Börzsönyi Erika – Lenolaj

Börzsönyi Erika: Feledés

Jyll — Fri, 27 Apr 2018 07:09:52 +0000

Ahogy az évek telnek,
úgy fakulnak a képek
már alig emlékszem,
milyen volt az oda
vezető út, mit éreztem,
mikor a szerelmem
először hazavitt
magához engem.
Milyen volt a pohár,
a benne megcsillanó
bor színe, amivel
kínált a kedvesem,
milyen volt a poháron
tükröződő arcmásom,
szemem, az öröm a
lelkemben, pedig
olyan élénken élt még
sokáig bennem minden.

***

Börzsönyi Erika
(Fotó: Ványi Ákos)

Börzsönyi Erika Pásztón született, 1954-ben. Pályáját Salgótarjánban kezdte, népművelőként. 1977 óta Budapesten él.
Volt szociális munkás, idősgondozó, könyvtárvezető, újságíró. 2004 óta iskolai könyvtárosként dolgozik.
2001 óta rendszeresen publikál. Első írásai a Párkapcsolat konfliktuskezelő magazinban jelentek meg, amelynek megszűnéséig munkatársa volt.
Különböző műfajú írásai az alábbi lapokban jelentek, illetve jelennek meg: Párkapcsolat, Szívtárs, Ezredvég, PR Herald, Napút, Börzsönyi Helikon, Hetedhéthatár, Litera-Túra, Art’húr Irodalmi Kávéház, Lenolaj.hu.
2008 óta hat alkalommal nyert megjelenést a Napút haikupályázatán.
2003-ban jelent meg első verseskötete a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár gondozásában, Tükörcserepek címmel.
Gyakran szerepel felolvasóesteken, szerkesztett műsorokban, könyvtári rendezvényeken. 2016 óta az Art’húr Irodalmi Kávéház szerkesztője és szerzője.

Negyedik éve szerkeszti a Facebookon szerzői oldalát, Róza világa címmel.

Börzsönyi Erika alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

Börzsönyi Erika: Mint szállongó…

Jyll — Wed, 11 Apr 2018 10:55:10 +0000

Mint szállongó hópihék egy
téli délutánon, úgy keringenek
bennem a kész verssorok.
Lágy hóesés puha csendje
az álom is, melybe belezuhanok.
Reggel mégis megszületik a titok:
az ébredő tudat legmélyén
ott vannak azok az esti sorok.

***

Börzsönyi Erika
(Fotó: Ványi Ákos)

Börzsönyi Erika Pásztón született, 1954-ben. Pályáját Salgótarjánban kezdte, népművelőként. 1977 óta Budapesten él.
Volt szociális munkás, idősgondozó, könyvtárvezető, újságíró. 2004 óta iskolai könyvtárosként dolgozik.
2001 óta rendszeresen publikál. Első írásai a Párkapcsolat konfliktuskezelő magazinban jelentek meg, amelynek megszűnéséig munkatársa volt.
Különböző műfajú írásai az alábbi lapokban jelentek, illetve jelennek meg: Párkapcsolat, Szívtárs, Ezredvég, PR Herald, Napút, Börzsönyi Helikon, Hetedhéthatár, Litera-Túra, Art’húr Irodalmi Kávéház, Lenolaj.hu.
2008 óta hat alkalommal nyert megjelenést a Napút haikupályázatán.
2003-ban jelent meg első verseskötete a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár gondozásában, Tükörcserepek címmel.
Gyakran szerepel felolvasóesteken, szerkesztett műsorokban, könyvtári rendezvényeken. 2016 óta az Art’húr Irodalmi Kávéház szerkesztője és szerzője.

Negyedik éve szerkeszti a Facebookon szerzői oldalát, Róza világa címmel.

Börzsönyi Erika alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

Börzsönyi Erika: Én úgy

Jyll — Mon, 05 Feb 2018 15:23:51 +0000

Én már csak úgy szeretek,
olyan egyszerűen és
természetesen, ahogy az
eső esik, ahogy a szél fúj és
ahogyan a nap kisüt reggel.
Semmi dráma, semmi játszma.
De eső, szél és nap nélkül vajon
hogyan élhet az ember?

***

Börzsönyi Erika
(Fotó: Ványi Ákos)

Negyedik éve szerkeszti a Facebookon szerzői oldalát, Róza világa címmel.

Börzsönyi Erika alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

Börzsönyi Erika: Húsvét egerekkel

Jyll — Tue, 09 Jan 2018 18:34:46 +0000

A házban lakó bolond asszony
tegnap elengedett ötven apró
halálra rémült fehér egeret.
A ház népe az egerekre
azonnali halált követelt.
Én láttam egyet, fázott,
rettegett, míg mindenki
űzte őt, magamban néma
fohászt rebegtem, s azt kívántam,
valaki mentse meg ezt a szegény,
nyomorult egeret. Rájöttem: ez
az egér jelképesen most én vagyok,
mivel életem során épp így lettem
zsidó, cigány, vagy épp sziú
indián, mikor kinek fejére
követelt a többség azonnali halált.
2004.

***

Börzsönyi Erika
(Fotó: Ványi Ákos)

Negyedik éve szerkeszti a Facebookon szerzői oldalát, Róza világa címmel.

Börzsönyi Erika alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

Börzsönyi Erika: Másfél perces novella a szalonnázásról

Jyll — Fri, 05 Jan 2018 06:36:25 +0000

Ha valaki nem tudná. A szalonnázásban az a jó, hogy az ember levág egy karéj kenyeret, feldarabol hozzá egy szép fej veres, vagy lila hagymát, szeletel egy kiadós adag szalonnát. Közben már gyűlik a szájában a nyál, a lelkében meg az emlék, amikor Nagyapó a katonákat kirakta a tányérra és enni hívta, úgy 55 évvel ezelőtt.
Namármost, a szalonnázásban az a jó, hogy a hagymát megszórjuk bőven a finom parajdi sóval,amit Julika hozott ajándékba Erdélyországból. Nekiülünk. Falat kenyér, rá szalonna, arra a hagymakorona. Hammmmmm….
Először a kenyér fogy el,de sebaj, vágunk még és folytatjuk, mert olyan finom, és már nem is fázunk, ahogy felmelegít mindenestől belülről.
Aztán elfogy a szalonna, de van még kenyerünk, meg hagymánk, szelegetünk hát még hozzá egy kis szalonnát. Lassan telik a pocak, s akkor elfogy a hagyma, de a többi fejek mind nagyok, nem érdemes megvágni őket.
Szomorúan bár, de megesszük a maradék kenyeret a szalonnával.
A végén felnyalogatjuk gondosan a tányérról a sót, ne vesszen kárba.
Jóllaktunk, becsületesen.
Nagyapó öröksége sem veszett kárba, a tudás és az evés gyönyörűsége egy pillanatra összekapcsolódott.
Békeidőben ehhez boros tea dukálna, de hát córesz van elég régen, így aztán sima teát iszunk és régi korok boraira emlékezünk

2014-11-29

***

Börzsönyi Erika
(Fotó: Ványi Ákos)

Negyedik éve szerkeszti a Facebookon szerzői oldalát, Róza világa címmel.

Börzsönyi Erika alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

Börzsönyi Erika: Iskolások

Jyll — Sun, 10 Dec 2017 18:00:11 +0000

Köd van, hűl az idő, jön a tél. Rossz a levegő, a városszéli házak kéményei fekete füstöt okádnak.
Nagy úr a szegénység, a gáz meg drága. Köhögök, az égre nézek, de a sötét felhők mögött nem látom napom.
Akár rossz kedvem is lehetne, ha hagynám, de én már inkább szeretni akarom ezt az életet, ami megadatott, olyannak, amilyen.
És az élet köszöni szépen, ajándékokkal halmoz el, azért, mert úgy döntöttem, hogy őt választom.
Ma minden busz időben jött, alig kellett várnom, nem is késtem el.
A Táncsics utcán megvártak a madarak és a fekete cica sem futott el előlem.
De a legeslegnagyobb jutalom az iskolában várt rám, amikor az aulába beléptem. Ott ült három alsós gyerekecske, két fiú, meg egy kislány szépen rendben egymás mellett a nagy asztalnál. Előttük egy-egy tolltartó, alkalmasint kék, meg bordó, kinyitva, melyekkel kompletten és hitelesen eljátszották, hogy azok laptopok. Pont olyan is volt…
Hardverestől, szoftverestől elmagyarázták nekem két perc alatt a típust és a programot. Közben fülig ért a szájuk, néha nem is tudom, hogy lehet fülig érő szájjal beszélni?
Mosolyuk nekem szólt, amikor gondolkodás és kételkedés nélkül közöltem velük, hogy nagyon klassz a laptopjuk.
Mondtam nekik, ha tudnak, jöjjenek fel a könyvtárba, vannak új könyvek, csajosak és fiúknak valók is. Egészen vadiújak.
Pár perc múlva, amikor felértem a helyemre, ott virítottak mindhárman az olvasóban. Kezükben az új könyvekkel, azok illatát szimatolva, talpig mosolyban.
Ha valaki még kételkedik az élet értelmében, beszélgessen kicsit nyiladozó értelmű kilenc évesekkel.

***

Börzsönyi Erika
(Fotó: Ványi Ákos)

Negyedik éve szerkeszti a Facebookon szerzői oldalát, Róza világa címmel.

Börzsönyi Erika alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

Börzsönyi Erika: Történet a lángosról és a jóságról

Jyll — Mon, 27 Nov 2017 19:22:05 +0000

Ma mindenki panaszkodott, okkal, a belvárosi katasztrofális közlekedésre.
Ehhez képest én a külvárosban, ahol néha rengeteget kell várnom, ma minimális várakozással utaztam, és még egy derűs történettel is szolgálhatok.
A Béke tér sarkán ősidők óta van egy lángosos, ahol folyamatosan sütik a lángost reggeltől estig. Nekem is összefut a nyál a számban tőle sokszor, pedig tudom, hogy nekem nem szabad lángost ennem. Nem is veszek, de az illatát akkor is érzem.
Az történt, hogy felszálltam a csatlakozásomra, és egyből megéreztem a buszon is a fokhagymás lángos jellegzetes illatát. A fiatal sofőrtől hallótávolságon belül ültem, így meghallottam, amint azt mondja: – Már megint fokhagymás lángossal szállt fel valaki! – Egy nagyjából korombeli nő reagált is rá rögtön, elcsomagoltam, – mondta – majd akkor folytatom, ha leszálltam!
A sofőr sóhajtott egy nagyot és azt találta mondani, hogy őt nem zavarja, nagyon szereti, csak azt sajnálja, hogy naponta annyiszor elmegy itt, de soha nem tud venni magának.
A hölgyben alighanem valami anyaösztön-féle ébredhetett fel, mert kikászálódott a magas ülésről, és a becsomagolt lángost a fiatalember felé nyújtva kapacitálni kezdte, hogy márpedig, fogadja el! Nem haraptam, téptem! -tette hozzá a biztonság kedvéért. Sőt, ha holnap ilyenkor is erre jön, veszek én magának, és akkor egy egészet kaphat, nemcsak ezt a felet.
Addig-addig győzködte, míg a srác elfogadta a fél lángost, és ahogy körülnéztem, azt láttam, hogy mindenki mosolyog, a buszvezetőt is beleértve. Szóval, ez egy ilyen nap volt…a távoli külvárosban.
Na ezt überelje a belváros, ha tudja!

Börzsönyi Erika
(Fotó: Ványi Ákos)

Negyedik éve szerkeszti a Facebookon szerzői oldalát, Róza világa címmel.

Börzsönyi Erika alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

Börzsönyi Erika: Álombéli kertben

Jyll — Thu, 22 Jun 2017 19:40:29 +0000

Egyszer, nem is olyan
régen, egy férfit szerettem:
beleálmodtam őt az életembe
még mielőtt megismertem.
Nagy, árnyas, régi kertben
üldögéltem vele, régimódi
padon, lábunknál fehér kutya
hevert, talán komondor.
Köröttünk zsongott a kert,
béke volt és szerelem.
Mikor az álom megelevenedett
egy nagy, árnyas, régi kertben
régimódi padon ültem vele,
éjszaka volt, felettünk
ragyogtak a csillagok, száz illat
szállt és béke volt, szerelem.
Álmomat elmeséltem neki, fejem
vállára hajtva, miközben lábunknál
hevert a nagy, fehér kutya.
Ma már emlék minden,
sosem látott múlttá lett
a kert, álom a szerelem.

2013-06-15

Börzsönyi Erika
(Fotó: Ványi Ákos)

Negyedik éve szerkeszti a Facebookon szerzői oldalát, Róza világa címmel.

Börzsönyi Erika alkotásai a Lenolaj.hu oldalán