2024-04-17
Barta Zsolt 10
Barta Zsolt: Magnetofon
1975-ben kaptam életem első magnetofonját, egy BRG MK-25-ös, kazettás készüléket. Persze a titokzatos betűkről nem tudtam, hogy a Budapesti Rádiótechnikai Gyár rövidítést takarják, az "MK" pedig nem az akkor éppen nemlétező Magyar Köztársaság, hanem a magnetof...
Barta Zsolt: Az elmaradt randevú
A halál értelmetlen, mert nem a halottak dicsérik az örökkévalót.
Mióta felébredtem, ez a mondat jár a fejemben, magam sem tudom, hogy miért. Az Írás szavai ezek, itt lüktetnek bennem reggel óta. Pedig ma nagyon szép napra ébredtem. Találkozni fogok a kis Z...
Barta Zsolt: A megvilágosodott
Egy motorcsónakban világosodott meg, a Balaton közepén. Hirtelen átlátta a Világ szenvedését, a dolgok egymástól való függését. Elmosolyodott. Fogta a kormányt, és kifelé irányította a csónakot. Meg kell osztania az Emberiséggel tudását. Amint kiért a partra, ...
Barta Zsolt: Egy forradalom vége
Lehettem vagy kilencéves, amikor forradalmárnak álltam. Míg szüleim távol voltak, egy barátom segítségével kihúztuk a hálószobából a nehéz diófa bútorokat, odébb toltuk az ágyat, középre az íróasztalt és a székecskét, meg gyorsan kitettünk néhány posztert a fa...
Barta Zsolt: Hirtelen halál
Egészen enyhe volt az idő 1982. november 10-én. Onnan tudom, hogy este 9-kor még lent ücsörögtünk a Kilián-déli lakótelep játszóterén meghúzódó padon. Kocsis Irma, Borsodi és 12 forintos Sopianae cigaretta volt a menü. A fiúk részegek voltak, a lányok szépek. ...
Barta Zsolt: Apám, a névadó
Édesapám szerette az állatokat, kiváltképp a macskákat és természetesen fenntartotta magának a jogot, hogy a frissen hozzánk került jószágoknak nevet adjon.
Nálunk nem volt Cirmi, Cila, Mica, stb., hanem a csíkos macskát nyomban kockásnak nevezte el, míg a ko...
Barta Zsolt: Két éve írtam
Lassan ötödik napja már, hogy leterített az influenza, de dolgozni kell, egy kis láz, horrorisztikus köhögés nem számít, vannak modern gyógyszerek, meg boszorkányos praktikák, például éjfélkor hajadonfőtt háromszor megkerülöm a Szent Mihály templom egyébként m...
A nap anekdotája – közreadja Barta Zsolt
Csortos Gyulának, a színésznek egyszer ellopták a kabátját a kávéházban. Amikor a pincér megkérdezte, értesítse e a rendőrséget és a sajtót, a színész csak ennyit mondott:
- Isten ments. Néhány év múlva az emberek csak arra emlékeznének, hogy ez a...
- ← Előző
- 1
- 2
- 3
- 4
- Következő →