedet: terhek alá veted
Atlás-vállaidat, hogy szemeid hajónk
Kormánnyára vigyázzanak.
A törvény sivatag rejtekiben lakó
Elméd phárusi láng a szövevény között:
Kővár s szent menedék minden igaznak és
A bűnnek kegyes ostora.
S hogy mindent megelőzz, a tudományokat
Szárnyaddal takarod, s a haza kincseit
Buzgón gyüjtögeted, s felkel az alkotó
Corvin tára teáltalad.
A polgári töl-ág s delphusi laurusok
Kettősen fedezik homlokod érdemit.
Méltán áldja nemes lelkedet a magyar,
Mert jó atyja, vezére vagy.

Budai Éva
rovatvezető
(Forrás: wikipedia)

A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése (1965) után a pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött. Majd a Madách Színház (1969), és  (1985 – 2016) a Magyar Filmgyártó Vállalat társulatának színésze volt. 1985 és 2016 között a Radnóti Miklós Színház igazgatója. Tanít a Színház- és Filmművészeti Főiskolán.

Részletek Kovács Bálint interjújából (origo.hu):

Bálint Andrással, a leköszönő igazgatóval arról is beszélgettünk, megelégedhet-e egy színház a nyugdíjas értelmiségi közönséggel, nőknek való-e a színházigazgatás, és jó-e, ha valaki harminc évig áll egy intézmény élén.

– Ha rangsorolnánk Magyarország összes kőszínházát, ön milyen helyezést ítélne meg a Radnóti Színháznak?
– Szerintem mindig elöl voltunk, leginkább a Katona József Színházzal és az Örkénnyel érzek rokonságot. De nehéz az összehasonlítás egy vidéki színházzal, ahol operettet, gyerekdarabokat, tragédiát és zenés vígjátékot is játszanak. A Radnóti nem népszínház. Ez úgynevezett művészszínház a maga kétszázharminc ülőhelyével.
– Ma mit jelent önnek a “polgári színház”?
– Ezeket a barátságos bársonyszékeket itt, a belváros közepén, a színházi negyedben. A polgárnál jobban szeretem a citoyen szót: öntudatos, tisztességes, adófizető, erkölcsös, alapos, megbízható állampolgár, aki egyaránt európai és magyar.
Mint amilyenek – kedvenc szerzőim – Márai Sándor, Radnóti Miklós, Heltai Jenő, Kosztolányi Dezső, Szép Ernő, Babits Mihály, Arany János is voltak. Számomra ők a polgárok. Az ízlésük lehet sokféle, de számukra az érték a minőség.
– Mi kell ahhoz, hogy egy színház eljusson egy ilyen időszakhoz? Közölni kívánt gondolatok? Színészek? A bemutatott drámák? A csillagok állása?
– Mindig minőségi színházat akartam csinálni. A lényeg mindig az volt, hogy a legjobb minőségű irodalmat a legjobb minőségű rendezésben mutassuk be a legjobb színészekkel. Egy ilyen kicsi színházban sokkal hitelesebbnek kell lennünk; itt minden előadás olyan, mintha közeliben venné az arcunkat a kamera.
– Sokszor elhangzik: komoly probléma, hogy nincs szolidaritás a színházi szakmán belül.
– Szolidaritás soha nem volt. Amikor 98-ban eldöntötték, hogy mégsem épül meg az új Nemzeti Színház az Erzsébet téren, és ezzel visszavonták az én igazgatói megbízatásomat, úgy éreztem: nem szolidáris velem a szakma, magamra hagytak. Székely Gábor is ezt érezhette annak idején, amikor leváltották az Új Színház éléről, Törőcsik Mari a Művész Színházban, és ezt érezhette a Soroksári úton Schwajda György, Jordán Tamás, Alföldi Róbert és tapasztalja Vidnyánszky Attila mostanában – csak mindegyikük másként.
– Jó, ha egy színháznak harminc évig ugyanaz az igazgatója? Milyen érvek szólnak emellett, és milyenek ellene?
– Én csak mellette érvelhetek. Persze tudok ellenérveket is, de azokat most nem mondom el. Mondják el mások – biztosan mondják is. Az én jelszavam az volt: megőrizni és megújulni, frissülni a tradíciókat megtartva. Szerintem ezt tartottam is.
– Kováts Adélra könnyen adta áldását?
– Adél komoly művész. És a helyismeret is nagy dolog; a társulat mellette állt.
– Mi alapján döntött arról, hogy áldását adja-e valakire?
– Senkit sem vizsgáztattam. Több kollégával beszélgettem, ismerjük egymást, de nem ígértem senkinek semmit. Adéllal sokszor voltunk partnerek a színpadon: szerelmespár, férj és feleség, a Platonovban udvarolok neki, de nem jön hozzám.
– Kováts Adél egyike lesz Magyarországon annak a négy nőnek, aki kőszínházat igazgat. Ön szerint van valami a színházigazgatásban, amihez férfinak, férfiasnak kell lenni?
– Különös módon sok jelentős női filmrendező van Magyarországon – például a kedves feleségem, Deák Kriszta –, míg női színházrendezőből viszonylag kevés van, női karmester pedig gyakorlatilag nincsen. Női színigazgató talán egyre több lesz. Szerintem nagyon is való a nőknek a színházigazgatás – ha szabad ilyet mondani: isten ments, hogy szexista legyek –, hiszen szükség van hozzá törődésre, empátiára, gondoskodásra, figyelemre. Tudni kell figyelni, meg kell hallgatni az emberek problémáit. És ezek nem állnak távol a női tulajdonságoktól. Igen, nagyon is elképzelhető, hogy egyre több igazgatónő lesz.
– Márai- és Radnóti-estje után most Heltai Jenő naplóját adja elő a Radnóti Színházban. A háború végét és a zsidóüldözést leíró szöveg mely részét tartja ma a leginkább aktuálisnak?
– Heltai mindig kedves szerzőm volt, néhány versét tudtam korábban is. De az igazi lökést az adta, hogy megkaptam a családtól a kiadatlan, hétszáz oldalas naplót. Csodákat fedeztem fel benne. A Radnóti naplója című előadásom és a Márai naplója is a második világháborúról szólt ezen a színpadon: hogyan látja három egészen különböző személyiségű magyar író a háborút? Ez ma is meg tud szólalni; így áll össze az ostromlott Budapest története.
– De Heltai naplója a város és a világháború mellett a politikáról is szól.
– Mindig is foglalkoztatott az úgynevezett zsidókérdés. A Radnóti-estemben egészen közvetlenül beszéltem erről, belekeverve a saját történetemet, a saját családomat is. Heltaival kapcsolatban szó szerint ugyanaz a kérdés merült fel, mint amit Radnóti is elmondott: magyar íróról vagy magyarul író emberről van szó? Amikor Kertész Imre Nobel-díjat kapott, bizonyos körökben „Imre Kertész”-ként hivatkoztak rá, mondván, ő nem is magyar író. Ez a probléma sajnos ma is aktuális, jelen van. Heltai azt írta a naplója utolsó mondatában, hogy unokáink nem fogják megérteni ezt a kort. Nem tudom, ez így van-e, de egy biztos: emlékezni kell, és nem felejteni.

Budai Éva
rovatvezető

Fontosabb szerepei:
– Shakespeare: Lear király – Edgar
– Shakespeare: VI. Henrik – címszerep
– Shakespeare: Julius Ceasar – Antonius
– Shakespeare: Sok hűhó semmiért – Claudio
– Krleza: Glembay-ház – Leone
– Schnitzler: Anatol és a nők – Anatol
– Shepard: Valódi vadnyugat – Austin
– Mozart: Szöktetés a szerájból – Szelim basa
– Molnár: Úri divat – Juhász Péter
– Shaw: Pygmalion – Higgins
– Ibsen: Nóra – Helmer
– Ibsen: Rosmersholm – Rosmer
– Ibsen: Hedda Gabler – Tesman
– Ibsen: A vadkacsa – Gregers Werle
– Botho Strauss: Az idő és a szoba – Julius
– Mamet: Oleanna – John
– Gogol: Háztűznéző – Anucskin
– Albee: Nem félünk a farkastól – George
– Genet: Cselédek – Madame
– Csehov: Ványa bácsi – Szerebrjakov
– Csehov: Sirály – Dorn
– Móricz: Rokonok – Polgármester
– Pinter: A születésnap – Goldberg
– Molnár Ferenc: Az ördög – Az Ördög
– Csehov: Három nővér – Csebutikin
– Kosztolányi Dezső-Forgách András: Aranysárkány – Novák tanár úr (Soproni Petőfi Színház)
– Wedekind: Lulu – Doktor Franz Schön
– Márai Sándor: Kaland – Kádár Péter (Miskolci Menzeti Színház)
– Janusz Glowacki: Negyedik nővér – Jurij Alekszejevics
– Csehov: Cseresznyéskert – Gajev
– Hamvai Kornél: Castel Felice – Öregember

Díjak:
1977 – Jászai Mari – díj
1977 – Filmkritikusok díja
1987 – Színikritikusok díja
1988 – Érdemes művész
1989 – TV-kritikusok díja
1996 – A VI. Országos Színházi Találkozó legjobb férfi alakítás díja – Nem félünk a farkastól (George)
1997 – legjobb férfi epizódalakítás díja – Ványa bácsi (Szerebrjakov)
2003 – Pro Urbe-díj
2003 – Kossuth-díj
2004 – Radnóti-díj
2006 – Terézváros díszpolgára
2008 – Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában
2009 – Prima díj
2009 – Hazám-díj
2012 – Jubileumi Prima Primissima díj
2014 – Arany Medál-díj – Életműdíj
2015 – Budapest díszpolgára

Kapcsolódó oldal:

http://www.radnotiszinhaz.hu/92

Szenes Iván – Színházi Adattárban regisztrált – bemutatóinak száma: 412.
Néhány színházi előadása: Potyautas, Imádok férjhez menni, Lulu, Kaktusz virága, Lovagias ügy, Bubus, Ninocska.

Néhány filmje: Állami áruház, 2 x 2 néha öt, Szandy Mandy, Fuss, hogy utolérjenek, Napfény a jégen, Vuk.

Néhány nagy slágere a mintegy 2000 (!) kétezerből:
Úgy szeretném meghálálni, A régi ház körül, Ha legközelebb látlak, Add már uram az esőt, Találkozás egy régi szerelemmel, Mama, Mások vittek rossz utakra engem, Szeretni bolondulásig, Orchideák, Mondd, mért szeretsz te mást?, Túl szép, amit Te mondsz, Engem nem lehet elfelejteni, Jamaicai trombitás, Tölcsért csinálok a kezemből, Hosszú forró nyár, Nehéz a boldogságtól búcsút venni, Isten véled, édes Piroskám, Nemcsak a húszéveseké a világ, Annál az első ügyetlen csóknál, Jöjjön ki Óbudára, A legtöbb ember ott hibázza el, Kicsi gyere velem rózsát szedni, Kicsit szomorkás a hangulatom máma., Glauziusz bácsi dala, Melletted nincsenek hétköznapok, Mindenkinek van egy álma, Minden ember boldog akar lenni, 2*2 néha öt, Egy tisztes őszes halánték, Egy dunaparti csónakházban, Annyi ember él a földön, Én, aki nála jártam, Kislány a zongoránál, Nem vagyok teljesen őrült, Bocsánat, hogyha kérdem.

Néhány SZÁLLÓIGÉVÉ VÁLT mondata:

Kicsit szomorkás a hangulatom máma.

Gondolj apádra, ha rákerülsz a lapátra!

Lazítani, próbálj meg lazítani!

Kell egy kis áramszünet, időnként mindenkinek.

Nemcsak a húszéveseké a világ.

Engem nem lehet elfelejteni.

Kapcsolódó oldal:

http://szenesivan.hu

Budai Éva
rovata
(forrás: wikipedia.hu, szenesivan.hu)

Raffaello Sanzio: Szent György és a sárkány
(1505-1506)
Louvre

Szent György (271 körül – 303. április 23.), római kori katona és keresztény mártír, akit elsősorban a sárkányt legyőző lovag képében ismerünk, de ezenkívül számos ország és város védőszentjeként is tisztelik.

Szent György az egyike a tizennégy segítőszentnek.

Kappadokiai Szent György legendája

Szent György Kappadokiából származott, és a római hadsereg magas rangú katonatisztje volt. A legenda szerint legyőzte a sárkányt, amely a líbiai Silena város közelében lévő tóban élt, és naponta egy ember esett áldozatául. György megmentette a sárkánynak áldozatul kiszemelt királylányt. A hőstett hatására a környékbeliek megkeresztelkedtek.

Szent Györgyöt keresztény hite miatt börtönbe vetették, ahol megjelent előtte Jézus Krisztus és megjósolta hét évig tartó szenvedéseit. Szent Györgyöt 303 táján, a Diocletianus-féle üldözések idején fejezték le, így halt vértanúhalált, és vált a lovagok, lovas katonák, fegyverkovácsok, szíjártók, vándorlegények és a cserkészek patrónusává.

A Szent György-legenda azt a keresztény meggyőződést fejezi ki, hogy a hit megszünteti a démonok uralmát, és a gonoszt minden alakjában legyőzi.

Szent György napi népszokások
Április hónapot a néphagyomány Szent György havának nevezi, április 24. pedig sárkányölő Szent György ünnepe. A néphagyomány e naptól számítja az igazi tavasz kezdetét.
A rómaiak e napon ünnepelték Paliliát, amely pásztorünnep volt. Ezen a napon a pásztorok kiseperték az istállókat; meghintették vízbe mártott babérágakkal, a szalmatűz füstjével megfüstölték magukat s jószágukat. A tűzön a nyájat is áthajtották, maguk háromszor ugrottak át rajta, hogy a boszorkányok rontását elkerüljék. A pásztorok áldozatot mutattak be, majd kezet mostak a reggeli harmatban.

Juhbemérés
Szent György napjához köthető pásztorszokás a kalotaszegi “juhbemérés”. Ilyenkor állapították meg, hogy a gazdák a nyár folyamán milyen sorrendben, mennyi tejet kapnak. Ez még a lakodalomnál is nagyobb ünnep volt, ezért evés-ivással és táncmulatsággal zárták a napot.

Paolo Uccello: Szent György és a sárkány
(1460 körül)

Szent György-napi kilövés
A lányokat és legényeket összepárosító szokás volt. A legények kikiabálták, “kilőtték” a lányok és asszonyok hibáit. Néhány Garam-menti községből vált ismertté.

Harmatszedés
Szent György napját a magyar néphit rontásra, varázslásra alkalmas időpontnak tartotta. Jellegzetes megnyilvánulása ennek a hiedelemnek a harmatszedés. Harmatot szedtek, pl. a tejhaszon érdekében. Zagyvarékason köténnyel szedték fel a hajnali harmatot, közben egy marék füvet is szedtek, amit a tehén elé tettek. A harmatos ruhadarabot a tejes fazékba csavarták ki, hogy sok vajuk legyen.

Boszorkányok ereje
Ez volt a tavaszi gonoszjáró nap is, amikor a boszorkányok szabadon garázdálkodhattak. Ilyenkor tüskés ágakat tűztek a kerítésbe, ajtóra, hogy a gonoszt távol tartsák. A régi boszorkányperek szerint a boszorkányoknak ilyenkor különösen nagy volt a hatalmuk. Aki ilyenkor a keresztútra ment, láthatta a boszorkányokat harmatot szedni. Közismert hiedelem volt, hogy a boszorkányok különböző tárgyakból (pl. lepedő, kötény) tejet tudnak fejni.

Sárkányölő Szent György szobra Kolozsvárott

Egyéb hiedelmek, babonák
Ezt a napot a néphit alkalmasnak tartotta a földbe rejtett kincsek keresésére, amelyekről úgy hitték, hogy minden hetedik évben, ezen a napon lángot vetnek.

Hittek abban is, hogy a Szent György nap előtt fogott gyíkkal megelőzhető a torokgyík, ha megkenegetik a torkukat vele.
Ezen a napon vetették el a kukoricát, babot, uborkát. Ha a varjú nem látszott ki a búzából, jó termésre számítottak.
Bizonyos területeken úgy vélték, ha e napon megszólalnak a békák, az korai tavaszt és nyarat jósol. Máshol a Szent György nap előtt megszólaló béka esőtlen nyarat jelzett.

A Szent György nap előtti mennydörgés a bő termés előjele volt a magyar nyelvterületeken.

SOMLYÓ GYÖRGY: SZENT GYÖRGY

„A név a végzet”? Nem hiszem. De mégis
gyerekkoromtól meg-meglátogat
vértjében a sárkányölő lovag,
kinek neve véletlenül enyém is.
A szörny bűzös lehe arcomba csap
s érzem Galerius véres dühét is,
s rá a lassú, kéjes tűz-sercegést is,
ahogy szörny szajhaként testébe kap;
vagy ahogy régen Kappadóciában
lengett felé a lányok leple, lágyan,
hisz szép volt, ifjú, és bátor vitéz.
Túl legendák s babonák sűrü árnyán
hadd képzeljem egy percre el a máglyán
ropogó, csupasz emberi hitét.

Brinza Krisztina összeállítása
forrás: fszek. hu
Budai Éva
rovatvezető

Az életét igazoló adatok meglehetősen hiányosak, emiatt később a személyisége, de főleg a műveinek szerzői hitele is megkérdőjeleződött, ezektől a véleményektől függetlenül azonban a művelődéstörténet valós önálló személynek és szerzőnek tekinti.

Épp az életrajzi bizonytalanságok okán inkább csak a legfontosabb kulcsfogalmakkal emlékezzünk rá. (És persze ne feledjük: a születésnapján halt meg, ami állítólag csak a kivételezetteknek jár.)

• Stratford-upon-Avon
• Anne Hathawayt
• Globe
• Hamlet
• Othello
• Lear király
• Rómeó és Júlia
• VI. Henrik
• Titus Andronicus
• Tévedések vígjátéka
• A makrancos hölgy
• A két veronai nemes
• Szentivánéji álom
• A velencei kalmár
• Sok hűhó semmiért
• Ahogy tetszik
• Vízkereszt, vagy amit akartok
• Macbeth
• Antonius és Kleopátra
• Cymbeline
• Téli regét
• A vihar
• Szonettek
• Vénusz és Adonisz
• Lucretia meggyalázása

A kor szokásainak megfelelően Shakespeare nem minden esetben dolgozott egyedül. A társszerzőkkel írott művek száma, illetve egyes művek esetében a társszerzőség ténye ugyanakkor a mai napig kérdéses. A kutatók (annak ellenére, hogy számos vita van a kérdés körül) a következő művek kapcsán vetik fel a társszerzővel való munka valószínűségét:

• Cardenio ( „Elveszett Shakespeare-művek”),
• VI. Henrik, I. rész
• VIII. Henrik
• Szeget szeggel
• Pericles
• Athéni Timon
• Titus Andronicus
• A két nemes rokon

Budai Éva
rovatvezető

WIILIAM SHAKESPEARE: I. szonett

A gyönyörűt szaporítani vágyunk,
Hogy így örökké rózsáljon a Szép,
S emlékét, ha hull érettebb virágunk,
Őrizhesse a zsenge ivadék:
De te, saját fényszemed rabja, rőzsét
Lángodra tápnak: önmagad dobod,
Ínségbe fojtva, ami csupa bőség
Mézed ürme, te, önnön gyilkosod.
Te, aki a világ friss dísze vagy
S a víg tavasz előtt még csak herold,
Bimbódba temeted tartalmadat
S, édes vadóc, fukaron tékozolsz.
Szánj meg; szűnj külső jusst habzsolni: másképp
Megeszitek, a sír s te, a világét.

VIII. szonett

Ki Zene vagy, mért bús a zene néked?
Méz nem ront mézet, kéj új kéjre vár
Mért szereted azt, ami kínnal éget?
Mért fogadod gyönyörrel, ami fáj?
Ha egybezsongó ütemek kimért
Frigye, összhangja bántja füledet,
Mind csak korhol, szelíden, amiért,
Nőtlen, te, rossz a társas-éneked.
Halld, egymásnak mily édesen felelget
Kölcsönös rendben s hitvesként a húr,
Mint mikor férj s a boldog nő s a gyermek
Dala egyetlen dallammá simul:
Szövegtelen dal, s dús egysége csak
Azt zengi, hogy magadban senki vagy.

(Szabó Lőrinc fordításai)

Kapcsolódó írásaink:

Hol született William Shakespeare?

Miért nem írhatta Francis Bacon Shakespeare drámáit?

JANIKOVSZKY ÉVA: ÖRÜLJ, HOGY LÁNY

Én igazán első perctől fogva örültem a lányomnak,
és annak is örültem, hogy az apja örül a lányának,
de akkor még nem gondoltam arra,
hogy egy lány sokkal jobb, mint egy fiú.

Aztán meggyőztek róla.
Örülj, hogy lány! – mondta az apám,
egy lánynak mindig könnyebb az élete!
És ő csak tudja, hiszen fiúnak született.

Örülj, hogy lány!
mondta a nővérke is,
mikor haza készültünk,
és kezembe nyomta
a kislányomat.

Nézze csak meg,
már most is kész kis hölgy!
És valóban, ahogy megnéztem a lányomat,
és aztán a többi kisbabát,
rajta kívül egy sem látszott kész kis hölgynek,
de még kész kis úrnak sem.

Egy lány az szép, kedves, melegszívű és anyás.
Tinka néni még azt is hozzátette,
hogy egy lány ügyes kezű, szorgalmas,
és mindenben segít az anyjának.

S azt hiszem, ez mind így igaz.
Mert ahogy elnézem a lányomat,
már most is szép és kedves.

Elnézem a lányomat,
és azt hiszem, Tinka néninek is igaza van,
mert már most látszik rajta,
hogy milyen ügyes kezű.

Igazán nem vagyok elfogult anya,
de az azért ritkaság, hogy gyerek már
kéthetes korában ütögesse a csörgőt,
és kéthónapos korában már megfogja a kanalat.

Este elújságoltam az apjának is, hogy
milyen ügyes lesz majd a mi lányunk,
és az apja is örült, de mondta, hogy
addig is, varrjam már föl a kabátjára gombot,
mert leszakadt.

Mert föl nem varrná maga, mintha az ő gombja
csakis az én dolgom volna.
Azért sem varrtam föl.
Erre leült a lánya ágya mellé,
úgy látszik, kivárja, amíg megnő.

Elnézem a lányomat a kiságyban,
és a lányom visszanéz rám.
Örülök, hogy lány vagy, mondom neki,
bár kisfiút szerettem volna,
de akkor még nem ismertelek.
És úgy látszik, a lányom is örül,
mert rám mosolyog.

Illusztráció: Fortepan.hu
Janikovszky Éva író.
1962
KÉPSZÁM: 106891
ADOMÁNYOZÓ: Hunyady József

Yehudi Menuhin lányának hegedül

Hároméves korában kezdte a hegedülést, hét évesen már bemutatkozott közönség előtt, Mendelssohn: Hegedűversenyével a San Francisco-i Szimfonikus Zenekarral, annak székhelyén. Sidney Ehrman, ottani jogász felfigyelt a csodagyerekre, és támogatta taníttatása és utazásai költségeit. Így került Európába, ahol neves hegedűművészektől tanulhatott. A következő néhány évben végigturnézta Európát a legjobb zenekarokkal, mindenhol ámulatba ejtve hallgatóit.

Tizenegy évesen mutatkozott be a Carnegie Hallban, Beethoven Hegedűversenyét játszotta Fritz Busch vezényletével. A közönséget és a kritikusokat is megragadta kivételes zenei intelligenciája és érzékenysége. Ezután tette első világ körüli útját, ennek során tizenhárom ország hatvanhárom városában 110 koncertet adott. Rendkívüli mesterségbeli tudásról tett mindenütt tanúbizonyságot, miközben nem veszítette el az intuitív művész érzékenységét.

A II. világháború alatt több mint 500 alkalommal játszott a szövetségi erők katonáinak, és Benjamin Britten angol zeneszerzővel a bergen-belseni koncentrációs tábor túlélőinek is adott koncertet. Németországban Wilhelm Furtwänglerrel is dolgozott, hozzájárulva a náci-szimpátiával vádolt karmester rehabilitációjához. 1949-es fellépésén, a Luzerni Szimfonikus Zenekarral találta meg igazi, egyéni stílusát, fejlesztette ki különleges technikáját és hangvételét.
Mély emberségéért több ország becsületrendjével is kitüntették, és számos lovagrend tagjává választotta. Erzsébet királynő tiszteletbeli lovaggá ütötte. Megkapta a Nehru Békedíjat is a nemzetközi megbékélésben vállalt kiemelkedő szerepéért. 1969-ben titkos szavazással az UNESCO Nemzetközi Zenetanácsának elnökévé választották, és a későbbiekben többször is elnyerte ezt a címet.

Az új zenészgeneráció támogatásának is elkötelezettje volt, iskolát alapított Svájcban, és többek között létrehozta a „Live Music Now” jótékonysági szervezetet. Tanítványai közé tartozik például Nigel Kennedy és Erdélyi Csaba magyar brácsaművész is. A zene több stílusát is kedvelte, jazz-felvételeket készített többek között Stéphane Grappellivel, és a kelet zenéjéből Ravi Shankar szitárművésszel. Kedvelt zeneszerzői sorába tartozott Bartók Béla is, aki az ő felkérésére írta a Szonáta szólóhegedűre című művét, amelyet természetesen Menuhin előadásában ismert meg New York közönsége 1944-ben, majd a magyar közönség, 1946-ban.

Budai Éva
rovatvezető
(forrás: wikipédia)

YEHUDI MENUHIN: BEFEJEZETLEN UTAZÁS (részlet)
| 1. | Arany napok

Amikor visszanézek életem hatvan évére, leginkább az lep meg, hogy mennyire komplikáció nélküli volt. Ami vagyok, amit gondolok és teszek, csaknem minden, ami velem történt, egy matematikai bizonyítás egyértelműségével vezethető le. Különös, szorongató érzés rendeltetést betölteni. Azt mondják, egyéni kezdeményezésekkel is befolyásolhatók az események, és ebben természetesen van is igazság. Mint a komponálás esetében: a szerző szimfóniája minden hangjáért megküzd, hogy végül – az utolsó akkordhoz érve – felismerje, csakis azokat a hangokat írhatta le és csakis abban a sorrendben. A dolgok menetének elkerülhetetlensége nem csökkenti az érdemeket, mert csak utólag lehet kiiktatni a felesleges hangokat, és csakis ő írhatta le, ami ott áll. Így van ez az életemmel is. Utólag áttekinthető az utam, de előre nem tudtam volna megjósolni azt.

Az első ZENEI VILÁGNAP köszöntőjéből:

(Yehudi Menuhin világhírű hegedűművész kezdeményezésére és javaslatára az UNESCO október 1-jét A zene világnapjának nyilvánította. Mindez 1975-ben történt, azóta a világ minden pontján ezen a napon különös figyelmet szentelnek annak a csodának, amit zenének hívnak.)

„ … Szavakkal már nagyon sokszor visszaéltek, különösen a korunk társadalmában egyre növekvő tudatlanság következtében. A zene azonban továbbra is módot ad arra, hogy az emberek ma is megértsék egymást, amikor az emberiségtől a múlt előítéletei távolabb állnak, mint valaha, de megerősödve kerülnek előtérbe azok az örök értékek, amelyek mindig részét képezték bármely nép minden művészi megnyilvánulásának.

Az igazság, ami a világ minden népművészetében, zenei stílusában ezernyi színben mutatkozik meg, képessé tesz bennünket arra, hogy egyetértésre jussunk egymással. … Jó lenne, ha a zenei héten egy-két percet a csendnek szentelnénk mindenütt a világon, a gondolkodásnak, a hallgatásnak és az elmélyedésnek. A zenének a zaj antitézisének kellene lennie, mégis sokszor arra használják, hogy kellemetlen zajokat fogjon fel a gyárakban, éttermekben és áruházakban. Azt mondanám, hogy az adott időben az egész világon legyen egy pár percnyi csend, mert ez nagyon fontos a zene élvezéséhez. … „